Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Németország és Európa: az egység vonzásában
Germany and Europe: the Pull of Unity)
By John Palmer
openDemocracy, February 16, 2007


Habár a szorosabb európai integráció mögötti lendület gyengült az elmúlt id?szakban, a nemzetközi gazdasági és politikai együttm?ködés közösségeinek csillaga felfelé ível?ben van a világ más részein. A Délkelet-ázsiai Államok Szervezete (ASEAN) például nemrégiben t?zte ki célul a szabadkereskedelmi övezet létrehozását, és kilátásba helyezte Japán, Kína és Dél-Korea felvételét. Dél-Amerikában az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt, Uruguayt és 2006 júliusától Venezuelát is magába foglaló Mercosurral kapcsolatban egyre er?sebbek a Latin-Amerika egészét keblébe fogadó gazdasági tömörüléssé alakulás hangjai, mely nyitni kíván az andoki államok és Mexikó felé. Habár az Afrikai Unió életképessége továbbra is csak vágyálomnak t?nik, a kontinens déli és keleti részén a gazdasági integráció egyre er?sebb lábakon áll.

E regionális együttm?ködések mindegyikében modellként tekintenek az Európai Unióra, mint a lépésr?l lépésre zajló integráció úttör?jére. Közös továbbá bennük, hogy az együttm?ködés, a szuverenitás megosztása, az egyre szorosabb integráció vágya mögött minden esetben az a cél áll, hogy a szövetkez? államok megfelel? választ adhassanak a globalizáció kihívásaira. Habár Európában vannak ezzel kapcsolatos aggályok, a világ más részeiben nem maradt észrevétlen az Európai Unió alapító atyjának tartott Jean Monnet mondata, mely szerint „az európai integráció fontos állomás lesz egy új típusú világrend felé vezet? úton”.

Annak ellenére, hogy 2005-ben a francia és a holland szavazópolgárok elutasították az eddigi alapszerz?dések bonyolult rendszerét felváltani kívánó európai alkotmány tervezetét, 18 országban ratifikálták annak szövegét. Néhány ország pedig – köztük Nagy-Britannia – még nem döntötte el a szerz?déssel kapcsolatos végs? álláspontját. A referendumok óta az Európai Unió két újabb taggal, Romániával és Bulgáriával b?vült. Azonban a jelenlegi döntéshozatali mechanizmusok átfogó reformja nélkül az Unió nem b?víthet?. Így egy újabb egyezmény megszületéséig a Nyugat-Balkán országai és Törökország csatlakozása csak hiú ábránd.

A népszavazások nem mértek végs? és kiheverhetetlen csapást az európai projekt egészére. Az er?s Európa szószólói úgy vélik, hogy a francia és holland szavazók inkább kormányaikkal kapcsolatban mondtak ítéletet a referendumon, nem pedig egy, az olyan globális kihívásokra választ adni kívánó Európával kapcsolatban fejezték ki ellenérzésüket, mint az éghajlatváltozás, a katonai vagy energiabiztonság. Ráadásul a közvélemény-kutatási adatok is azt mutatják, hogy a lakosság körében magas az er?sebb Európa víziójának támogatása. Mint ahogyan az már korábban is megtörtént az európai projekt története során, az EU soros elnöki tisztét betölt? Németországra hárul a feladat, hogy repül?rajtot adjon az új szerz?dés körüli vitának. A március 24–25-re tervezett csúcson Angela Merkel célja, hogy Európa állam- és kormányf?ivel elfogadtasson egy az Európai Unió céljairól és értékeir?l szóló új nyilatkozatot, mely az egyes államok kapacitásain túlmutató új globális kihívásokra kíván fókuszálni. E nyilatkozatnak a célja, hogy demonstrálja, az Európai Unió globális szinten gondolkodik, arccal el?re néz, nem pedig zavaros bels? ügyeivel foglakozik.

A németek abban reménykednek, hogy a júniusi csúcson el tudják fogadtatni az új szerz?dés kidolgozásának és elfogadásának ütemtervét. Ezt már nem alkotmánynak nevezik majd, de a korábbi dokumentum számos elemét tartalmazni fogja. A döntéshozatalban a min?sített többség kiterjesztését és a tagállami vétó visszaszorítását t?zi ki célul, európai külügyminiszter és diplomáciai szolgálat felállítását, továbbá a demokratikus deficit csökkentését, az európai és a nemzeti parlamentek szerepének növelését tervezi. A dokumentumból minden bizonnyal kimaradnak majd a múlt vitatott kérdései. Persze a német kormány mozgástere nagyban függ a 2007 áprilisában-májusában esedékes francia elnökválasztás kimenetelét?l. Minden jel szerint mind Nicolas Sarkozy, mind Ségnoléne Royal véget akar vetni az EU-t évek óta megbénító paralízisnek, így bízni lehet abban, hogy az új francia elnök kész lesz elfogadni egy pragmatikus, de ambiciózus tervezetet, melynek elfogadására már a portugál elnökség védnöksége alatt kerülne sor, valamikor az év végén. Így némi szerencsével az új szerz?dés akár már a 2009 júniusában esedékes európai parlamenti választások el?tt hatályba léphetne.

Ezzel együtt számolni kell az immáron 27 tagot számláló Unióban a ratifikáció nehézségeivel. Dániában és Írországban minden bizonnyal nem lesz probléma, és Lengyelországban és Svédországban sem várható elutasítás. Nagy-Britannia azonban már keményebb diónak bizonyulhat. Gordon Brown – már ha ? követi a várhatóan hónapokon belül lemondó Tony Blairt a miniszterelnöki székben – is minden bizonnyal támogatja majd a szerz?dést, ha ígéreteket kap a közösségi mez?gazdasági politika és a közösségi költségvetés tervezetének reformja terén. Az elvárások és a körülmények mindenképpen az integrációs folyamat újbóli fellendülése irányába hatnak. A lakosság és a tagállamok vezet?i körében egyre n? az igény az Unió külpolitikai és hadi kapacitásainak növelésére. Emellett az orosz „fenyegetés” árnyékában az európai energiapolitika kialakítására is egyre nagyobb nyomás nehezedik.

A német gazdasági fellendülés nagyban növelheti Berlin asszertivitását az elnökség sikerre vitelével kapcsolatban. Csodákra azonban mégsem szabad várnunk.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány