Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A fels?oktatás globalizációja
College Goes Global
By William R. Brody
Foreign Affairs, March/April 2007


A fels?oktatás, mely egykor az elitek kiváltsága volt, ma a világ minden táján az egyéni és nemzeti gazdasági siker egyik alapfeltételét jelenti. Ebben a helyzetben az egyes intézmények által nyújtott diploma értéke terén óriási verseny alakul ki, és ez már nem nemzeti, hanem globális szinten zajlik. A második világháború óta az Egyesült Államok elismerten vezet? szerepet töltött be a min?ségi és mennyiségi szempontok ötvözése területén a fels?oktatásban, ahogy mindenki másnál több egyeteme volt, több diákot oktatott és többet költött oktatási infrastruktúrájára, külföldi hallgatók megnyerésére. Az amerikai teljesítmény ma is áll: minden évben félmillió fiatal érkezik a tengerentúlra azért, hogy itt folytathassa tanulmányait. A világ 100 legjobb egyeteme közül több mint 50, és a legjobb 20 közül 17 amerikai intézmény. Kézenfekv? lenne, ha a fels?oktatás területén az Egyesült Államok szisztémája ugyanazt a szerepet töltené be, amit az informatikában a Microsoft vagy a repül?gépgyártásban a Boeing. Ám a jelek egyre inkább arra utalnak, hogy az amerikai vezet? szerep meg?rzéséhez komoly teljesítményre lesz szükség.

A 19–20. század fordulóján a tudás még csak helyi, lokális körülmények között méretett, ahogy képvisel?i számára kevésbé (vagy egyáltalán nem) volt elérhet? a földrajzi mobilitás, így az új tudományos eredményekhez való gyors hozzáférhet?ség. A 20. század végére azonban az elérhet?vé váló nemzetközi utazás és a mindenhol hozzáférhet? információs technológia kölcsönhatásaként (IT-IT phenomenon) a tudás már csak globális szinten érvényesülhet, ahogy a legfrissebb eredményekhez, a legszélesebb háttérismeretekhez való hozzájutás pár percre rövidült le. Az oktatók és a hallgatók képesek a legfrissebb és legjobb min?ség? tudást képvisel? intézményekbe utazni, és már szinte megjelenésük idején ismerhetik az új tudományos tényeket. Az intézmények számára ez már els?sorban anyagi kérdés: hol állnak rendelkezésre azok a források, mely segítségével adott egyetem versenyképes, s?t vezet? lehet egy-egy tudományterület kutatásában, gyakorlásában? Az Egyesült Államok nagy egyetemei – mint a Harvard, a Yale vagy a Stanford – ezért fordítanak különös figyelmet alapítványaik t?kevonzó képességére, s?t önálló befektetéseik sikerére.

Amerikán kívül hasonló lehet?ségek csupán rohamosan növekv? gazdaságú országokban állnak rendelkezésre, mint például Kínában vagy Szingapúrban. Ahol a növekedés alacsonyabb, az egyetemek is jobban függnek küls? forrásoktól, és kevesebb jut hosszú távú befektetéseikre. Márpedig a legjobb professzorok és a legjobb diákok vonzzák egymást, s talán nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban természeti vagy m?szaki tudományok terén diplomát szerz? diákok közel harmada, a posztgraduális képzésen résztvev?k több mint fele ma is külföldi hallható. Egy másik trend, mely szerint a tudományágak és képvisel?ik közötti határok egyszerre mosódnak el, s vesztik jelent?ségüket. A tudomány határait feszeget? kutatásokban már egyre inkább a különböz? tudományterületek együttm?ködésér?l, egymást kiegészít? szerepér?l beszélhetünk, és a vezet? intézmények számára követelmény, hogy megfelel? környezetet biztosítson a multidiszciplináris kutatásoknak, például csoportos ösztöndíjak, vagy intézmények közötti megosztott munka formájában. Közben a legnagyobb egyetemek – mint a Johns Hopkins vagy a Carnegie Mellon – a világ számos országában egyszerre tart fenn kutatási központokat, s?t kihelyezett kampuszai keretében maga megy a növekv? igény? hallgatók elébe Bolognától Sanghajig. Ma közel 80 különböz? amerikai egyetem folytat képzéseket más országokban is, hogy megtartsa helyét az intézmények nemzetközi versenyében.

A globális sikerre áhítozó intézmények számára tehát a klasszikus egyetemi modell ma már irreleváns. Mégsem egyértelm?, hogy ez a változás minden egyetemet, vagy akár az egyetemek többségét érintené a világban, hiszen az intézmények, a diákok és az oktatók legnagyobb része számára a presztízst sugárzó központi kampusz, a helyi kapcsolati háló, az egy képzési helyen eltöltött hosszabb id? a fels?oktatás tradicionális részei maradnak. A kevésbé tehet?s intézmények nem tudnak elszakadni az állami határoktól, hiszen az állammal szoros szimbiózisban élnek. Az egyetemek többsége továbbá sohasem lesz annyira gazdag, hogy globális intézménnyé váljon. Az Egyesült Államok egyetemei

számára sem elégséges eszköz, ha külföldön központokat létesítenek, hiszen a gyors növekedést produkáló országokban a helyi intézmények szintén fokozzák felvev?képességüket, és n? a fels?oktatásba kerül? fiatalok száma Nagy-Britanniától Kanadán át Kínáig. Ha e rohamosan fejl?d? intézmények helyben tudják bizonyítani globális versenyképességüket, méltó riválisai lehetnek az amerikai egyetemeknek, és eredményeikkel magukhoz vonzhatják a tudást és a tehetséget, a képességek immár valóban globális piacáról.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány