Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A Shell kigolyózása Oroszországból
Shell Shakedown
By Abrahm Lustgarten
Fortune, February 5, 2007


2006 decemberében Jim Niven, a Royal Dutch Shell küls? ügyeiért felel?s vezet?je épp egy el?adást tartott Juzno-Szahalinszkban, a vállalat szahalin-szigeti f?hadiszállásán a 45 milliárd hordós olaj- és gázkitermeléssel kecsegtet? Szahalin II projekt fényes kilátásairól, mikor egy kollégája idegesen félbeszakította. A hozott hír meghökkent? volt, habár hasonló pletykák már lábra kaptak a munkások körében: a Shell lemondott a 22 milliárd dolláros projektben lév? többségi, 55 százalékos tulajdonjogának felér?l az orosz gázóriás, a Gazprom javára, mely a Shell részesedése mellett megvásárolta a japán partnerek (Mitsui és Mitsubishi) tulajdoni részesedésének felét is, mindössze 7,5 milliárd dollárért. A Shell szóviv?je szerint ezen összeg az induláskor való belépéshez is alig lett volna elegend?. Mindemellett a projektben részt vev? olajvállalatok elfogadták, hogy 3,6 milliárd dollárig állják a projekt költségtúllépéseit is.

Ami azt illeti, a Shell képvisel?i nem az er? pozíciójából tárgyaltak Moszkvában. Ez elképzelhetetlen lett volna Vlagyimir Putyin Oroszországában. Ott, ahol a kormány kemény kézzel igyekszik visszaszerezni az állami befolyást az ország ásványkincs- készleteinek kitermelése fölött. Tavaly nyáron a Természeti Er?források Minisztériuma hirtelen támogatni kezdte a hangjukat a Szahalin-sziget ügyében felemel? környezetvéd?ket, a már 10 éve a legkisebb környezeti károk okozásáért síkra szálló Sakhalin Environment Watch tagjait, és visszavonta a cs?vezetékek építésére kiadott engedélyeket, mellyel komoly csúszást okozott a kivitelezésben. Az 50 milliárd dolláros kártérítési bírsággal fenyeget? per pedig nyilvánvalóvá tette a Shell vezetése számára, hogy akár mindent elveszíthet, így nem csoda, hogy belement tulajdonosi részesedése felének kiszolgáltatásába.

A szahalini projekt története jól mutatja, miként esett a Shell – és partnerei – az orosz kormány egyre asszertívebbé váló politikájának áldozatául, de arra is rávilágít, hogy a vállalat mily rosszul használta ki lehet?ségeit, mikor 12 évvel ezel?tt munkához látott a szigeten. 1996-ban ugyanis egy olyan termelésmegosztási szerz?dést kötöttek, mely mindenki szerint rendkívül hátrányos volt Oroszországra nézve. Az olaj világpiaci ára ekkor hordónként 22 dollár volt, Oroszország térdre kényszerülve megadta a Shell által dönt? többségben tulajdonolt Szahalin Energiai Befektetési Rt. számára az el?jogot, hogy el?ször megtérüljön befektetési költsége, illetve annak 17,5 százaléka nyereség formájában, miel?tt az orosz kormány is megkapná 10 százalékos részesését az eladott szénhidrogének után. A szerz?dés 1996-os megkötésekor még a Shell tárgyalhatott el?nyösebb pozícióból. Habár a kitermelésmegosztási módszer nem idegen az olaj- és gázszektorban, a Szahalin II megállapodás mégis mérföldk?nek bizonyult, ugyanis ez a szerz?dés nyilvánvalóan hátrányos volt az orosz fél számára, mivel a Shell minden kockázatot ?rá ruházott át. Ráadásul, minél magasabbak a rendszer kiépítési költségei, annál több bevételt?l esik el a kés?bbiekben az orosz kormány. Így nem csoda, hogy gyanús szemekkel figyelték a 1996-ban becsült 10 milliárd dollárról 2005-re 20 milliárd dollárra történ? megugrását, ami csak meger?sítette a Shell és partnerei pazarló gazdálkodásával kapcsolatos orosz aggályokat.

Moszkva türelme így végül 2005-ben a költségek megduplázódásáról szóló bejelentés kapcsán ért végleg véget. A költségnövekedés els?sorban nem a pazarlásnak, hanem a munkabérekben azóta beállt 20 százalékos növekedésnek, az olaj világpiaci árának megháromszorozódásának, és a cs?vezetékek kiépítéséhez szükséges nyersanyagok, így az acél árának megugrásának tudható be. A szahalini projektekben járatos mérnökök mindazonáltal úgy vélik, hogy a Shell legnagyobb hibája az volt hogy nem tudott, de leginkább nem akart alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz. A vitás ügyekben a cég képvisel?i minden esetben ügyvédek garmadájával jelentek meg, hogy igazukat bizonygassák. Ugyanis igenis lehet mindenki számára kedvez? módon vinni – mondják –, még egy ily gigantikus méret? beruházást is. Ehhez csak az kell, hogy meggy?zzük és a vállalkozásban érdekeltté tegyük a helyieket is. Nos ez az, amit a Szahalin Energiai Befektetési Vállalat elmulasztott megtenni. Ráadásul a külföldi alkalmazottak és mérnökök luxuskörülmények közötti életvitele is szemet szúrt a helyieknek, tovább növelve ellenszenvüket. Úgy t?nt számukra, hogy valaki partit rendez a saját nappalijukban, de ?ket nem hívja meg.

Végül is a környezetvéd?k és a kormány érdekei ez esetben egybeestek. De a Sakhalin Environment Watch vezet?je már el?re fél attól, hogy az eddig oly fontosnak tartott környezetvédelmi szabályokat a Gazprom mennyire fogja figyelembe venni. Minden bizonnyal semennyire.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány