Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

India és Kína versengése: Ahol a Kelet a Kelettel találkozik
East Meets East
By Greg Sheridan
National Interest, 11 October, 2006


Napjaink indiai–amerikai szövetségét (amelyet 2006 tavaszán egy nukleáris technológiai transzferr?l szóló egyezmény koronázott meg) teljes joggal hasonlíthatjuk Richard Nixon elnök 1970-es években meglépett nyitásához Kína irányában. Természetesen rengeteg a különbség, ám egy dologban helytálló a párhuzam: akkor is, most is esély kínálkozik rá, hogy az Egyesült Államok ázsiai szövetségesi politikájával a régió minden geopolitikai játszmájának forgatókönyvébe dönt? beleszólást nyerjen. Bár kimondatlanul, de az Újdelhi–Washington kapcsolatot egy ázsiai er?egyensúly biztosítékának szánják, és India nyugati partneréhez képest legalább annyira lelkes, hogy ezzel esélye nyílhat a nagyszomszéd Kína kordában tartására. Az amerikaiak pedig belátják, hogy az indiai–kínai rivalizálás a 21. századnak éppen olyan fontos része lesz, mint Washington és Peking régóta nyilvánvaló versengése.

Ázsia esetében az Egyesült Államok új típusú kihívások elé néz. E színtér semmiben sem emlékeztet a háború utáni Európára: Ázsiában senki sem szeretné országát posztmodern, transznacionális államszövetségbe szervezni. Ázsia vezet?i továbbra is kemény politikát alkalmaznak egymással szemben, és szomszédsági viszonylataikban az er? játssza a f?szerepet. India az el nem kötelezett államok mozgalmának élén, morális külpolitikai alapvetéseinek véget nem ér? hangoztatásával hosszú ideig ugyan kivételt jelentett Ázsia forrongó politikai leveg?jében, ám a kapitalizmus beköszöntével és a hatalmas ország egyre inkább kikristályosodó komparatív gazdasági el?nyeivel ma már Újdelhi számára is alapvet? a nemzeti érdek klasszikus képviselete a nemzetközi versenyben. Ebben az új Ázsiában pedig Amerikának ma er?sebbek a pozíciói, mint a világ bármely más részén.

Természetesen az indiai–kínai versenyt a politika jótékony cukormázzal: a „stratégiai partnerség” klisészer? jelz?ivel borítja – és tény, a határviták ellenére (többek között a Selyemút felélesztésével) a két óriás között ma virágzik a kereskedelem. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok évi 20 milliárd dolláros forgalma stabilan az indiai oldalon eredményez kereskedelmi többletet. Ám a virágzó kétoldalú együttm?ködés mögött meghúzódó demográfiai és nemzetkarakteri különbségek mélyen gyökeredz? rivalizálást kódolnak a jöv?ben. India egymilliárd fölött járó népességének fele 25 év alatti, azaz sokkal fiatalabb a kínai társadalomnál, és 2020-ig népességszámban is megel?zi majd. India a pályázók közül a legnagyobb eséllyel indul az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagságáért (amelyet Kína már most érezhet?en ellenez), és úgy tart fenn békés és katonai célú nukleáris programokat (az Egyesült Államok jelentékeny támogatásával), hogy közben a legmagasabb fokú együttm?ködésben áll a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséggel (IAEA). India például – az Atomsorompó Egyezmény-tag Kínával ellentétben – soha sem szállított vagy adott át nukleáris technológiát más államoknak.

Tény, hogy Kína ma els?sorban az Egyesült Államokkal áll versenyben Ázsia fennmaradó területeinek befolyási pozícióiért. E területen Peking képesnek bizonyul sikerrel alkalmazni egyes (els?sorban anyagi eszközökön alapuló) puha hatalmi eszközöket, ám hiányt szenved azokból az újszer? érdekérvényesítési képességekb?l, mint az idealizmus közvetítése vagy a feszültségekt?l mentes kulturális befolyás. E téren India rendelkezik valódi potenciállal a térségben. Senki sem veszi komolyan a kínai rendszert, mint ideát Ázsiában, és Peking pénzügyi alapú érdekérvényesítés terén elért képességei sem örök élet?ek, ahogy az indiai gazdasági potenciál lassan megközelíti, majd (a várakozások szerint) maga mögé is utasítja Kínát. Ami pedig legalább ennyire fontos szempont: az indiai puha befolyás nem csupán az ázsiai térségben mutathat fel komoly potenciált, de a nyugati világban is jelen van.

Értelmiségiek és mások milliói olvasnak angol nyelven indiai irodalmat; a Kínában elnyomásra ítélt kisebbségek Indiában megtalálják a társadalmi elfogadottságot, ezzel egy tömeges szegénységében és sokszín?ségében is dinamikusan fejl?d?, globális kultúra mintáját mutatva fel nem csupán a szomszédos államok, de a Nyugat el?tt is. A fejlett világban él? indiai diaszpóra pedig – ellentétben a kínai társadalmi szokásokhoz és kultúrához végletekig h?, közösségileg és üzletileg is zárkózott kínai diaszpórával – nyitottsága és asszimilációs képessége révén, felt?n?en gyorsabban és sikeresebben képes hozzájárulni a nyugati országok és India kapcsolatainak fejl?déséhez.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány