Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amerika: ami hiányozni fog
America: You’ll Miss It When It’s Gone
By Irwin Stalzer
The Spectacor, 3 March 2007


Tony Blair figyelmeztetett el?re: nem fogunk jobban szeretni egy saját problémáival foglalkozó, elzárkózó Amerikát a globális folyamatokban aktívan részt vev? aktív szuperhatalomnál. A nap, mikor ez bekövetkezik, azonban már nincs messze, ami nagyban köszönhet? az elkényeztetett britek és európaiak Amerika-ellenességének. Az amerikai elnöki választási kampány minden jel szerint egyre komolyabbá válik, hiszen alig egy éven belül mind a demokrata, mind a republikánus jelölési bizottságok küldöttségének a fele megválasztásra kerül. Az indulók Hillary Clinton, Barack Obama és John Edwards a demokraták színeiben, John McCain, Mitt Romney, Rudy Giuliani pedig a republikánusoktól. Egyvalami azonban mind a hatukban közös: mindnyájan kiemelked?en fontosnak tartják a külpolitikát. De a jelen környezetben álláspontjuk nagyon könnyen megváltozhat, és a dzsihádisták, valamint a Gordon Brown és David Cameron amerikai külpolitikától Nagy-Britanniát eltávolítani kívánó, „Jenkik haza” jelszavak mellett felsorakozó brit tömegek megkönnyebbülésére az új elnök a világ egyetlen szuperhatalmát könnyen a neoizolacionizmus útjára viheti.

Mire a pártok eljutnak végs? jelöltjeik kiválasztásához, az iraki akció sorsa minden bizonnyal eld?l egyik vagy másik irányba. Amerikai életek nem lesznek közvetlen veszélynek kitéve – mint ahogyan azt Bob Gates védelmi miniszter ígérte néhány héttel ezel?tt –, és egy ideig biztos, hogy nem akarnak újabb külpolitikai akciót.

Az Egyesült Államok csendben nézte, amint Vlagyimir Putyin Moszkvája felélesztette a hidegháborús nyelvezetet. Németországban és Franciaországban el is kezdtek gondolkodni azon, mennyire is tanácsos tovább folytatni a „Jenkik haza!” külpolitika vonalát. Egyik elnökjelölt sem fog viszont odaállni az amerikaiak elé, kérve t?lük, hogy felhatalmazást adjon arra, hogy Washington megsegítse az Irakban ?t faképnél hagyó franciákat, németeket, spanyolokat vagy olaszokat, ha Putyin netán úgy gondolja, hogy beveti a gáz- és olajfegyvert a neki sokkal inkább megfelel? európai politikai irányvonal kiharcolása érdekében. Az amerikaiak sokkal inkább úgy vélik, hogy ha Európa annyira aggódik az orosz fenyegetés miatt, akkor foglalkozzon saját védelmével, és végre hagyják, hadd foglalkozzanak ?k is a számunkra fontos kérdéssel, a terrorizmussal. Így nem kis nyomás nehezedik az új elnökjelöltre, hogy országa politikai és hadi erejét a biztonságos Amerika Er?d felépítésére használja. Végül is, az európaiak is épp ezt akarták.

Közülük számosan úgy vélik, hogy majd az ENSZ és annak békefenntartó csapatai átveszik az Egyesült Államok helyét a világban. Ez az elképzelés pedig azt feltételezi, hogy Amerika továbbra is els?dleges anyagi támogatója és ellátója lenne ezen intézményeknek. E hangok persze elmulasztanak figyelmet szentelni a szervezetben fejét felüt? korrupciónak. Emellett azt hiszik, hogy ezután érdekelni fogja Washingtont az iráni atombomba sorsa, mely nem érné el az ? területét. Így talán nem is neki, hanem Európának kellene a kérdéssel oly hevesen foglalkoznia.

Természetesen egyetlen amerikai sem akarná, hogy az új elnök visszavonuljon az ENSZ-b?l, de azt sem akarják, hogy továbbra is országuk finanszírozza a szervezet m?ködését. Az ENSZ lassú elhanyagolása lesz a megfelel? válasz, miközben az alapokból felszabaduló pénzt a babyboomgeneráció nyugdíjszámláira fordíthatják, nem kis társadalmi feszültségt?l mentve meg az országot. Nem biztos azonban, hogy ez a világ annyira tetszene mindenkinek! Így érdemes lenne inkább végiggondolni, mi is lehet a következménye, ha a „jenkik tényleg hazamennének”!





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány