Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Egy lehetséges Medicare-reform
A Medicare Intervention
By Steven Hofman
Business Week, January 8, 2007


Közgazdasági közhely, hogy ha a társadalom hajlandó fizetni valamiért, többet is fog kapni bel?le. Csak vessünk egy pillantást a Medicare-re, az amerikai nyugdíjasok állami betegbiztosításának reformjára. A program már eddig is 370 milliárd dollárba került évente, és költségvetésének folyamatos növekedésével kell számolnunk a jöv?ben is, amint az egyre öreged? társadalomnak egyre gyakoribb és egyre költségesebb egészségügyi ellátásra van szüksége. A másik közgazdaságtani alapszabály, amit a Medicare m?ködése régóta felrúg, az az, hogy minél inkább növekszik egy termék vagy szolgáltatásra fordított kiadások mértéke, úgy válik a fogyasztó egyre költségérzékenyebbé. A Medicare-program mell?z minden olyan beépített ösztönz? tényez?t, mely takarékosságra sarkallná kedvezményezettjeit. De miért is kérd?jelezné meg bárki is egy vizsgálat, egy eljárás, vagy a legdrágább orvosi m?szerek beszerzésének szükségességét, ha mindaz nem az ?, hanem az adófizet?k számláját terheli?

Pedig sokan próbálták már megoldani a Medicare gondjait az elmúlt 20 év során. Nem azon kellene gondolkodni, hogy milyen bürokratikus eszközökkel lehetne megoldani a problémákat, hisz azok eddig minden egyes alkalommal kudarcot vallottak, és minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a jöv?ben sem fognak semmi jóval szolgálni. Ehelyett a kiadások ellen?rzése céljából egy sereggé kellene összefogni mindazokat, akik részesülnek a program juttatásaiból. A modern hadseregeknek ugyanis van egy közös vonásuk: a tagokat megfizetik. Tehát a Medicare minden egyes résztvev?jének anyagi ösztönzést kell felajánlani, hogy kivegye a részét a program sikerre vitelében. Minden kedvezményezettnek éves 50 százalékos visszatérítést kellene kilátásba helyezni, melynek alapját az általa eszközölt programbeli megtakarítások adnák. Ugyanezen a logikán alapul az a javaslat is, hogy minden kedvezményezettnek ugyanakkora fedezetet kellene biztosítani. Ez nem azt jelenti, hogy megtagadjuk az emberekt?l az egészségügyi szolgáltatás nyújtását, hanem azt, hogy arra késztetjük ?ket, olyan alapon hozzák meg döntéseiket, mintha saját maguknak kellene fizetniük az igénybe vett szolgáltatásért.

Így éves gazdálkodásuk meghatározná év végi visszafizetéseik mértékét. Egy személy megtakarítási célmutatóját az el?z? három év megtakarításainak átlaga adná meg, mely a három év éves megtakarításainak két legkisebb értékét venné alapul. Ha valakinek sikerül a kit?zött mértéknél többet megtakarítania, akkor válna jogosulttá a visszafizetésre. Ezzel lehet?vé válik annak a kiküszöbölése is, hogy az elszámolás során ne kerüljön senki sem egy költséges beavatkozás miatt – csak azért mert visszanyerte egészségét – indokolatlanul hátrányos helyzetbe. Viszont az is elképzelhetetlenné válna, hogy a beavatkozások kés?bbi évre történ? számlázásával kijátsszák a rendszert. A rendszerbe lépés els? két évében a kedvezményezettek természetesen nem rendelkeznének megfelel? múlttal a megtakarítási célmutatók meghatározásához, így ennek a kiküszöbölésére, és annak biztosítására, hogy a jól gazdálkodók (és nem a jó egészségnek örvend?k) kapnak visszatérítést, az els? éves kedvezményezettek legkevesebbet költ? 50 százalékának költségmutatója határozná meg egységesen a megtakarítási célkit?zés szintjét. Két év, a kell? referencia megléte után pedig a visszatérítést már a fentiek szerint számított egyéni gazdálkodási minták határoznák meg.

E reform fiskális hatását természetesen lehetetlen el?re megmondani. Azonban 1 százalékos összmegtakarítás 2,62 milliárd dollárt jelentene. Ennek fele a szövetségi kasszába folyna vissza, a másik fele pedig kedvezményezettek számláira, akik sikeres egyéni gazdálkodásainak köszönhet?en e megtakarítások létrejöttek. A washingtoni kongresszusnak legalább tesztelni kellene ezt a reformjavaslatot. Egy hároméves, széles bázisú kísérleti program már elegend? anyagot biztosítana a megfelel? összehasonlítások számára. Ez egy józan, de mégis korszakos lépés lenne. Évtizedeken keresztül próbálkoztak megállítani a Medicare m?ködési költségeinek növekedését. A bürokratikus megoldások teljes mértékben leb?gtek. Itt az ideje, hogy beengedjük a piaci logikát oda, ahol a kormány képtelen eredményesen fellépni.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány