Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Egy ország a nagyhatalmak árnyékában
Das Land im Schatten der Riesen
von Jan Rokita
Die Welt, 21. März 2007


Lengyelország nagy várakozással tekint a németek Európa-politikájára. A nagy szomszéd azonban még ma is félelemmel tölti el ?ket. Egy elefánt nem engedheti meg magának, hogy figyelmetlen legyen. Helmut Kohl stratégiája mindig az volt, Európát figyelmességgel felépíteni. Sohasem mondott olyat, hogy a nagy Németország és a kicsi Luxemburg, hanem inkább a „Luxemburg ugyan nem akkora, mint Németország, de…” kifejezést alkalmazta. A Kohl által alkalmazott érzékenység, az Európa kicsiny és közepes méret? országaival szemben alkalmazott el?zékenység még a kilencvenes évek közepén is a német Európa- politika nagy erénye volt. Az európai közösségi érzést er?sítette és bizalmat keltett az egyébként gyanakvó lengyelekben. A veszélyes német medve így vált a lengyelek szemében egy ártatlan nagy „teddimackóvá”. A kilencvenes évek végét?l azonban az addig is a politika irányítói és a gazdasági szakemberek számára egyértelm? és nyomasztó gazdasági fölényt egyre több német politikus kezdte hangoztatni. Példának okáért Friedbert Pflüger CDU-képvisel?, aki szerint „Lengyelország olyan, mint egy keleti Franciaország”.

Schröder kancellársága idején a lengyelek közeledési szándékát egy egyenl? partnerségi viszony kialakítására keményen visszautasították, mivel a németek szemében Lengyelország, bár fölrajzilag nagy, de gazdaságilag sem mérhet? hozzájuk. Két álláspont jellemzi ma a lengyel politikát Németországgal szemben. Egyrészr?l a büszke lengyel ellenállás a teuton rablók újabb „Drang nach Osten”-je ellen, másrészr?l a lengyel gazdaság parányi kocsijának kapcsolása a dübörg? német gazdasági motorra.

Egy ország geopolitikai helyzete mindig hosszú történelmi múltra tekint vissza. Amikor Nagy Károly felépítette birodalmát, annak határát az Elbánál húzta meg és tulajdonképpen máig ez a Kelet és a Nyugat közötti képzeletbeli határ, mely igen kedvez?tlenül hatott a középkorban bár er?s, de mindig a periférián mozgó Lengyelországra. A latingermán nyelvközösség másodrangú szerepre kárhoztatta ezt a nyugati szláv népet. Másik oldalról pedig ott volt a hatalmasra duzzadó Oroszország, melynek vezet?i III. Vaszilij nagyfejedelemt?l Putyin elnökig azon fáradoztak, hogy országukat a nyugat részévé tegyék. Ehhez azonban – mily szerencsétlenség – Lengyelországon keresztül vezet az út. E két okból tehát a lengyelek számára az lenne igazán el?nyös, ha Európa történelmileg kialakult központja valamivel keletebbre tolódna, nevezetesen valahova Varsó környékére, mivel az igazi szövetségest csak a nyugatban lehet megtalálni. A térképen így két pont maradt szabadon, Brüsszel és Berlin. Brüsszel azért lehetne jó szövetséges, mert az EU, és vele a hatalom és szuverenitás egy részének közösségi szintre történ? átruházása lenne a legjobb lehet?ség az új tagállamok számára a perifériáról történ? kitörésre. Hogy miért éppen Berlin? Német szemszögb?l Lengyelország jelenti az utat az orosz energia felé, Königsberg (Kalinyingrád) felé. A németek már tervezik a Berlint Oroszország nyugati felével összeköt? autópályákat Lengyelországon keresztül, nem is beszélve a Balti-tenger alá tervezett gázvezetékr?l. Ezek a tervek érthet? módon félelmet keltenek a lengyelekben, de gazdasági szempontból el?nyös lenne bekapcsolódniuk.

Németországnak nem szabad ugyanabba a csapdába esnie Oroszországgal, mint Franciaország esetében. Az Egyesült Államokkal szembeni nyílt konfrontáció, a franciákkal együtt önálló – nem közös európai – politika folytatása Oroszországgal kimozdította Németországot a korábbi politikai vonalról és inkább ez lehet az oka, hogy a lengyelekkel elhidegült a viszony, nem pedig a Kaczynski ikrek választási gy?zelme. Ez utóbbiak germanofóbiája pedig jól illett ebbe a helyzetbe. A problémák megoldására a legjobb gyógyír a kapcsolatok feler?sítése lenne legalább olyan szintre, mint a jelenlegi német –orosz viszony. Erre pedig a lehet?ség adott, méghozzá az EU csatornáin keresztül. Egy politikailag meggyengült, Amerikával összekülönbözött és saját történelmi identitásában nem biztos Németország aligha vezethet gazdasági missziót Közép-Európába. Lengyelország ezzel szemben nem kell vészharangokat kongatnia az elképzelt újabb kori német invázióval szemben, és védelmi vonalakat építenie. Lengyelországnak ki kellene használni a nagy és er?s szomszédaiból ered? el?nyöket.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány