Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Szegényeknek árulni
Selling to the Poor
By Allen L. Hammond and C. K. Prahalad (University of Michigan Business School)
Foreign Policy, May / June 2004


Ha új vásárlókra vagy új kliensekre vágysz, akik mohón kapkodnak a termékeid vagy szolgáltatásaid után, felejtsd el a tokiói iskolás lányokat vagy a milánói dívákat. Sokkal inkább vesd tekinteted a világ négymilliárd szegényére, azaz a Föld leghatalmasabb kiaknázatlan piacára! Az ? meghódításukhoz azonban a vállalatvezet?nek sutba kell dobnia az elöregedett koncepciót marketingr?l, disztribúcióról és kutatásról egyaránt. A legjobb, ha együtt érünk el nagy profitot, és segítjük ki a fejl?d? világot a gazdasági izoláció átkaiból.

Az információtechnológiai szektor hódításai Indiában az elmúlt években kiváló példát adnak a kezünkbe arra az esetre, ha a fejl?d? országok eddig elfelejtett, sok szempontból az újkor áldozatainak tekinthet? tömegei számára immár vásárlói, kliensi státust szeretnénk kialakítani. Évtizedeken át a legnagyobb hatalmú vállalatok vezet?inek eszébe sem jutott a szegényekre úgy gondolni, mint potenciális piacra, mi több: értékesítési célterületeiket igyekeztek t?lük távol összpontosítani.

Napjainkban azonban mind többen ébrednek rá, hogy sokkal célravezet?bb e népeket, népcsoportokat vagy társadalmi rétegeket partnernek tekinteni az üzletben. Természetesen a legtöbben ma is közbevágnak, ha ehhez hasonló ötletekr?l hallanak: az infrastruktúra állapotát vagy egyszer?en nemlétét emlegetik (jogosan), vagy a túlzottan er?s vallási hagyományokra, a nyugatitól eltér? szinten kezelt b?nözésre, a korrupcióra, a komplikált alkalmazási körülményekre hívják fel a figyelmet (megint csak jogosan).

A legnagyobb akadályokat mégis a fejlett országok kormányzati és vállalati döntéshozatalában kell keresnünk. Abban a mítoszban, amely arra az alapvetésre épül, hogy „a szegényeknek nincs pénzük”. A valóságban azonban a kis jövedelm?ek alkotta tömegek összességében a legnagyobb vásárlóer?t jelentik, mint ahogy az Kínában és Indiában a napnál is világosabban prognosztizálható. Amennyiben az üzlet lemond a világ gazdasági piramisának legalsó és egyben legvastagabb rétegér?l, akarvaakaratlanul is lemond a világpiac legnagyobb részér?l.

A világ szegény többségével kialakított gyártó-vásárló kapcsolatok a legnagyobb vállalatok növekedésének legfontosabb kulcsai, amelyek a kölcsönös el?nyökkel képesek megteremteni egy új, minden eddiginél szélesebb, tartós piacot. Az India, Kína, Brazília és a többi fejl?d? ország szegényeivel foglalkozó tanulmányok kivétel nélkül rámutatnak: a szegények az egyetlen olyan réteg, amely bevételeinek dönt? részét nem tartós fogyasztási cikkekre költi: élelmiszerre, egészségügyre, iskolára, kommunikációra és egyebekre.

A legötletesebb vállalkozások a fejl?d? országokba irányítják célpiacuk legalábbis dönt? többségét, ahol a függés alacsony és a verseny kismérték?, már ha egyáltalán létezik. Ugyanígy tesznek a legokosabb állami szerepl?k is. A fejl?d? országok népeinek tradicionalizmusát nem lemondással kell túlélnie a nyugati gazdasági aktoroknak, hanem a helyi privát szektor jobbá tételével.

A fejl?d? piacok számos ok miatt lehetnek a tartós üzleti siker bázisai: az abszolút méretük miatt; a gazdasági növekedés magas értékeinek következtében, illetve a kereslet nagyságának köszönhet?en.

A kölcsönös haszon nem kevésbé egyértelm?. A fejl?d? országokban befektet? vállalatoknak érdeke a felvev?piac további b?vülése, ezért hajlandóak áldozni a közvetlen környezetüket rövid távon nem érint? fejlesztésekbe, az infrastruktúra és a gazdasági klíma magasabb szintre emelésébe is. A nemzetközi beruházók megjelenését a fejl?d? világban természetesen sok kritikus szerint a helyi tradíciók lábbal tiprásaként, a szegény társadalmak egyoldalú kihasználásaként kell értelmeznünk. S természetesen akad olyan multi- vagy transznacionális vállalat, amelyre igazak is ezen vádak. Ám a civil szektor mindenképpen sokkal illegitimebb a szegény rétegek részvétele nélkül, mint azokkal kiegészülve.

Az új termékekhez való hozzájutás, a választási lehet?ség megteremt?dése, a rendelkezésre álló információk növekedése a produktivitás magasabb szintjéhez vezet a lokális vásárló szempontjából, és hozzájárul életvitelének jobbra fordulásához. Ezzel egyidej?leg a fejl?d? országok népességével kialakított kapcsolat hozzájárul a nemzetközi vállalatokon belüli lojalitás és ?szinteség szerepének meger?södéséhez.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány