Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Energiapolitika: az európai paradoxon
Energy Policy: the European Paradox
By Matteo Vaccani & Antonio Villafranca
Europe and Asia STrategies, December 2006


A közös energiapolitika kialakításának célkit?zése az olajárak megugrásának és az ukrán –orosz gázvitának a következményeként került ismét a brüsszeli eurokraták asztalára. Ha vetünk néhány pillantást az európai integráció fejl?désére, láthatjuk, hogy az energetikai együttm?ködés terén komoly aggályok merülnek fel a közös érdekek politikai gyakorlatba történ? átültetése során. Az elmúlt 50 év paradox fejl?dési utat mutat e szakpolitika frontján. Ami azt illeti, az európai integráció kezdeti mozgatórugója épp az energiapolitikai együttm?ködés volt, mely az ESZAK és az Euratom szerz?désekben öltött testet. Az évek el?rehaladtával azonban a közösség energiapolitikáját tagállami szinten megalkotott szabályok dominálták, melyek nem sok beleszólást hagytak a brüsszeli döntéshozóknak.

E fejl?dési vonal dönt?en három tényez?vel magyarázható. El?ször is az energetikai szektor nemzeti stratégiai jelent?sége, épp úgy, mint a védelempolitika esetében, agyban akadályozza a döntéshozatal közösségi szintre történ? delegálását. Másodszor, a tagállamok körében felfedezhet? heterogenitás meggátolta a homogén közösségi érdekek definiálását. Egyrészr?l ugyanis vannak tagállamok, melyek nettó energiaexport?rök, mint Nagy-Britannia és Hollandia, melyek ráadásul a világ legnagyobb transznacionális olajvállalatainak, a British Petroleumnak vagy a Shell Royal Dutch Petrolnak is otthont adnak. Másrészr?l ott vannak azok az országok, melyek nagy nemzeti vállalataikkal (Fina, Elf, Eni) az önellátásra rendezkedtek be. Végül pedig azt is meg kell jegyezni, hogy az energiaforrások, melyekre a kezdeti közös politikák (az ESZAK és az Euratom) épültek, a közösség kés?bbi fejl?dése során kialakuló energiamixben marginális szerepbe szorultak vissza.

Az ESZAK-ot létrehozó párizsi szerz?dés megkötése és az Euratom megalakulása után az Európai Gazdasági Közösséget életre hívó római szerz?dés már nem foglalkozott az energiapolitikával, épp úgy, ahogy a kés?bbi maastrichti és amszterdami szerz?dések sem. Így tehát nem csoda, hogy a közösség eddig egyszer sem volt képes koherens szakpolitikai megoldással el?állni az energiaszektor szabályozására. Brüsszel mégis több esetben sikeresen avatkozott be a gazdasági folyamatokba. Ennek els? példája 1968-ban történt meg, amikoris egy tanácsi rendelettel kötelez?en el?írta, hogy a tagállamoknak 65 napra elegend? olajtartalékkal kell rendelkezniük (ennek mértékét 1972-ben 90 napra emelték).

A legfontosabb energiaszektort érint? közösségi kezdeményezés mindazonáltal a bels? piacnak az elektromos áram és a földgáz piacára való kiterjesztése volt. Az 1990-es évek elején a nemzeti energiapiacok közötti együttm?ködés oly minimális szintre csökkent, hogy nem lehetett tovább késleltetni a konkrét közösségi szint? lépéseket. Így 1996-ban és 98-ban két történelmi jelent?ség? irányelvet fogadtak el, melyek az elektromos áram és a földgáz nemzeti piacainak liberalizálását írták el?. Ennek eredményeképp a 2007 júliusára biztosítani kell a fogyasztók számára a szolgáltatók közötti teljesen szabad választás lehet?ségét.

Ezen túl az Unió az energiapolitika kérdéseit is érint? számos környezetvédelmi egyezményt kötött, melyek közül kétségkívül a kiotói jegyz?könyv a legnagyobb hatású, mely egyrészt kibocsátási kvóták bevezetésével kívánja csökkenteni a légköri károsanyag-kibocsátást, másrészt ösztönzi a környezetbarát megújuló energiaforrások alkalmazásba állítását. Mindezek a lépések csupán a bels? piaci, azaz az EU-n belüli m?ködésre vonatkoztak. Az energiapolitikai megfontolások azonban Brüsszel külkapcsolatait is nagyban meghatározzák. E téren a legfontosabb kezdeményezések az Energia Charta, az EU–orosz párbeszéd, illetve az OPEC-országokkal folyamatosan magas intenzitáson tartott dialógus.

Ma még nehéz megjósolni, mi lesz az EU közös energiapolitikájának jöv?je. Mindazonáltal az elmúlt öt évben elfogadott három energetikai zöld könyv követend? utat jelölt ki Európa döntéshozói számára. A kérdés ez esetben is az, hogy a tagállamok a közös cél érdekében mennyit hajlandóak feláldozni energiapolitikájuk meghatározása terén élvezett nemzeti szuverenitásukból.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány