Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Bevándorlók világa
This is a World of Migrants)
By Donato Speroni
Europe and Asia STrategies, December 2006


Az ember világszerte a jobb életkörülmények lehet?ségét kutatja, mely tömeges törekvés egyre újabb megoldásokat követel a politikai vezet?kt?l. Európában például napjainkban a szelektív munkaer?-piaci érdekek artikulálására és a társadalmi asszimilálásra egyszerre alkalmas bevándorlási politika válik szükségessé. Ismerjük a világ legnépesebb országainak sorát: Kínát, Indiát, az Egyesült Államokat és Brazíliát, de tudjuk-e, hogy utóbbi ország 184 milliós népességét immár meghaladja a hazájukat faji, nemi, vallási okokból vagy éppen szabad akaratukból elhagyott emigránsok száma? Pedig csupán 2000 és 2005 között a világ emigránsainak száma 15 millióval n?tt – ráadásul ezúttal sokkal kevésbé egyedi politikai események, mint általános és tömeges egzisztenciális útkeresés következtében.

A bevándorlás gazdasági hatásai az érintett országokban alapvet?en pozitívak, hiszen frissítik a jómódú befogadó államok öreged? társadalmát, a munkára találó leteleped?k hazaküldött pénzösszegei pedig leszakadó régiókban járulnak hozzá a mindennapi túléléshez. Ugyanakkor az asszimiláció és a multikulturalizmus tekintetében a bevándorlás súlyos kérdéseket vet fel, és számos befogadó országban nehézzé teszik a politika számára, hogy meggy?zze a lakosságot: szükség van a külföldi munkavállalókra. Pedig a szociális ellátórendszert kihasználó, társadalmi feszültségeket generáló bevándorló sztereotípiája közel sem felel meg a valóságnak: míg például a politikai menekültek száma az 1990-es 16 millióról 2005-re 8,4 millióra csökkent, ma már a fejl?d? országokból származó közel 400 000 tudós és mérnök dolgozik gazdag államok vezet? innovációs iparágaiban, helyi cégek kutatás-fejlesztési ágazataiban.

2005-ös adatok alapján Európában Spanyolország (594 000 f?) és Olaszország (511 000 f?), Németország (166 000 f?) és Nagy-Britannia (103 000 f?) fogadja be éves szinten a legtöbb bevándorlót. Az EU 15 régi tagországában a legális bevándorlók számát az ezredfordulón 20–33 millióra becsülték. Európában persze sokkal nehezebb számadatokhoz jutni a migrációról, hiszen ellentétben az Egyesült Államokkal vagy Ausztráliával, ahol a külföldön született polgárok száma vehet? alapul, az öreg kontinens legtöbb országa csupán az állampolgárság alapján tesz distinkciót. Az Unió 2004-es, illetve 2007-es b?vítése új fejezetet nyitott a kontinensre és a kontinensen belül zajló migrációban, hiszen számos régi tagállam korlátozásokat vezetett be a jövevények (az ún. „lengyel vízvezeték-szerel?k”) befogadásában. Pedig a közép-európai országok eleve nem rendelkeznek akkora demográfiai potenciállal, amely tömeges bels? elvándorlást tenne lehet?vé az EU-ban. Viszont maguk is célországgá válnak az Unión kívülr?l érkez?k számára, ahogyan az már megfigyelhet? Csehország, Magyarország vagy Szlovákia esetében. Összesítve, a nyugat- és kelet-európai országok együtt ma 36–39 millió bevándorlónak adnak otthont. Az újonnan érkez?k gazdasági és politikai integrálása ugyanakkor lassabban folyik Európában, mint az Egyesült Államokban. Márpedig, ahogyan a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IMO) rámutat: a jelenlegi tendenciák szerint az EU minden jelenlegi és jöv?beni tagállama permanens bevándorlási célországgá válik. Az európai országoknak proaktív migrációs politikákat kell kialakítaniuk, ha ki akarják használni e trendek munkaer?-piaci lehet?ségeit.

Az unión belüli, Keletr?l Nyugatra irányuló migráció rövid távon ugyan fennmarad, ám közép- és hosszú távon már a világ más régióiból érkez? bevándorlókra kell felkészülni, s hogy közülük az öreg kontinens minél nagyobb arányban nyerje meg magának a jól képzett, min?ségi munkaer?t, versenybe kell szállni más befogadó hatalmakkal, mint Amerikával, Ausztráliával vagy Kanadával. Mindemellett bármiféle migrációs politika kizárólag a lakosság támogatásával válhat sikeressé. Európában ez különösen kritikus szempont: a kontinens polgárainak mélyrehatóan el kell magyarázni, hogy a bevándorló munkaer? eredményes asszimilációja saját érdekük. Természetesen ehhez el?ször maguknak a politikusoknak a belátása szükséges, hogy a jelenlegi korlátozások, a szolidaritás intézményi gátjai nem tarthatóak fent hosszú távon.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány