Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Miért nem lehet gazdasági csodaszer a fels?oktatás?
A Matter of Degrees
By Clive Crook
The Atlantic Monthly, November 2006


Különös tapasztalat, ha az ember értékelni próbálja az amerikai gazdaság helyzetér?l ma is széles körben folyó vitákat: a növekv? jövedelmi egyenl?tlenséget, a globális versenyképesség hanyatlását, a középosztály egyre szorultabb helyzetét és az ágazatot, amelyet egyre többen mindezen negatív tendenciák ellenszerének álmodnak: az oktatást. Megnyer? és szimpatikus elmélet, mely szerint az oktatási rendszer fejlesztésével, tökéletesítésével a modern gazdasági környezet kihívásai is sikerrel megoldhatók. Ám kérdés, valóban így van-e?

Mindenekel?tt nem tisztázott, mit is jelent pontosan, hol is érvényesíthet? egy oktatási rendszer fejlesztésére irányuló politika. Az alapfokú iskolákra, a gimnáziumokra vagy a fels?oktatás szintjére kell-e elhelyezni a hangsúlyt? Valóban a tanárképzés színvonalának emelését, vagy éppen a középiskolákból egyetemekre kerül? diákok arányának növelését kell kulcskérdésnek tartanunk? Több közpénz áramoltatására van szükség az oktatási szférába? Változtatnunk kell-e az oktatási intézmények finanszírozásán és szervezeti felépítésén? Konszenzuson alapuló válaszok nincsenek, bár a kérdést ma már mindenki a legfontosabb nemzetgazdasági kihívások közé sorolja.

Márpedig az oktatásfejlesztési célok és programok mögé els?sorban gazdasági logikát állítani hibát jelent, és eredménytelenséghez, kontraproduktivitáshoz vezethet. Jól bizonyítja mindezt a fels?fokon képzett társadalmi csoportok jelentette gazdasági költség: a több iskola több diplomást, ez pedig széles körben jelentkez?, emelked? kiadásokat jelent. Az Egyesült Államokban egy fels?fokú diplomával rendelkez? munkavállaló kétharmadával többet keres meg egy középfokon képzett honfitársa bérének. E magas jövedelemarány kiterjesztésének célja a társadalom minél szélesebb köreire a megfizethet?ség problémájának eszkalációjával jár.

Ha a fels?oktatási képzésben (továbbképzéseken, ösztöndíjakon) eltöltött plusz évek a fiatal munkavállaló számára el?nyösebb elhelyezkedést és magasabb jövedelmet garantálnak, ezt nem terjeszthetjük ki a társadalmi egyenl?ség érdekében mindenkire. Hiszen ha mindannyian ugyanolyan el?nyökhöz jutunk, valójában nem változtattunk a társadalmi rendszeren. Az egyén számára az oktatási lehet?ségek és esélyek teljes kör? kiterjesztése ugyan el?nnyel jár, ám a közösség számára nem. Ha mindenki eljutna a Harvard Egyetemre, a Harvard-diplomáért remélt és várt kés?bbi prémiumok is jelent?ségüket veszítenék. Ha a f?iskolai képzettség általános normává válik, a f?iskolai képzettség egyre több álláshoz lesz elégtelen.

Az álláshelyek elnyeréséhez támasztott feltételek inflációja gyors ütem?. Az egyik legstabilabban b?vül? amerikai gazdasági ágazat, a szálloda- és vendéglátóipar nem is olyan régen még munkaer?hiánnyal küszködött: napjainkra 800 különböz? fels?oktatási intézmény kínál képzéseket e területen. Az iparág pedig immár nem elégszik meg 1-2 éves szakképzésekkel: mesterfokozatú egyetemi diplomát vár el jövend? alkalmazottaitól. Hasonló változások mentek végbe számos más, drága fels?fokú tanulmányokat nem igényl? munkahely esetében is, mint amilyen a technikus, az orvosi asszisztens, a rend?rségi hivatalnok, a vámtisztvisel?, a könyvtáros, a szoftverfejleszt?, a könyvvizsgáló, az üzleti menedzser és sorolhatnánk tovább.

2004-ben az amerikai középiskolákban végzett diákok 67%-a tanult tovább f?iskolákon és egyetemeken, ez több, mint a kétszerese az 1972-es arányszámnak. E tendencia széles kör? elégedettséget vált ki: a közbeszédben jelentékeny el?relépésnek, fejl?désnek tekintjük. Ám valóban err?l van-e szó? A társadalmi hagyományok szerint, ha valaki esetleg nem is tanult tovább a fels?oktatásban, ez nem jelentette, hogy esélytelen volna egy jól fizet?, megbecsült állásra. A mai folyamatok szerint azonban egyre inkább ezt fogja jelenteni. Ez az oktatás kegyetlen paradoxonja: a csupán a kisebbség által megfizethet? legmagasabb fokú végzettség alapkövetelmény lesz, így minden korábbinál jobban érvényesül, hogy a gyermekek majdani fizetését a szül?k anyagi helyzete határozza majd meg.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány