Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amikor még Franciaország vitte el?re Európát
Quand la Franca faisait avancer l’Europe
Henri de Bresson et Sophie Gherardi
Le Monde, le 24 mars 2007


„Az európai integráció története sosem volt egy nyugodt folyamat” – mondja Jacques Delors, az Európai Bizottság 1985–1995 közötti elnöke a vele készült interjúban. Európa több krízist is megért története során, kezdve az üres székek politikájával 1965-ben, majd a Bretton Woods-i rendszer 1971-es összeomlásával és az 1973–74-es els? olajárrobbanással. Ezek a válságok mind azt eredményezték, hogy a tagállamok hátat fordítottak a Közösségnek, és befelé fordultak. Így például Németország és Franciaország teljesen más módszerekkel igyekezett úrrá lenni az olajválságon, s ez nagyban csökkentette a Közösség m?ködésének hatásfokát.

Az EU most is válságban van – mondja Delors, hozzátéve, a jelenlegi válság mélyebb. Ennek hátterében az áll, hogy a tagállamok között nagyfokú konfúzió uralkodik az EU végcélját, finalité-ját illet?en. A problémák ugyanakkor már korábban érzékelhet?k voltak, hiszen már 1992-ben, a Maastrichti Szerz?dés megkötésekor egyes tagállamok az „opt out”, vagyis az integráció mélyítésének bizonyos területeib?l való kimaradás lehet?ségét választották, így például Dánia, az Egyesült Királyság és Svédország a Gazdasági és Monetáris Unió esetében. A politikai krízist rendszerint gazdasági válság el?zte meg. Így 1992-ben az olasz líra és az angol font elleni spekulációs támadás, s az Európai Monetáris Rendszer ezáltal bekövetkezett szétesése tekinthet? a politikai válság kiváltó okának.

Az EB egykori elnöke alapvet?en nem a rendszerváltásokat okolja a válság bekövetkeztéért, bár elismeri, a német újraegyesítés rendkívül megterhelte a német gazdaságot, s ennek negatív hatásai Franciaországot is érintették. Az 1997–2001. közötti gazdasági fellendülést követ?en pedig, az ezredforduló után a kedvez?tlen világgazdasági folyamatok ismét rossz hatással voltak a francia gazdaságra. Ez, valamint a folyamatok rossz kommunikálása is hozzájárult ahhoz, hogy a franciák az EU keleti b?vítését negatívan élték meg.

Németország és Európa újraegyesítését jómaga morális szempontból megkérd?jelezhetetlennek tartja, és „újra megcsinálná, ha visszamehetne a múltba”, de mindenképpen levonná a következtetéseket az akkor elkövetett hibákból. Így például a világos politikai elkötelez?dés hiányának tudja be, hogy a rendszerváltó országok Washington szárnya alá menekültek, s úgy gondolja, a Balkánon ugyanazt kellene „kicsiben” megcsinálni, mint anno Nyugat-Európában: vámunió létrehozásával kéne közelebb hozni egymáshoz és együttm?ködésre kényszeríteni a háborúk által szembeállított népeket. A múlt nagy sikerének tartja ugyanakkor, hogy a berlini fal leomlása és az újraegyesítés vértelenül zajlott le, s ez nagyban köszönhet? az akkori politikai vezet?k, így Mihail Gorbacsov, id?sebb George Bush, Helmut Kohl vagy François Mitterrand józanságának.

Az Európai Alkotmány tervezetének francia elutasítását tehát részben a keleti b?vítés hibás kommunikálásának és kétségtelenül nem a legjobban sikerült lebonyolításának számlájára írhatjuk. Ezenkívül Delors elismeri, hogy a franciák akkori pszichológiai állapota is hozzájárult a népszavazás kudarcához, kezdve azzal a ténnyel, hogy maga az „Alkotmány” elnevezés sem volt már szerencsés, hiszen ez a franciák szemében egy igen jelent?s hatalomtranszfert feltételezett volna, amit az Alkotmány nem tartalmazott. „Azzal az illúzióval le kell számolni, hogy minden problémáért az Uniót okoljuk, s ezek megoldását is t?le várjuk” – óv Delors. Egyes rendkívül fontos területek, mint a gazdaság- és foglalkoztatási politika vagy a társadalmi kohézió továbbra is nemzeti hatáskörben maradnak. Ezen felül a mondializáció (a globalizációra francia nyelvterületen használatos formula) által okozott kihívások is a franciák elbizonytalanodásához vezettek. Így történhetett meg, hogy a saját maguk által javasolt, s ráadásul jelent?s részben francia mintára kivitelezett Alkotmányt a franciák elutasították.

Ami az európai intézmények m?ködését illeti, Jacques Delors emlékeztet arra, hogy az ? korában az Európai Parlament példásan m?ködött a szociáldemokrata-kereszténydemokrata együttm?ködésnek köszönhet?en. Sajnálattal konstatálja azonban, hogy a szociáldemokrata vonal – melyhez önmagát is sorolja – azóta kisebbségbe került, s a jobbközép és liberális er?k meg er?södtek, az utóbbiakon belül egyre inkább el?térbe kerül? széls?liberális nézetekkel. Ennek ellenére persze a Parlament számos téren jelent?s eredményeket ért el, így a szolgáltatási irányelv vagy a REACH kapcsán. Fontos ugyanakkor, hogy a francia vezet?k továbbra is szemük el?tt tartsák, hogy egy európai módra gondolkodó Franciaország szerepe mennyire nélkülözhetetlen, s ebb?l a szempontból rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy az elnökválasztási kampányban Európa méltatlanul kevés szerepet kap.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány