Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Kis kormányzat: egy republikánus program bukása
Limiting Government:the Failure of „Starve the Beast”
By William A. Niskanen
Cato Journal, Fall 2006


Közel harminc éven át az amerikai republikánusok központi ideája úgy hangzott: a szövetségi kormányzat féken tartására a legjobb eszköz a központi adóbevételek csökkentése, azaz „a szörnyeteg kiéheztetése”. E program teoretikai hátországát er?sítették olyan Nobel-díjas közgazdászok is, mint Milton Friedman vagy Gary Becker. El?bbi egy 2003-as tanulmányában így fogalmazott:

„Hogyan tudjuk tetsz?leges id?ben mérsékelni kormányzatunk méreteit? Úgy hiszem, csupán egyetlenegy út létezik, az út, ahogyan a szül?k igyekeznek keretek közé szorítani gyermekük költekezését a zsebpénz csökkentésével. A kormányzatok esetében ez az adók csökkentését jelenti. Az eredményként jelentkez? hiány pedig hatékony – mi több, hitem szerint az egyetlen hatékony – önkorlátozást jelenti a közhivatalokra és a törvényhozásra irányuló pazarlási hajlandóság megfékezésére. És a közvélemény reakciója jelenti majd a valódi eredményt.”

Becker és más közgazdászok e logikát „az adócsökkentés kétszeres el?nyének” keresztelték el, és ez a felfogás a Republikánus Párt (GOP) széles nyilvánosságában vált elfogadott alaptézissé, igazolva az adócsökkentések és az er?teljes fiskális felel?sség jobboldali hagyományait.

Napjainkra legalább három ponton mindenképpen támadhatóvá vált a „szörnyeteg kiéheztetése” elmélet: el?ször is nem nevezhet? kézenfekv? gazdaságpolitikai elméletnek; másodszor, nagy arányban ellentmond a tapasztalatoknak; végül harmadszor, eltereli a figyelmet a politikai lépések fontosságáról a kormányzat méretének csökkentése érdekében.

A legkevésbé sem evidens az összefüggés, mely szerint az adott id?ben érvényes adószínvonal csökkentése csökkentené azon közszolgáltatások költségigényét, melyeket a választópolgárok igényelnek. Éppen a Friedman által is vallott ortodox árképzési elmélet egyik k?be vésett alaptétele: egy áru vagy szolgáltatás árának csökkentése a rá fordítandó költségek növelésével jár együtt. Az adóterhek csökkentése és a központi költségvetés terheltsége között ugyanez az összefüggés áll fönn: olyan növekv? költségráfordítási igény irányába hat, amely az állami bevételeknél egyre nagyobb költekezést eredményez.

Az elméleti megalapozatlanságnál is fontosabb szempont, hogy a „szörnyeteg kiéheztetésének” elméletét a tapasztalati tények sem támasztják alá Amerikában – legalábbis a Reagan-adminisztráció hivatalba lépése óta. Az azóta eltelt 25 év statisztika szerint a központi költségvetés kiadásai és az adócsökkentések tendenciája egymással ellenkez? irányban fejl?dnek. E folyamatban természetesen különösen fontos faktor a munkanélküliségi ráta alakulása, hiszen az befolyásolja mind az állam költségeit, mind az adóbevételek nagyságát.

A „szörnyeteg kiéheztetésének” harmadik nagy problémája, hogy hangoztatása során számos konzervatív és libertariánus elfeledkezik a politikai döntések központi szerepér?l a központi kormányzat költekezésében, azt éreztetve, mintha az adócsökkentések önmagában megoldást jelentenének e problémára. A legjobb példa erre éppen George W. Bush, aki drámai mérték? adócsökkentéseket foganatosított a termel? Amerika számára, miközben a kongresszussal a mez?gazdaságra, védelempolitikára, egészségügyre és oktatásra szánt összegek radikális növelését fogadtatta el, a Johnson-adminisztráció óta a legnagyobb mértékben emelve a szövetségi kormány költekezését.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány