Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Egy porosz brit
Ein preussischer Brite
von Wolfgang Koydl
Cicero, 2. März 2007


Els? pillantásra különböz?bbek nem is lehetnének. Egyik helyen a viszonylag kés?n politikai pályát választó természettudósn? az NDK-ból, másikon a pártkatona és ünnepelt futballsztár skót. Szociáldemokrata az egyik, kereszténydemokrata a másik. Angela Merkel és Gordon Brown hamarosan kénytelen lesz együttm?ködni, ha az év közepére kiírt választásokon legesélyesebbnek tartott brit átveszi Tony Blair miniszterelnöki székét.

Blair rendszerint személyes karizmájával gy?zte meg német partnerét, ezzel szemben Brownt a brit sajtó gyakran illeti a mogorva és vészjósló jelz?vel. Míg el?bbi páratlan személyisége számtalanszor mozdította ki a vitákat a holtpontról, utóbbiról beszédei után az a szóbeszéd járja, hogy nem igazán képes magával ragadni hallgatóságát. A Munkáspártban sokan jogosan tették fel a kérdést, vajon egy ilyen jelölttel meg lehet-e nyerni a választásokat? Merkel kancellárasszonnyal kapcsolatban hasonló kételyek merültek fel megválasztása el?tt. Nem ez az egyetlen hasonlóság kettejük között. Brown – akárcsak Merkel – protestáns lelkész gyermekeként látta meg a napvilágot, egy skót presbiteriánus családban. A presbiteriánus nevelési elveket pedig a leggyakrabban a porosszal szokták rokonítani szigorúsága okán. Mindkét politikus számára hasonló értékek fontosak: kötelességtudat, takarékosság, egyszer?ség és szolidaritás azok iránt, akik önhibájukon kívül kerültek rossz helyzetbe. Emellett Brown igen m?velt, nagy tudású értelmiségi, aki olthatatlan vággyal fogyasztja a könyveket, akárcsak a német kancellárasszony.

Fontosak ezek a közös vonások, mivel Brown, aki egyébként Nagy-Britannia történelmének leghosszabb ideig hivatalban maradó pénzügyminisztere, továbbra is megfejthetetlen rejtélyt jelent Európa f?városaiban, de saját honfitársai számára is. Európa országai aggodalommal tekintenek a lehetséges jöv?beni miniszterelnökre, mert Brown kevéssé érdekl?dik Európa iránt. Egy neve elhallgatását kér? munkáspárti politikus szerint „nem beszél idegen nyelveket, nem utazik soha Európában, egyáltalán nem szereti Európát”. A politikus azt is hozzáteszi kritikai megjegyzéséhez, hogy „Brown még nem értette meg az egyesült Európa politikai felépítését.” Bár Brüsszel mára vonattal már csupán kétórányira fekszik Londontól, Brown számára ez mégis áthidalhatatlan távolságnak t?nik. Akárhányszor ültek össze az EU pénzügyminiszterei, ? mindig csak egy képvisel?t küldött maga helyett. Szintén Brown nevéhez f?z?dik a közös európai fizet?eszköz elutasítása. Öt alkalommal tesztelték Nagy-Britanniában az eurót, és mind az öt alkalommal elutasították a pénzügyi szakért?k. Rossz nyelvek szerint ezeket a teszteléseket szándékosan úgy végezték, hogy se az euró, se más fizet?eszköz soha ne helyettesíthesse a fontot.

Gordon Brown Amerikában sokkal inkább otthon érzi magát. Határtalan optimizmussal tekint a tengerentúllal való együttm?ködésre, mivel szerinte ez elkerülhetetlen a globális fejl?dés érdekében. De nem szabad összekeverni az amerikai életstílus teljes átvételét Brown filozófiájával. A pénzügyminiszter sokkal inkább a nyugati világ erkölcsi kötelességét hangoztatja a fejl?d? régiók irányában. Az ? meggy?z?dése mélyebb gyöker?, a szegényeken való segítés, a világ jobbá tétele. Éppen ezért – Blairrel ellentétben – ? sosem fog sz?k farmerben pózolni Bush elnök texasi birtokán, eltekintve attól, hogy egy ilyen nadrágba bele se férne.

Az 55 éves Brown nem lesz könny? partnere sem Washingtonnak, sem a brüsszeli „eurokráciának”, de a jöv?beli francia államf?nek sem, még kevésbé – f?leg gyermekkori olvasmányélményeib?l táplálkozva – a német kancellárasszonynak. Brown nem csapatjátékos. Egy politikustársa szerint „áttekinti a problémát és addig gondolkodik rajta, amíg megoldást nem talál rá”, majd ezt mondja: „Én valószín?leg sokkal több ideig gondolkoztam rajta mint te, miért kéne elfogadnom a te álláspontodat, és az enyémet feladni.”





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány