Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Oroszország: meddig tarthat a vigalom?
Russia: How Long Can the Fun Last?
By Jason Bush
Business Week, December 18, 2006


A legtöbb országban már minden bizonnyal rég eltávolítottak volna a hatalomból egy botrányoktól oly mértékben terhelt elnökölt, mint Vlagyimir Putyin. Ilyen botrány volt a moszkvai és a beszláni túszdrámák során tanúsított kétbalkezessége, az ukrán választásokat megel?z? magatartása, vagy a Jukosz elnöke, Mihail Hodorkovszkij ellen indított hajtóvadászat. E skandallumok sorában pedig a legfrissebb az egykori KGB-ügynök, Alekszander Litvinyenkó meggyilkolása, mely mérgezés megrendelése mögött szintén az orosz elnököt sejtik. Azonban Oroszországban Putyin továbbra is h?snek számít. Népszer?ségi indexe éppen hogy 80 százalék alatt van, ami els?sorban annak köszönhet?, hogy az ország gazdasági növekedése oly mérték?, melyr?l a válságok sújtotta 90-es évek folyamán az oroszok álmodni sem mertek. Elnöksége alatt a bruttó hazai össztermék éves növekedési üteme átlagosan 7 százalékos, melyet átlagosan évi 8 százalékos reálbér-növekedés kísért.

A t?zsdei forgalom megtízszerez?dése azt mutatja, hogy Putyin nemcsak az állampolgárok, hanem a külföldi befektet?k körében is nagy népszer?ségnek örvendhetett. Ráadásul 2006-ban mintegy 17 milliárd dollárnyi külföldi m?köd?t?ke érkezett az országba, melynek – a gazdaság diverzifikálódását jelezve – csaknem 75 százaléka az olaj- és gázszektoron kívüli ágazatokat gazdagította. Új telephelyekkel jelent meg az országban a holland söripari óriás, a Heineken, és a svéd bútoripari vállalat, az IKEA. Több mint egy tucat autógyártó vállalat húzott fel Oroszországban összeszerel? üzemeket, így a Ford, a General Motors és a Toyota is, miközben a Citibank 2006 folyamán megkétszerezte orosz érdekeltségeit.

E beruházásoknak közös a fókusza: mind az orosz középosztályt vették célba. A moszkvai székhely? piackutató intézet, az Expert szerint e társadalmi réteg 55 millió állampolgárárával – a 2000-es 8 milliós szinthez képest – a lakosság 37 százalékát teszi ki. Ez pedig jelent?s mértékben átalakította az oroszok közhangulatát is. Azon oroszok aránya, akik úgy vélik, hogy az életkörülményeik „nem rosszak”, az 1999-es 7 százalékról mára 23 százalékra növekedett, miközben azok aránya, akik „elviselhetetlennek” tartják életkörülményeiket, ugyanezen id?szak alatt 53 százalékról 29 százalékra esett vissza.

A megvaskosodott középosztály tagjai pedig lelkes fogyasztói a nyugatról importált használati cikkeknek, mindennapos vendégek a sorra nyíló bevásárlóközpontok üzleteiben és kávézóiban. A Zara, a Nike, a Body Shop, és még számos nagy nyugati márka érdekl?dése válik egyre intenzívebbé az orosz piacok iránt. „Várakozásaink szerint a [moszkvai] üzleteink forgalma csaknem azonnal el fogja érni a londoni vagy New York-i üzleteinkét” – véli Ian Zilberkweit, a Le Pain Quotidien, egy belga székhely? franchise kávéházlánc újonnan létesített moszkvai leányvállalatának vezet?je. A prosperitás nem mindenkinek jutott osztályrészül. Egy átlag orosz állampolgár havi 330 dolláros jövedelemb?l kell hogy megéljen, ami alig éri el az amerikai átlagkeresetek 10 százalékát. A háztartások alig egyharmada rendelkezik saját autóval, f?leg az id?sebb generációk. A társadalom megosztottsága földrajzilag a legnyilvánvalóbb. Habár néhány vidéki nagyváros, mint Szentpétervár vagy Novoszibirszk osztozik Moszkva virágzásában, óriási a szakadék a f?város és a vidék között. „Minél távolabb vagyunk Moszkvától, annál nagyobb az emberek elkeseredettsége” – mondja Garry Kaszparov sakknagymester, aki mellesleg a Kreml rendszeres bírálója.

Mások a fejl?dés fenntarthatóságával kapcsolatban fogalmazzák meg aggályaikat. Kétség nem férhet ahhoz, hogy az ország új kelet? gazdagodásának els?dleges letéteményese az olaj és más természeti er?források. Az OECD szerint a tényez?árak megugrása nélkül az ország éves növekedési üteme az elmúlt három évben 3-4 százalékponttal kisebb lett volna, miközben nem jeleskedik a rekordprofitok megfelel? visszaforgatása terén. Putyin mellett szólnak azok az érvek, hogy ezek nagy részét pénzügyi tartalékok felhalmozására fordította. Így 90 milliárd dolláros (az ország GDP-jének 9 százalékának megfelel? érték?) alapot hoztak létre annak érdekében, hogy megvédjék a gazdaságot az olaj árának csökkenése esetén fellép? sokkhatástól. Továbbra is megszorító fiskális politikát alkalmaznak, melynek eredményeképp 2006-ra a GDP 7 százalékát kitev? államháztartási többlettel számolnak, miközben az ország gazdasági fejl?dése jóval meghaladja a többi nyersanyagban gazdag országban tapasztalható tendenciát. A legtöbb közgazdász azonban int? jelnek tekinti, hogy a magas olajbevételek önelégültséget szültek Oroszországban. Az OECD arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági reformok üteme évek óta stagnál. A korrupció és a hivatali visszaélés burjánzik, a Transparency International éves korrupciós listáján Oroszország egy csoportba került Gambiával és a Fülöp-szigetekkel.

A legaggasztóbb a kormányzat befolyásának minden szférában történ? folyamatos növekedése. Az állam 2004 óta több mint 20 nagyvállalatra tette rá a kezét, többek között a Sibneft olajipari ágára, a Jukoszra, valamint számos bankra és napilapra. A piac felé való nyitást szolgáló sporadikus látszatreformjai mellett az ország állami tulajdonban lév? nagyvállalatai, így a Gazprom és a Rosneft minden téren élvezi az elnök támogatását. A magánszektor részesedése az outputból az elmúlt évben 70 százalékról 65 százalékra esett vissza, miközben a t?zsdepiaci t?késítések 38 százalékát az állami vállalatok adják, szemben az egy évvel ezel?tti 22 százalékkal. Jelenleg még kevés orosz középosztálybeli hallja meg e hangokat.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány