Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A világ csodálatos: gazdagabb, egészségesebb és tisztább, mint valaha
It is a Wonderful World: Richer, Healthier and Cleaner Than Ever
By Allister Heath
The Spectacor, 2 December 2006


Gyászban és balsorsban közös jöv?képek divatját éljük, a rossz hírek és a sötét perspektívák mindennapi életünk meghatározóivá váltak az apró ügyekt?l a globális víziókig. Pedig – ahogyan szerz?nk hangsúlyozza – gazdasági statisztikák széles skálája bizonyítja, hogy a valóság sokkal vidámabb tévképzeteinknél: emberek milliárdjai számára Pozsonytól Pekingig, igényes összehasonlításban eddig a mai a legjobb és a legélhet?bb kor a történelemben. A hosszabb élet, a nagyobb egészség és komfort többek számára elérhet?, mint korábban bármikor – miközben kevesebben szenvednek szegénységben vagy éhezésben a megel?z? id?szakoknál. A valóság az, hogy dögvész, éhínség, halál és háború ma kisebb teret kap, mint a történelem más korszakaiban, köszönhet?en els?sorban a kapitalizmus és a technológiai innováció terjedésének.

Ha mindezt els? olvasatra lehetetlen utópiának érezzük, gondoljuk át újra. Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottságának vezet?je, Indur Goklany közgazdász legfrissebb tanulmányaiban globális mutatókkal bizonyítja, hogy a születéskor várható élettartam, az élelmiszer-hozzáférhet?ség, az ivóvízellátás, a csecsem?halandóság csökkentése, az írni-olvasni tudás vagy éppen a gyermekmunka visszaszorulásának adatai világszerte általános és stabilan javuló tendenciát mutatnak. Ráadásul a divatos pesszimizmus leggyakoribb sztereotípiáival szemben, éppen a szegénységben él?k élvezhetik a legnagyobb arányban az életmin?ség globális növekedésének el?nyeit. Kutatások emellett egy másik negatív el?ítéletet is cáfolni látszanak: a valóságban egy ország minél gazdagabb lesz, annál inkább válik tisztábbá, egészségesebbé és környezettudatosabbá.

A szerz?höz hasonlóan s ezzel a f?iránytól eltér?en gondolkodók sem feledkeznek meg a világ azon területeir?l – mint a dél-szaharai régió vagy éppen Észak-Korea -, ahol emberek milliói élnek világtól elzárt reménytelenségben; ám ez nem késztethet minket arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk még jelent?sebb embertömegek ezzel egyidej? kiemelkedését az abszolút szegénységb?l. Hogy ne vegyünk tudomást a bizonyítható fejl?désr?l.

Egyes mutatókra különösen büszkén tekinthetünk. Az 1960-as évek óta a szegény országokba érkez? napi élelmiszermennyiség 38%-al növekedett, mára elérve a 2666 átlagos kalóriaadagot fejenként. A 20. század második felében közben a globális élelmiszerár átlaga 75%-al csökkent, s ezt a mez?gazdasági termelékenység növekedése, valamint a szabadkereskedelem terjedése is kiegészítette. Mindezen tényez?k együttes eredményeként ma kevesebben éheznek a Földön. A krónikus alultápláltság aránya a szegény országok lakosságában 17%-al, csaknem harmadával esett vissza a 45 évvel ezel?tti szinthez képest. Az elmúlt száz évben az alapélelmiszerek árszínvonala 82-92%-al csökkent, és jelenleg hasonló trend kibontakozása figyelhet? meg a fejl?d? országokban.

Száz év is hosszú folyamat, ám a történelemben soha korábban nem volt példa ekkora embertömeg ilyen gyors ütem? kiemelkedésére az abszolút szegénységb?l. Az e kategóriában (azaz a napi 1 dollárnál kevesebb?l) él?k részaránya az 1970-es években a Föld népességének még 16%-át tette ki, míg ma ez az arány 6%. A napi 2 dollárnál kevesebb?l él?k aránya pedig ugyanezen id?táv alatt 39%-ról 18%-ra esett vissza. Tágabb id?intervallumot figyelve: 1920-ban a világ népességének még 84%-a élt az abszolút szegénység küszöbe alatt – ma az arány ennek ötöde. Az élettartamra térve: egy középkorban született angol örülhetett, ha megérte 30. születésnapját, miközben az átlagosan megélt életkor 22 év volt. 1800-ban, köszönhet?en az ipari forradalomnak, a várható élettartam 36 évre n?tt, ami magasabb volt minden korábbinál, miközben alacsonyabb, mint napjaink akár leginkább háború- és járvány sújtotta országaiban. Az 1950-es években egy brit polgár átlagosan 69 évet élt, ma 78-at. A fejl?d? országokban – mint Kínában vagy Indiában - a várható élettartam növekedése még gyorsabb, így a gazdag és a szegény országok közötti különbségek e téren dinamikusan csökkennek.

Ami legalább ennyire fontos: nem csupán tovább, de egészségesebben is élünk. A fejlett társadalmakban például a rokkantak aránya és a krónikus rohamok száma az elmúlt 100 évben folyamatosan csökkent. Ezen országokban az emberek veszélyeztetettsége életkorban egyre kitolódott: a szívroham esetében 9, míg a ráknál 11 évvel. E mutatók – számos egyéb mellett – annak ellenére tükrözik a valóságot, hogy az ember által el?idézett vegyszerek, szennyez?dések méretei a városiasodás és a modernizáció eredményeként szintén folyamatosan n?nek. Mégis, míg az els? ipari forradalom el?tt 1000-b?l 200 gyermek nem érte meg els? születésnapját, ma ez a szám 57, köszönhet?en a táplálkozásban, higiéniában és orvosi szolgáltatásokban elért eredményeknek. A gyermekek azonban nem csupán jobb eséllyel élik túl csecsem?éveiket, de nagyobb valószín?séggel is töltik fiatal éveiket iskolában. 1960-ban még a 10-14 éves gyermekek negyede dolgozott a világon – ez az arány ma (a kívánatost persze még mindig meghaladó) 10%. Részben ezzel összefügg? eredmény, hogy a globális analfabetizmus 1970-es években mért 46%-os szintje mára 18%-ra esett vissza.

Természetesen nem csupán népjóléti-népegészségügyi adatok tanúskodnak a fejl?d? világ növekv? prosperitásáról. Legalább ennyire szembet?n? a különbség abban, hogy a korábbi évtizedekhez képest mennyivel több ember választhat számára szimpatikus vezetést, nyilváníthatja ki véleményét, élhet nagyobb eséllyel jogállami keretek között, mozgási és tulajdonlási szabadságban. Más szavakkal: a társadalmi és szakmai mobilitás egyre kevésbé függ össze azzal a körülménnyel, hogy az egyén hova születik. A közhiedelemmel ellentétben az er?források terén is javuló tendenciát látunk: a növekv? termelékenység és a technológiai innováció együtt lehet?vé teszi az energiaforrások konzerválását, a szennyez?dések kibocsátásának csökkentését, tisztább vizet és leveg?t. Hol van már London 1952 decemberében mért kritikus szmog-szennyezettsége, amely több mint 4000 embert ölt meg? Vagy a Temze legendás fert?zésveszélye, minek következtében 1858-ban még a Parlamentet is evakuálni kellett?

Nem igaz az sem, hogy a jómódban él? államok egyre reménytelenebbül függnek az energiaforrásoktól: egy tonna szén például tizenkétszer több elektromosság el?állítására alkalmas a mai technikával, mint száz esztend?vel ezel?tt. Egy hold földön ma sokkal több élelmiszer termelhet?, mint korábban, a mez?gazdasági infrastruktúrában élen járó országoknak így kevesebb földterület megm?velésére van szükségük, míg a többi egy része visszaadhatóvá válik a természetnek. A fejlett országok energiafogyasztási intenzitása közben éves átlagban 1,3%-al csökkent az elmúlt 50 évben. Ebben az évben például, a gazdasági növekedés ellenére a nyugati országok k?olaj-igénye a tavalyinál kevesebb lesz majd. Általában az ehhez hasonló érvekkel szemben kerül el? a globális klímaváltozás hangsúlyozása, ami bár létez? és megkerülhetetlen folyamat, a jóléti, egészségügyi és technológiai téren jelentkez? fejl?dés a következ? 80-100 évben minden bizonnyal elegend? (akár anyagi) alapot ad majd a felmelegedés negatív hatásainak ellensúlyozására. A legfontosabb, hogy támogassuk a kereskedelem és a tudás szabadságát, mert e tényez?k oldhatják meg a Föld különböz? részein él? embertömegek szükségleteit, és esélyt a további el?relépésre.

A remény és az optimizmus ma ritka árucikkeknek számítanak a fejlett országokban. Pedig - bár sohasem lehetünk elégedettek, s a javulásnak mindig folytatódnia kell – az éhínség és az abszolút szegénység területén az elmúlt két évszázadban elért eredmények az emberiség eddigi legjelent?sebb vívmányai. Itt az ideje, hogy eltöltsünk néhány pillanatnyi, megérdemelt szünetet a terrorizmus, a b?nözés vagy a társadalmi ficamok fölötti aggodalmunk közepette, hogy egyszer örüljünk és ünnepeljük is azt, amit történetesen jól csináltunk.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány