Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Felkel?ben az atomenergia napja?
A Ghostly Fringe of a New Dawn
Economist, November 25, 2006


26 éves története során az Ausztrália északi részén található Ranger uránérc-bánya mellett számos alkalommal jelentek meg a környezetvéd?k, tüntetésükkel adva hangot annak, hogy ellenzik a bánya m?ködését épp egy, a világörökség részét képez? természetvédelmi terület t?szomszédságában. Mindennek ellenére azzal, hogy a bánya várhatóan 2008-ra kimerül, Ausztrália minden bizonnyal lépéseket tesz egy komoly nukleáris program kialakítására, ezzel adva választ a globális éghajlatváltozás kihívásaira. November 21-én egy kormányjelentés kijelentette, hogy az országnak többet kellene tennie annál, minthogy a kibányászott uránércet nyers formában továbbadja a világ más országainak; saját magának kellene azt feldolgoznia, így végre megteremtenie saját atomenergiai szektorát, és ezáltal csökkenteni a légköri károsanyag-kibocsátást.

Erre az országnak meg is van a potenciálja: itt található a világ olcsón felszínre hozható uránkészletének 38 százaléka, miközben nincs atomer?m?ve. Áramtermelésének 80 százalékát széntüzelés?, a maradék 20 százalékát k?olaj-tüzelés? h?er?m?vek adják. Az ország urántermelésében rejl? lehet?ségek mellett kiemelend?, a nukleáris opció támogatását anyagi megfontolások is alátámasztják: a kormányjelentés szerint Ausztrália megnégyszerezhetné az uránból származó bevételét, ha már eleve dúsítva árulná azt nemzetközi partnereinek. Így a miniszterelnök, John Howard 2020-ra szeretné m?ködésbe állítani az els? atomreaktort, hogy aztán 2050-re már 25 álljon rendelkezésre – ez a kapacitás már ki tudná elégíteni az ország energiaszükségleteinek egyharmadát, és egyötödével csökkentené a légköri károsanyag-kibocsátást.

Ausztrália mellett a világ számos más országában is komolyan fontolgatják a nukleáris opciót; mégpedig oly mértékben, hogy egyes energetikai szakért?k már az atomenergia reneszánszáról beszélnek. Jelenleg 13 országban folyik új atomer?m?vek építése. Más kormányok az új reaktorok és er?m?vek építésének törvényi szabályozásának megkönnyítésén fáradoznak. További európai államok lassítani igyekeznek az atomer?m?vek forgalomból való kivonását célzó programjaik végrehajtását. Ázsiában pedig egyre több és több reaktort akarnak építeni.

A legtöbb országban az atomenergia körüli társadalmi és politikai vita f? témái a biztonság, a költségek, a környezeti hatások és az ellátásbiztonság. Az energiaforrásba vetett hitet az 1979-es Three Mile-szigeti katasztrófaközeli helyzet és az 1986-os csernobili tragédia rengette meg. A mérnökök azonban azt állítják, hogy a mai technika már jóval biztonságosabb. Ami a második kérdést, a gazdaságossági megfontolásokat illeti, szakért?k hitelt érdeml?en kimutatták, hogy a nukleáris fúzió az energiatermelés egyik legolcsóbb formája. Az atomer?m?vek gyakorlati m?ködése azonban sok esetben okozott csalódást a beruházási költségek megszaladása, a kivitelezés késlekedése vagy az id?szakos üzemzavarok miatt. A kivitelezés késedelmének és pénzügyi gondjainak oka legtöbbször politikai eredet?. Bármily mértékben is beszélünk az atomenergia reneszánszáról, egy biztos: sikere nem a vele kapcsolatban kialakult konszenzusnak köszönhet?, hanem pusztán annak, hogy az utóbbi id?ben a politikai és társadalmi diskurzus egyik fontos témájává vált.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány