Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Dinamizmus vagy pangás
Dynamism or Stasis
By Virginia Postrel
Forbes Magazine, November 27, 2006


Habár eretnekség e lap hasábjain ilyeneket írni, de a kontinentális nyugat-európai gazdaság mélyrepülésének végs? problémája igazából nem a magas adókulcsokban, a túlzott méret? jóléti államban rejlik. Németország, Franciaország vagy Olaszország gazdaságai oly módon siklottak félre, hogy az adócsökkentések és az állami transzferek visszavágása már nem képes visszaállítani ?ket az eredeti pályájukra. Minden gazdasági probléma során az a legnehezebb, hogy eldöntsük, mi is legyen a következ? lépés. Mi az, aminek hozadéka lehet, és még nem próbáltuk ki? Üzletágak és egész gazdaságok úgy tudnak növekedni, hogy lemásolják, vagy továbbfejlesztik mindazt, amit korábban tettek. A növekedés folytonosságának biztosításához azonban elengedhetetlen, hogy az innovátorok új és értékes ötletekkel álljanak el?, melyeket a piacokon a fogyasztók is annak tartanak.

Az 1920-as évekig visszanyúló európai korporatizmus kezdett?l fogva elfojtja ezt a folyamatot. Az ideológia célja, hogy „a kapitalizmust megfosztva lényegi mozgatórugójától, visszaszorítsa a vállalkozók és finanszírozók által véghezvitt kísérletek és felfedezések ellen?rizetlen mechanizmusait, és azokat felcserélje olyan kiválasztási mechanizmusokkal, melyeket bizonyos kulcsszerepet betölt? társadalmi csoportok vezérelnek a befektetések allokációja és az innováció terén”. Ezek az idei év közgazdaságtudományi Nobel-díjasának, Edmund S. Phelpsnek a szavai. A Columbia Egyetem kitüntetett professzora szerint amire Nyugat-Európa gazdaságainak szükségük lenne, az a dinamizmus. A közgazdászoknak és a politikaformálóknak nem a neoklasszikus megoldási javaslatokra (adózási és fogyasztási ösztönz?k bevezetése, munkaer?, t?ke és fizikai források volumenének növelése) kellene összpontosítaniuk, hanem a dinamizmus el?tt álló akadályok felszámolására. A megfelel? ösztönz?kkel és inputokkal egy gazdaság valóban képes a gyors növekedésre, de csak addig, ameddig vannak olyan példák, melyeket le lehet másolni, melyekb?l jó ötleteket lehet meríteni.

Ilyen volt a textil a 19. századi Amerika, az autó a 20. századi Japán, és a cip? a 21. századi Vietnam számára. Phelps Európa háború utáni gyors felemelkedését a máshonnan átvett és az amerikai magánt?kével finanszírozott új technikai vívmányok bevezetéséhez köti. Ami a kínálatoldali érveket illeti ezzel kapcsolatban, szerepüket Phelps annyival utasítja el, hogy id?beli csúszás áll fönn az eszközök és a neki tulajdonított eredmények beállta között. Így míg az adókedvezményeket már az 1940-es években bevezették, a termelékenységnövekedés csak az 1950–60-as években következett be.

Ez azonban a múlt. Az elmúlt évtizedben Phelps szerint a kontinentális Európa nagy részében egy új típusú pangás ütötte fel a fejét, melynek eredményeképpen a termelékenység növekedésének rátája jóval az amerikai vagy a világ más részein tapasztalt alá csökkent – így a kínai, indiai, dél-koreai, ír, skandináv, közép-európai alá, hogy csak a leggyorsabb ütemben fejl?d?ket említsük. A reformok hagyományos, adóterheket és kiadásokat központba helyez? fiskális fókusza figyelmen kívül hagyja a növekedés igazi, az innováció útjában álló korlátait, olyanokat, mint a német helyi bankok védelme, vagy a szakszervezetek beleszólási joga a vállalatok befektetési döntéseibe. Németország számára az adócsökkentés csak korlátozott eredményeket hozhat mindaddig, amíg a t?ke el?tt elzárják az új ötletek felkarolásához vezet? utat. E korporatista beidegz?dések nemcsak az eredeti innovációnak állnak az útjában, ha nem lassítják a máshol sikerrel alkalmazott újítások átvételének folyamatát is.

A folyamatos növekedéshez és fejl?déshez több kell a munkát, a megtakarításokat és a befektetéseket érint? hagyományos reformoknál. Az imitáció határát átlép? növekedéshez arra van szükség, hogy egy gazdaság nyitott legyen az új gazdasági kísérletek folyama el?tt. Ezek azonban épp azok a vállalkozások, melyek leginkább fenyegetik a fennálló korporatív status quót. A növekedés elképzelhetetlen dinamizmus nélkül, ami pedig más szóval annyit tesz, hogy változtatni kell.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány