Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Republikánusok: t?z a bels? zónában
Fire in the Beltway
By James Wolcott
Vanity Fair, December 2006


Minden jel arra utal, hogy a Bush-adminisztráció legbels?bb köreit semmi sem serkenti a kongresszusi választások óriási vereségének kiértékelésére. Ha a sajtó a legtöbbet emlegetett okot, azaz az iraki kudarcot emlegeti, a döntéshozók jelzik: majd kés?bb visszatérünk rá. Ám a jobboldal tartós külpolitikai sikertelensége, a számolatlan korrupciós és egyéb botrány immár nem teszi lehet?vé a washingtoni kormányzat számára, hogy továbbra is 2001. szeptember 11. politikai t?kéjéb?l éljen.

2006 novemberében tartott részleges törvényhozási voksoláson a demokraták megelégedtek volna egy, az 1994-es választás fordítottjához hasonló sikerrel – akkor a Newt Gingrich vezette republikánusok Bill Clinton képvisel?házi támogatását (azaz a Ház demokrata többségét) döntötték meg sikerrel a jobboldal javára. Az idén azonban ennél súlyosabb földindulás ment végbe: a szavazók mindkét házban a demokratákat juttatták többséghez, egyértelm?en kifejezve a változtatás igényét. Ez volt az els? – talán történelmi jelent?ség? – eset, amikor az amerikai konzervatívok már nem tudtak sikert alapozni 9/11 patrióta attit?dre épít? társadalmi örökségére. Az els? eset hosszú id? óta, amikor a demokratákat már nem lehetett sarokba szorítani a nemzetbiztonsági kártyával.

Mindez azonban anélkül történt, hogy a Demokrata Párt ledolgozta volna évtizedes hátrányát a politikai kommunikációban, a közbeszéd irányításának képességében. 1992 és 2000 között Clinton elnök, a politika új Elviseként még képes volt természetes és spontán módon is nyertes válaszokat adni a mindennapi kihívásokra – szeptember 11. óta azonban a demokraták minden tehetségüket elveszítették e téren. Nem véletlen, hogy bár eget renget? gy?zelmet arattak a kongresszusi választásokon, még az elmúlt egy hónapban is rettegtek, hogy látványosan szembe menjenek egy ilyen történelmi népszer?tlenség? konzervatív elnökkel is.

Ez pedig nem jelent mást, minthogy a republikánusok kizárólag önmaguktól szenvedhettek – és szenvedtek – vereséget, hogy kérdéses vezet?i képességeik, hozzáértésük és kétséges politikai mintaképeik csak azért nem uralkodhatnak tovább, mert hiteltelenségük a legbels?bb körökben idézett el? bizalmi válságot. Az az er?, amely elvesztette a hitet önmagában, nem nyerhet, még akkor sem, ha a méltó ellenfél továbbra is várat magára.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány