Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

El?retekint? partnerség
A Forward-Looking Partnership
NATO and the Future of Alliances
By By Robert E. Hunter (Senior Adviser to the RAND Corporation)
Foreign Affairs, September/October 2004


A hidegháború vége, s részben szeptember 11. óta az Egyesült Államokat nemzetközi szövetségesi rendszerének felülvizsgálata foglalja le. A szkeptikusok kérdése az, a hagyományos kapcsolatok és a tradicionális partnerek vajon valóban segíthetnek-e az Egyesült Államoknak a jelenlegi kihívásaival történ? küzdelemben? A tradicionális rendszerek támogatói pedig kizárólag a már bevált kapcsolati hálóban látják a világ stabilitásának garanciáit. Ez a vita próbára teszi az USA teles nemzetközi szövetségesi rendszerét, ám különösen a transzatlanti kapcsolatokat.

A NATO hosszú ideje többet jelent az atlanti kapcsolatok egyetlen rész-összetev?jénél. Nem utolsó sorban annak köszönhet?en, hogy nagyrészt egy ma már let?nt európai hatalmi egyensúlyon alapult, intézményrendszerét és katonai képességeit jócskán kikezdte az id?. Az Egyesült Államok ma kísérleti külpolitikát folytat: a Bush kormány hosszú ideje nem látott hatalomcentralizációja valamint az a tény, hogy az USA ma egyedülálló geopolitikai hatalom, önálló szerepvállalásra sarkallja a washingtoni vezetést. Ez ugyanakkor kiváltja az amerikai civil véleményformálók széleskör? kritikáját, akik nem értenek egyet a „megcsinálhatjuk, mert mi képesek vagyunk megcsinálni” felfogással. Véleményük szerint az unilateralizmus árát közvetetten az amerikai polgárok fizetik meg.

A kérdés ma az, hogy az Egyesült Államok jelenlétének legjelent?sebb színterein –ide értve a els?sorban a Közel-Keletet- milyen érvek szólnak a NATO, s milyenek az ún. „hajlandók koalíciója” mellett. Utóbbi egyértelm?en nagyobb hajlékonysággal bír a szövetség méreteit és karakterét illet?en. Ugyanakkor a NATO keretei, ahogyan az már bebizonyosodott, el?nyt jelentenek a nem egymással szemben, hanem a közös célok érdekében tett er?feszítések véghezvitelében. Washingtonnak óvatosan kell felmérnie, ki meddig hajlandó elmenni pusztán a harmonikus szövetségesi viszony fenntartása érdekében – különösen akkor, amikor számos európai hatalom élesen szembehelyezkedik az Egyesült Államok egyes külföldi szerepvállalásával. Az USÁ-nak meg kell értenie az Észak-Atlanti Szerz?dés ötödik cikkelyének jelent?ségét („mindenki mindenkiért”), s tudnia kell, hogy ezzel az európai politika egyik fontos olvasztótégelyét tartja a kezében. Ha az Egyesült Államok nem lát tovább aktuális szerepvállalásainál és a közeljöv? érdekeinél, pénzét és politikájának belföldi támogatottságát is elveszíti.

Európa támogatásának meg?rzése ezer szállal kapcsolódik a Közel-Kelethez. Világos, hogy az öreg kontinens sziklaszilárdan ellenzi Irán megtámadását, melyt?l több európai ország k?olajszükségletének kielégítése függ. Európa számára nem hátrány, ha Irán bizonyos ellensúlyt képez a térségben az Egyesült Államokkal szemben. A Közel-Kelet másik kulcsa az izraeli-palesztin konfliktus. A legtöbb európai hatalom számára a stabilitás és a béke megteremtése alapvet? érdek, méghozzá aktív európai szerepvállalással a jöv? elkerülhetetlen muszlim-európai párbeszédének sikere érdekében. Mivel Európa így kizárólag a tárgyalásos úton történ? rendezésben érdekelt, ismét szembekerül a látszólag arrogánsabb és elkötelezettebb Egyesült Államokkal. Az Európai Unió a múlt évben elfogadta a legnagyobb biztonsági kihívások listáját: a terrorizmus, a regionális konfliktusok és a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozását. Az USÁ-nak lehetséges kapcsolódnia ezekhez a kihívásokhoz Európával. Washington ma már nem változtathat az iraki háborún, ám annál inkább a következ? évtizedek Közel-Kelet politikáján.

Európa és Amerika célravezet?, az aktuális ügyek feletti szövetségét a NATO teremtheti meg. Európa részér?l a jelenleginél jóval er?teljesebb katonai modernizációval, melynek hiánya a mai missziókban, így Afganisztánban is fájó sebet jelent. Utóbbi helyszín ennek a jöv?beni együttm?ködésnek a próbája lehet, amely mindkét oldalon új hozzáállást és a hidegháború utáni évtizedet követ?en újra együttm?köd?-készséget igényel. Új munkamegosztásra van szükség az Észak-Atlanti Szervezetben, és a feladatokat Európán belül is tisztázni kell. A NATO a világ demokratikus államainak leger?teljesebb összefogását jelentheti. Nem csupán olyan katonai együttm?ködésekben, mint a Közel-Keleti konfliktus vagy Afganisztán, de mindezek és a terror ellenes küzdelem nem-katonai feladatköreiben is. Csak a NATO modernizációja emelheti min?ségileg is új szintre az Egyesült Államok és Európa kapcsolatait. Az USÁ-nak le kell mondania az „egyedül, ha egyedül is megy” elvr?l az „egyedül, de csak ha muszáj” álláspont irányába.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány