Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Kína elmélyíti kapcsolatát Afrikával
China vertieft seine Kontakte mit Afrika
von Andreas Hoffbauer
WirtschaftsWoche, 03.11.2006


Pekingben néhány napja csupa elefántot és zsiráfot látni – igaz, csak a plakátokon. Kína várja afrikai látogatóit, ugyanis a f?városban tartják azt a rendezvényt, ahová 3500 küldöttet és összesen 40 állami és kormányzati vezet?t várnak az afrikai országokból. A nagy készül?dés Kína új külügyi törekvéseit jól tükrözi, tavasszal még a köztársasági elnök Hu Jintao és a miniszterelnök Wen Jiabao is körülbeutazta az afrikai kontinenst. Peking a 2006-os évet az „Afrika-évnek” szenteli.

Alig van más állam, mely hasonlóan kedvez? diplomáciai kapcsolatokat hozott volna létre Afrikával, mint ezen ázsiai világhatalom: Kína Afrikában 47 országban nyitott diplomáciai képviseletet. Ezek a külügyi törekvések els?sorban a nyersanyagok biztosítására irányulnak: a népköztársaság 2003 óta a világ második legnagyobb olajimport?re, a Nemzetközi Olajügynökség szerint 2030-ban Kína olajfelhasználásának 80%-át külföldr?l szerzi majd be. Bár tíz évvel ezel?tt az ország f? olajexport?rei Jemen, Oman és Indonézia voltak, azóta a helyzet lényegesen megváltozott: Angola id?közben leváltotta Szaúd-Arábiát, mint Kína legnagyobb olajszállítóját és Kína más egyéb országokból is szerez be olajat, egyre növekv? mennyiségben Afrikából, az ország olajfogyasztásának egyharmada jelenleg Afrikából származik.

Ezen túlmen?en Kínának óriási piacot jelent a fekete kontinens. Hivatalos adatok szerint a kereskedelmi forgalom az utóbbi tíz évben 4-r?l 40 milliárd dollárra n?tt, 2006-ban várhatóan eléri az 50 milliárd dollárt. „Kína fejl?dést hozott az afrikai társadalmak számára és javított az afrikaiak életmin?ségén” nyilatkozott Wei Jianguo, a kínai kereskedelmi miniszter helyettese. Az ország mindezidáig több mint 6 milliárd dollár értékben fektetett be Afrikába, melyhez azonban hozzá kell még adni a mintegy 11 millió dollár összegben folyósított hiteleket, melyek kedvezményezettjei f?leg az angolai és szudáni olajipari társaságok voltak. Zambiában és Zimbabwében Peking nyersanyagokat vásárolt fel, míg Etiópiában gátakat finanszíroz.

A pekingi vezetés Afrikai-politikáját arra is felhasználja, hogy globális rendteremt?ként lépjen fel. Mindeközben Peking már megszokott politikáját folytatja: Kína óvakodik a katonai beavatkozásoktól, nem szab politikai feltételeket, és az üzleti életben sem követeli meg az alapvet? etikai követelmények betartását. Ez a megközelítés azonban nem csupán Nyugaton vált ki éles kritikát, hanem a kínai vezetést is kettészakítja, hiszen a saját érdekek védelme és a felel?sségteljes ENSZ-vétóhatalom szerepe Afrika esetében sokszor nem fér össze egymással. Ellenz?k szerint Kína részben felel?s a Darfur-ban kialakult er?szakért, mivel az ENSZ er?teljes fellépését Szudán – egyik olajszállítója – ellen megvétózta.

Kína mindazonáltal visszautasítja azon vádakat, miszerint a kínai vezetés és a nemzeti bankok Afrikában sem az emberi jogokat, sem a környezetvédelmet nem tisztelik. Peking helyteleníti azt a nyugati gyakorlatot, miszerint a befektetéseket követelésekkel kötik össze. Miközben a nyugati államok és a befektet?k a korrupció, kilakoltatások és polgárháborúk miatt visszakoznak Afrikából, Kína fenntartások nélkül a helyükbe lép: így írták alá a napokban Kenyával az olajmez?kr?l és útépítésekr?l szóló szerz?dést, pontosan akkor, amikor Hollandia e kelet-afrikai országtól megvonta segélyeinek további folyósítását.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány