Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Igaz történetet Európának!
Europe’s True Stories
By Timothy Garton Ash
Prospect, February 2007


Március 25-én az Európai Gazdasági Közösséget (az Európai Unió el?djét) megalapító Római Szerz?dés 50. évfordulóját ünnepeljük. Azonban úgy t?nik: az európai integráció ma nem érti pontosan, mit is üzen számára saját történelme. A nagy európai projekt kérdésében a hidegháború végéig fenntartható maradt a második világháború szülte sokoldalú érdekközösség, ám azóta mintha az identitás krízisét élnénk. Az európaiak többsége ma aligha tudna válaszolni arra a kérdésre, európaiként honnan jött, ahogy arra sem, hová tart. Európának ma új önazonosságra van szüksége, mert a régi vágású grandiózus koncepciók, az ”Euromítosz” elveszítette hitelességét. Az európaiaknak fogalmuk sincs, miért is van Európai Unió, mi a hasznuk bel?le. A helyzet új narratíváért kiált.

Az európai nemzet, vagy az egységes európai társadalom mint vízió ma már nem csupán nem elég, de eredend?en rossz magyarázat is arra, miféle céljai lehetnek az integrációnak. Jól mutatja ezt a vicc, mely szerint az európai nemzet „azok közössége, akik együtt gy?lölik szomszédaikat és közösen értetlenkednek múltjuk fölött”. A 18-19. századi nemzetkoncepciók, vagy a világháborút követ? egységesülési álmok ráer?ltetése a polgárokra megosztó, kontra-produktív hatású. Új szervez? elvekre van tehát szükség. Egy lehetséges megoldás: rendezzük egy hat fogalomból álló rendszerbe, miket is tekintünk a kívánatos Európa alapelveinek, és hogyan várjuk el megvalósulásukat. E hat alapelv lehet a szabadság, a béke, a törvényesség, a prosperitás, a sokszín?ség és a szolidaritás. Csupa olyan dolog, amelyet bár történelmileg a kontinensen jelenlév? kultúrához kötünk, ma mégis mindegyik új meghódításra vár. E régi-új alapelvek eléréséhez szükség van egy hetedik tulajdonságra is: az önkritika képességére.

1. Szabadság

Európa elmúlt 65 évének története a szabadság terjedését jelentette. 1942-ben még csupán négy, teljesen szabad ország volt a kontinensen: Nagy-Britannia, Svájc, Svédország és Írország. Ma már az európaiak többsége liberális demokráciákban él, ez pedig gyökeres változás a megel?z? 2500 évhez képest, és az európai állam jelent?s részének történetében igazi újdonság a diktatúrák évtizedei után. Ám a polgárok a kontinens különböz? részein különböz? fokú szabadságban élnek: a szegényebb (újabb) demokráciákban burjánzik a korrupció, ráadásul az EU szabályozási rendszere is sok esetben inkább az egyéni szabadság korlátozása irányába hat, mintsem kiterjesztése felé. A szabadság túlzott korlátozásában ráadásul az uniónak nincs is elég hitele: polgárai küls? védelmét máig a NATO és az EBESZ, e szervezeteken keresztül pedig az Egyesült Államok garantálja.

2. Béke

Európa évszázadokon át a háború színháza volt – ahogy napjainkban már a béke színházát jelenti. Amit egykor a harcmez?n, azt ma a futballpályán intézik el Európa nemzetei: ez is az Európai Unió, egy állandósult és intézményes formát öltött bels? konfliktus-megel?zés. Ám ez els?sorban Nyugat-Európára igaz, míg a hidegháború során Közép-Európa országait, majd a 90-es években a nyugat-balkáni államokat Európa nem tudta megvédeni a széls?ségesen nagy áldozatokat követel? fegyveres konfliktusoktól. A Balkán háborúi éppen hogy csak véget értek – és ez is els?sorban az Egyesült Államoknak köszönhet?. Így az Európai Unió béketeremt? képességét határai vidékén még jócskán van hova fejleszteni.

3. Törvényesség

Az európaiak többsége ma a törvény fennhatósága alatt él, létezik meghatározott polgári és emberi jogok. Ma már nem csupán helyi vagy országos, de európai jogi fórumokhoz is fordulhat a polgár, ha igazságát érvényesíteni kívánja. Azt is elmondhatjuk, hogy nemre és fajra való tekintet nélkül Európában mindannyian élhetünk az alapvet? emberi és közösségi jogokkal. Éppen ezért gyakran megfeledkezünk róla, hogy ez nem volt mindig így, a törvény adta lehet?ségeket nem becsüljük meg igazán. Ennél is komolyabb baj, hogy még ma is vannak egyenl?bbek az egyenl?knél: egyes politikai vezet?k napjaink Európájában (els?sorban Kelet-Európában) egyértelm? törvénytelenségeket úsznak meg sorozatban következmények nélkül. Az európai törvények nem rendelkeznek számos gyakori, ipari és politikai szinten ?zött törvénytelenség fölött, ezzel jó alapot szolgáltatva az euró-szkeptikusok kritikájának.

4. Prosperitás

Az európaiak nagy többsége ma jobban él szüleinél, és sokkal jobban nagyszüleinél – kényelmesebb életkörülmények között, kiszámíthatóbb egzisztenciával, nagyobb fogyasztási választékkal és lehet?séggel. A mai átlagos életszínvonal a kontinensen még 1950-ben is elképzelhetetlen lett volna. Ám komoly hiba volna, ha megfeledkeznénk Európa azon szögleteir?l (gazdag és szegény országokban egyaránt), ahol még mindig a nélkülözés az úr. Ami az uniót illeti: még ha nehezen is hihet?, a 20. század els? felében, integrációs intézményrendszer nélkül a nyugat-európai országok gazdasága legalább olyan gyors ütemben b?vült, mint a közös politikák kialakítása után. Egyes EU-n kívüli országok, mint Svájc és Norvégia ma is magas életszínvonalat tartanak fönn integrációs részvétel nélkül. Fel kell ismerni, hogy az Európai Unió egyes rendszerei, mint például a közös mez?gazdasági politika egyáltalán nem az általános prosperitást szolgálják, ehelyett legalább akkora rétegnek lehetetlenítik el a boldogulását (els?sorban Kelet-Európában), mint amekkorának indokolatlanul magas támogatást biztosítanak (Nyugat-Európában). Ráadásul a nyugat-európai gazdaságok a prosperitás számukra kedvez? esélyegyenl?tlenségei közepette is sokkal lassabb növekedést képesek csupán produkálni, mint az EU vetélytársait jelent? USA vagy Kína.

5. Sokszín?ség

Európa egyik legnagyobb varázsa, hogy az utazó akár egyetlen nap alatt kultúrák, nyelvek, attit?dök sokaságával szembesülhet közvetlen szomszédságában. Ez az európai fiatalok tájékozottsága, világlátása szempontjából is kulcsfontosságú, és e téren az integráció, a bels? határok lebomlása és átjárhatósága, a szabad munkavállalás csupán kihasználhatóvá teszi a kontinens adottságait. A sokszín?ség terén van okunk a legkevesebb kritikára: bár az euró-szkeptikusok fontos nemzeti jelképek és tradíciók elt?nését?l félnek, valójában minden nemzeti és helyi közösség saját sikerét lelheti meg abban, ha meg?rzi és ápolja hagyományait, hozzájárulva a változatossághoz. Az európaizáció ugyanis sokkal kevésbé nyomasztó hatású a globalizációs végletként kezelt amerikanizációnál. Az európai polgárok a sokszín?ség terén elért integrációs eredményekre valóban büszkék lehetnek.

6. Szolidaritás

Európa talán legfontosabb értéke, amikor hiszünk a gazdasági növekedés és a szociális igazságosság egyidej?ségében, a vállalkozás szabadsága és a létbiztonság lehet?ségében. Err?l szóltak és szólnak Európa jóléti rendszerei. Az európai szociáldemokraták és kereszténydemokraták hagyományosan egyetértenek abban, hogy a piacgazdaságnak nem kell egyenl?nek lennie a piaci társadalommal, a szociál-darwinizmussal, a vadkapitalizmussal. De hinnünk kell az államok közötti szolidaritásban is az EU gazdagabb és szegényebb országai között – ennek fontosságára bizonyíték Portugália vagy Írország fejl?dése az integráció keretei között. A tény ugyanis az, hogy valódi szolidaritás a mai Európában csupán a gazdag országok társadalmain belül létezik, míg a kelet-európai országokban a jóléti állam csupán papíron m?ködik, és a még fejl?d? tagországok unión belüli támogatása is messze elmarad a korábbi b?vítési körökben megszokott mértékt?l (a 15 régi tagállam polgáronként mindössze évi 26 eurót költött a b?vítésre 2004-2006-ban).

Az európai szabadságról, békér?l, törvényességr?l, sokszín?ségr?l, prosperitásról és szolidaritásról természetes módon máshogy gondolkodnak Madridban és Varsóban, máshogy a politikai jobb- és baloldalon. Ám éppen azért lehetetlen politikai egységr?l és örök egyetértésr?l álmodozni addig, amíg a közös alapelvekr?l szóló transz-európai vitát sem folytatták le az integráció tagjai. A cél ma nem egy egységes és els?dleges európai identitás megteremtése a polgárok számára, nem várhatjuk el, hogy európai eszmékért bárki úgy lelkesedjen, mint 1914. el?tt a nemzetállami identitásért. A cél csak egy másodlagos identitás lehet: nem élni vagy meghalni Európáért, de élni hagyni Európát, a saját értékei alapján.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány