Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amiért nem lapos a világ
Why the World Isn’t Flat
By Pankaj Ghemawat
Foreign Policy, March/April 2007


„Az új eszmék határokat átlépve, gyorsan fognak terjedni a világban. A szegény országok lakosai azonnal hozzáférhetnek az információkhoz, melyek egykoron csak a fejlett világ lakosai számára voltak elérhet?k. Minden állampolgár hamarosan tudni fogja mindazt, amihez valaha csak egyes kiváltságosok fértek hozzá. A kommunikáció forradalmának demokratizáló és liberalizáló hatása így id?vel ki fogja egyenlíteni a kis és nagy, a szegény és a gazdag országok közötti egyenl?tlenségeket.” Ez a Frances Cairncross által a Távolságok elt?nése (Death of Distances) cím? könyvben felvázolt világkép azonban még várat magára. De az biztos, hogy egy olyan világban élünk, mely már nem az elszigetelt helyi kollektívák egymás mellett élésén alapul, melyeket magas vámfalak választanak el egymástól, és szegényes kommunikációs csatornákon lépnek kapcsolatba egymással. A mai világunk, ha lehet hinni a globalizáció szószólóinak, egyre behálózottabb, egyre jobban informált, és egyre „laposabb”.

Legalábbis ez utóbbit állítja Thomas L. Friedman, a New York Times publicistája legújabb, A Föld lapos (The World is Flat) cím? könyvében, mely tíz tényez?t nevez meg, melyek egyre „laposabbá” teszik a világot, és soha nem látott mértékben egyenlítik ki a globális versenyképesség küzd?terén tapasztalható versenyhátrányokat. A vízió meglehet?sen vonzónak t?nik az els? látásra, azonban csupán egy újabb hangzatos cím a „történelem vége” vagy az „ízlések konvergenciája” kifejezések sorában. Ezek bármily meggy?z? módon próbálnak érvelni a globalizációs folyamatokkal kapcsolatban, egyvalamiben közösek: nem felelnek meg a valóságnak.

Valójában a világ egyes részei korántsem állnak oly szoros összeköttetésben egymással, mint ahogyan ezen írók látni vélik azt. A minden eddiginél gyorsabban és szabadabban áramló információ, eszmék, pénz és személyek világát lefest? világképek meggy?z? érvelései ellenére a valóságban csak részben létezik az, amit mi globalizációnak nevezünk. A vállalatok, az államok stratégiáit, az emberek magatartásait vizsgálva nyerhetünk csupán igazi, valós képet arról, mit is takar valójában az a fogalom, melyet mi úgy nevezünk, globalizáció. E trendek pedig arra engednek következtetni, hogy a globalizáció jóval törékenyebb jelenség, mint azt mi gondolnánk.

A modern globális integráció fellegvárai valójában a világ pénzügyi központjait jelent? néhány nagyváros – Frankfurt, Hongkong, London, New York –, mely tényleg szoros kapcsolatban áll egymással. Azonban a számok tükrében az extrém fokú összekapcsoltság lokális, nem globális szinten van igazán jelen. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy a legtöbb gazdasági folyamat, mely igenis alkalmas lenne a nemzeti határok átlépésére, még mindig els?sorban az államhatárok keretei között kerül kivitelezésre. A határokat átlép? migráció, a nemzetközi telefonhívások és a menedzsmentfejlesztési projektek, az oktatás, a privát jótékonyság, a t?zsdei befektetések, a kereskedelmi ügyletek nemzetközi vonatkozásainak nemzeti össztermékb?l kihasított részei átlagosan 10 százalék körül mozognak, ahelyett, hogy a 100 százalék felé tendálnának. Ezen adatok így egy szemiglobalizált világ képét mutatják, melyben sem az országok között kiépített hidakat, sem pedig az azokon jelentkez? akadályokat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A globalizáció terjedési ütemét eltúlzó írók el?szeretettel hivatkoznak a vállalatok azon stratégiájára, hogy termelésük és üzleti folyamataik különböz? részeit a világ különböz?, gyakran legtávolabbi országaiba helyezik ki. E döntéseket azonban legtöbb esetben a nyelvi kötöttségek, és a fogyasztókhoz való közelség igénye határozzák meg. Másrészt a nemzetközi kereskedelem irányáról beszámoló adatok is ellentmondanak a világ összekapcsoltságát eltúlzó nézeteknek Az amerikai–kanadai kereskedelem például a legnagyobb forgalmat lebonyolító bilaterális kapcsolat a világon. 1988-ban, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) életbe lépése el?tt a kanadai államok közötti kereskedelem hússzorosa volt az ugyanolyan méret? és ugyanolyan távolságban fekv? amerikai államokkal folytatott kereskedelemnek. Habár a NAFTA valamit javított ezen az arányon a nemzetközi kereskedelem javára (a 90-es évek közepére 10:1-hez arányban), a két ország államai vonatkozásában a bels? és a nemzetközi kereskedelem aránya továbbra is 5:1-hez. Tehát a határok igenis számítanak „határok nélküli” világunkban.

Az internetfelhasználás is hasonlóakra enged következtetni. A világháló terjedésével a határokon belüli honlapok látogatottsága jóval nagyobb arányban növekszik, mint más országok honlapjainak letöltése. Habár az emberek egyre könnyebben léphetnek kapcsolatba egymással, mégsem lépnek. Egy dél-koreai felhasználó például lehet, hogy napi hét órát tölt el a világháló el?tt, de az szinte biztos, hogy annak legnagyobb részét barátaival való chatelésre és levélváltásra tölti. Vagy csak nézzük meg a Google példáját, mely mintegy 100 nyelven rendelkezik keres?programmal. Talán épp ennek köszönhet?, hogy nem rég kapta meg a világ legglobalizáltabb weblapja címet. De például a Google-t Oroszországban csak a felhasználók 28 százaléka használja, míg az orosz Yandexet 64, a Ramblert 53 százalék. E két keres? pedig az internetes keresésekhez kapcsolódó reklámpiac 91 százalékát fedi le. Miért támadnak a Google-nak nehézségei Oroszországban? Mert a cégnek komoly gondot jelentett az orosz nyelv komplexitását kezelni tudó keres?program kidolgozása, és a helyi versenytársak jóval nagyobb beágyazottsággal rendelkeznek az orosz piacon. Mindazonáltal a Google 2003 óta megduplázta Oroszországból befolyó bevételét, de ehhez meg kellett nyitnia egy moszkvai irodát és orosz mérnökök garmadájával kellett b?vítenie fejleszt?i csapatát.

Ha azonban a világ jelenlegi állapotára a globalizált jelz? mégsem megfelel?, akkor a legtöbb elemz? azt állítja, hogy a jöv?ben viszont az lesz. Ennek a kérdésnek a megvizsgálásához már trendeket kell figyelembe vennünk. Az pedig, amit tapasztalunk, rendkívül beszédes. A globális integráció számos dimenzióban ugyanis már elérte a csúcspontját. Így például hozzávet?leges számítások azt mutatják, hogy a globális nemzetközi migráció 1900-ban tet?zött, elérve a Föld népességének 3 százalékát, szemben a 2005-ös 2,9 százalékkal.

Más dimenziókban igaz, hogy a csúcsértékeket nemrégiben regisztrálhattuk, azonban e területeken a növekedési folyamat szintén csak a közelmúltban, hosszú évtizedek stagnálása és visszaesése után indult be. Így a közvetlen m?köd?t?ke-befektetések GDP arányában kifejezett mértéke az els? világháború el?tti években tet?zött, mely szintet csak az 1990-es években érte el.

A globalizáció bajnokai egy olyan világot láttatnak, mely nem létezik. Ez kit?n? stratégia arra, hogy könyveket adjanak el, és hogy lefessenek egy világot, mely egyszer talán még létezhet is. Azonban ez egy veszélyes játék. Ugyanis azok a kormányok, melyek látnak fantáziát ezekben az írásokban, elkövethetik azt a hibát, hogy elkezdenek hinni abban, amit ezek a könyvek sugallnak:a gazdaság egyre többet számít, a politika egyre kevesebbet. Az integrált világ hamis vízióinak bed?lni – és ami még rosszabb, ezekre politikai döntéseket alapozni – nemcsak hogy nem hatékony, de veszélyes is.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány