Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amerikai idealizmus és reálpolitika
American Idealism and Realpolitik
By Paul Johnson
Forbes Magazine, March 12, 2007


Amerika egy vad világ vonakodó sheriffje, akire gyakran ragasztják a helytelen cselekvés bélyegét. Az ENSZ képtelen bármit is fölmutatni a jog uralmának biztosítása és az igazság érvére juttatása terén, hacsak nem ékes jámbor szólamokat hallat és gyenge akciókat indít, melyekkel talán több kár okoz, mint használ. A NATO szerepe korlátozott, és gyakran a kontinentális Európa félénkségének jeleit mutatja. Nagy-Britannia és Ausztrália kétségkívül követni kívánja az amerikai külpolitika vonalát, azonban ehhez nem rendelkezik megfelel? kapacitásokkal. Mindez az Egyesült Államok vállára helyezi azt a felel?sséget, amit a világ rendjének biztosítása megkíván. Ez sokaknak azonban nem tetszik. Én csak egy dolgot kérnék t?lük. Tegyék fel maguknak a kérdést: Tényleg egy olyan világban szeretnének élni, ahol Amerika semmit tev?en ül a babérjain, és csak csendes szemlél?je a világ folyásának? Egy ilyen világ nem sokban különbözne Hobbes Levitán cím? könyvében felvázolt természeti állapottól. Ha az emberek „egy mindenkit félelemben tartó közös hatalom nélkül élnének, akkor egy olyan állapotba kerülnének, melynek neve háború. Egy olyan háború, ahol minden ember minden ember ellensége”. Egy törvények nélküli állapot a konstans félelem és az er?szakos halál folytonos veszélyének világa, ahol az emberi élet magányos, szegényes, veszélyes, brutális és rövid”.

Az elmúlt 350 évben, mióta Hobbes megírta m?vét, lényegi változás nem ment végbe a világban. Bizonyításul vessük a szemünket Szudánra vagy Szomáliára, ahol az Egyesült Államok vonakodik beavatkozni. Vagy az amerikai intervenció el?tti Boszniára és Koszovóra. A helyzet minden egyes esetben a hobbesi ?sállapotokat tükrözi. Szerencsére azonban egyes helyeken, ahol a nemzetközi jog nem jut érvénye, és a lator államok kedvük szerint cselekednek, az Egyesült Államok dollár milliárdokat és katonák százainak életét feláldozva magára vállalja a Leviatán szerepét a rend helyreállítása érdekében. Teszi mindezt azért, mert Amerika egy az idealizmus alapjain nyugvó ország. Az amerikaiak többsége mindig is hitt abban, hogy Isten segedelmével egy társadalomnak az elnyomott szegények és gyengék segítségére kell sietnie – ha ehhez megvannak a megfelel? eszközei. Ez az idealizmus a történelem során számos esetben gyakorlati lépésekben is testet öltött, így a Marshall-terv 1948-as beindításakor, vagy öt évvel ezel?tt a terrorizmus ellen megindított háború alkalmával.

Amerika alapvet?en és ösztönösen idealisztikus. Azonban az ideák követése és a világcsend?r szerepének felvétele morális kérdéseket is felvet. Egyetérthetünk abban, hogy a sheriffnek igazságosnak, bátornak és eltökéltnek kell lennie. Azonban ha a helyzet megkívánja, ravasznak, számítónak, machiavelliánusnak is lehet? Röviden, az idealizmus mellett alkalmazhatja-e Amerika a realpolitik eszközeit is? Nem kerül e gyakorlati és morális ellentétbe a kett?? Ami azt illeti, nehéz befolyást gyakorolni a realpolitik eszközeinek alkalmazása nélkül. Ezt Nagy-Britannia ismerte fel a 19. század folyamán, épp úgy, mint a rómaiak, két évezreddel ezel?tt. A brit vezet?k akkor két alapvetésben fogalmazták meg ezen elvet: „Osztd meg és uralkodj” és „az ellenségem ellensége a barátom”. E két aforizma a napjaink Közel-Keletével kapcsolatos amerikai politikájában is felütötte a fejét.

Az iraki amerikai intervenció természetszer?leg felújította az iszlámon belül 1000 éve meglév? síita-szunnita ellentétet. Mindez csak er?síti Amerika pozícióit, mivel miközben a szunniták a síitákkal vannak elfoglalva, gyengébben tudnak fellépni a nyugattal szemben. Hasonlóképpen Irán kapcsán is fellelhet?k a realpolitik megfontolásai. Ha Irán végül kifejleszti atomfegyverét, azzal Izrael ellen fordul, így ha a veszély kézzel foghatóvá válik, Jeruzsálemnek meglesznek a képességei a megel?z? csapás foganatosítására. Támogatnia kellene majd ezt az Egyesült Államoknak? Kína fegyverkezése is hasonló problémákat vet fel. Támogatnia kellene-e Washingtonnak az indiai fegyverkezési programokat, hogy segítse a hatalmi paritás kialakulását a térségben? E kérdések szinte minden esetben felmerülhetnének, azonban legszembet?n?bbek ott, ahol egy lator állam megfékezésének mikéntje a stratégák f? dilemmája. Nem irigylem azokat Washingtonban, akiknek az a feladata, hogy feloldják az idealizmus és a realpolitik között feszül? természetszer? ellentétet. Azonban nem fognak soha sem messze járni az igazságtól, ha szem el?tt tartják a hármas értékrendet, melyen minden geopolitikai alapvetés nyugszik: a jog uralma, az emberek bevonása, és az, hogy bármennyire is er?sek vagyunk, mindig elszámoltathatónak kell lennünk egy fels?bb hatalom felé.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány