Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Vallás és amerikai külpolitika
Religion and U.S. Foreign Policy
By Walter Russell Mead
Foreign Affairs, September / October 2006


A közhiedelemmel ellentétben a vallás kezdetekt?l kiemelten fontos szerepet játszik az amerikai politikában, identitásban, kultúrában. Meghatározza a nemzet karakterét, formálja az amerikaiak világról alkotott képét, befolyásolja, hogyan reagálnak a határaikon túl zajló eseményekre. Egyszerre kölcsönzi a kiválasztottság érzését és a küldetéstudatot arra, hogy eredményeiket és értékeiket a világ más területein is elterjesszék. Természetesen ezekben az alapértékekben nem minden amerikai hisz, ám éppen elegen ahhoz, hogy napjainkban ez a jellemvonás legyen a legnagyobb hatással az Amerikáról alkotott képre, bel- és külföldön egyaránt.

A vallás olyan fontos része az amerikai létnek, hogy szükségszer?en az országon belül is széleskör? viták övezik. Minden vallási álláspont képvisel?i öntudatosan hirdetik meggy?z?désüket, a vallási sokszín?ség pedig olyan fokú, hogy ennek alapján bármilyen külpolitikai irányzatra rásüthet? lenne, hogy valamely Amerikában népszer? vallási meggy?z?dés húzódik meg mögötte. Léteznek azonban periódusok, amikor a különböz? vallási sztenderdek közötti befolyásmegosztás tartósan kileng – s ennek akár drámai következményei is lehetnek. A liberális protestantizmus uralta a 20. század középs? évtizedeit az Egyesült Államokban, ám az ezredfordulóra átadta helyét a konzervatív protestantizmusnak. Nem vitatható, hogy e változás az amerikai külpolitikát is dönt? mértékben befolyásolta.

E folyamatot ma már némileg joggal tekinthetnénk túltárgyaltnak, afféle lerágott csontnak, ám ennek els?sorban az a felületes ismeretekre alapozó trend az oka, amelynek eredményeként a nyugati közvélemény széles tömegei zsigerb?l ellenszenvesnek tartják az amerikai protestantizmust, s ezzel egyúttal a kurrens amerikai politikát is. Pedig nem ismerjük eléggé e vallási hátteret, motivációit, logikáját. Túlságosan kevés figyelmet fordítottunk részleteinek megfigyelésére, múltjának, jelenének megértésére. A protestantizmus ma mindennél jobban meghatározza Amerika identitását és külpolitikáját – ám valójában nem tudjuk, hogyan.

A legtöbb amerikai keresztény egyház számos teológiai és társadalmi ideát ötvöz tanításaiban, miközben a liberális kereszténységb?l, az evangélikus tradíciókból és a fundamentalista vallási tudat hagyományaiból egyszerre merít. E három szellemi bázis egyenként igen különböz? következtetésekre jut Amerikának a világban betöltend? szerepe kapcsán. A fundamentalisták tradicionálisan pesszimisták egy békés világrend esélyének kérdésében, miközben áthidalhatatlan szakadékot látnak hív?k és hitetlenek felfogása között. A liberálisok ezzel szemben határozott esélyt látnak egy békés világrendre, és a hív?ket a hitetlenekt?l elválasztó különbségeket sem értékelik súlyosnak. Az (amerikai értelemben vett) evangélikusok pedig valahol e két véglet között helyezkednek el.

Fundamentalisták. A fundamentalistákról elterjedt az a téves vélekedés, mely szerint intellektuálisan igénytelenebbek, míg emocionálisan ingergazdagabbak a mérsékeltebb evangelizációs mozgalmaknál. A valóság sokkal inkább az, hogy a fundamentalisták er?sebben törekszenek hitük logikájának teljes kör? kiterjesztésére, abból egy világnézeti rendszer (Christian worldview) levezetésére. A 20. század nagy részének Amerikájában e fundamentalisták kisebbségbe és defenzívába szorultak a liberális protestantizmussal szemben. A szám?zetésben egyrészt meger?södtek saját igazukba vetet hitükben, másrészt szélesítették és mélyítették világképüket. Az elmúlt évekre kiforrott nézetrendszerük szerint, nem látnak morális tartalmat (sem kötelességet) a nemzetközi együttm?ködésben olyan országokkal, melyek nem mutatnak tiszteletet a kereszténység iránt, s amelyeket az ENSZ-hez hasonló nemzetközi szervezetek jellegükb?l fakadóan egyenjogúsítanak. Végül, a fundamentalisták hisznek a világ végének eljövetelében, ami egyet jelent jó és rossz összecsapásával, a jó gy?zelmével.

Liberális keresztények. A klasszikus doktrínákkal szemben a liberális kereszténység az egyház etikai tanításaiban találja meg központi értékét. Ez az irányzat a 17. századtól kezd?d?en a vallás mitologikus falainak lebontására törekszik: a liberálisok szkeptikusak az olyan komplex doktrínák tekintetében, amelyek Jézus vagy a Szentháromság természetét, akaratát kizárólagosan meghatározzák. Isten fiának természetfeletti mivolta helyett sokkal inkább morális örökségét és tanításait emelik ki. Jellegzetes központja e gondolkodásnak az unitárius egyház, de a liberális kereszténység képvisel?i más meghatározó felekezetekben, a metodistáknál, a presbiteriánusoknál, a baptistáknál, az episzkopálisoknál és a lutheránusoknál is megtalálhatóak, az amerikai protestáns világ teljes skáláján. Míg a fundamentalisták e progresszív felfogást gyakran sorolják a valódi kereszténységen kívülre, miközben a liberálisok épp magukat tekintik a keresztény értékesszencia megjelenít?jének. Vélekedésük szerint az etika a világ minden táján (buddhisták, keresztények, hinduk, zsidók, muszlimok vagy hitetlenek között) is ugyanaz: értékeik alapján a keresztények nem formálhatnak alapot kiemelt, a többi fölé rendelt szerepre a világban. Liberális keresztényként e világnézeti logikát képviselték a 20. század nagy részének vezet? amerikai politikusai: Franklin Roosevelt, Harry Truman, Dean Acheson, Dwight Eisenhower, John Foster Dulles és mások.

Evangelizációs mozgalmak. A harmadik vezet? vallási közösséget Amerikában az evangelizációs mozgalmak tömegei alkotják, kitöltve a fundamentalisták és a liberálisok közötti szakadékot. Számos alapértékben osztoznak a fundamentalistákkal, miközben vallják a liberálisokra jellemz? optimista világképet. Legnagyobb egyházuk a Déli Baptista Konvenció 16,3 millió taggal, de számos más evangelizációs közösség is jelent?s, ide értve az afro-amerikaiak legnagyobb gyülekezeteit is. Ezen egyházak tanításai a fundamentalistákkal egyetemben vallják mindazokat a korai doktrínákat, melyek szerint az ember eredend?en alkalmatlan a morális követelményeknek való megfelelésre. A legf?bb cél így nem lehet más, mint az isteni b?nbocsánat elnyerése. Az ember nincs olyan magasságban, hogy megállapíthassa saját cselekedeteinek etikai értékét – ahogyan azt a liberálisok vallják. Az igazságtétel a világ végezetével és a jó gy?zelmével jöhet csak el. Ugyanakkor – s e téren komoly a differencia a fundamentalisták világképéhez viszonyítva – vallják, hogy a megváltásból minden ember el?nyt élvezhet, hitét?l vagy hitetlenségét?l, vallásától vagy vallástalanságától függetlenül. A szeretet közvetítése a világ többi (nem-keresztény) lakója felé az evangelizáció számára kötelesség: ezért nyitottak ezen egyházak a legkülönfélébb szociális tevékenységek és akcióprogramok támogatása iránt. Úgy hiszik, igenis lehet morális haladást elérni a világ ügyeiben.

Az elmúlt évtizedekben a vallásos befolyás pólusai között jelent?s er?átrendez?dés zajlott Amerikában. Az 1960-as években tet?z? liberális keresztény befolyás hanyatlani kezdett: 10%-al csökkent a klasszikus protestáns közösségek tagjainak száma, 14%-al csökkent a liberális egyházak társadalmi támogatottsága. Ezzel szemben jelent?sen n?tt az evangelizációs csoportok befolyása: tagjaik száma 7%-al n?tt, és a szélesed? közösségi bázis egyre tudatosabb és egységesebb politikai akaratot jelenített meg. George W. Bush 2004-es újraválasztásakor szavazóinak már 40%-a volt tagja valamely evangelizációs mozgalomnak. De nem csupán az elnökválasztásokról van szó: a befolyás érzékelhet? abban is, hogy a washingtoni Kongresszus evangelizációs mozgalmakhoz köt?d? tagjainak száma 10%-ról 25%-ra n?tt 1970 és 2004 között. A közhiedelemmel ellentétben, a fundamentalisták befolyása ez id? alatt nem n?tt jelent?sen. Els?sorban azért nem, mert az amerikai vallásias politikában ma már koalícióra törekszik a protestáns és a katolikus befolyás: az ebben való részvételre azonban a fundamentalisták (lévén karakteres ellenszenvük a katolikusok irányába) nem is alkalmasak.

A látványosan megn?tt evangelizációs befolyás vajon hol és hogyan van hatással az amerikai külpolitikára? Mindez a legjobban két példán illusztrálható. Egyrészt, a humanitárius politika és az emberi jogok kérdéskörében az új politika ugyan más prioritásokat és diplomáciai metódusokat jelölt ki, ám összességében növelte az amerikai segélyezésre fordított összegeket és az emberi jogok védelmének népszer?sítését. George W. Bush alatt az Afrikába irányuló amerikai segélyek összege 67%-al n?tt, melyben 15 milliárd dolláros támogatás is szerepelt új AIDS-programok beindítására. A vallásszabadság garantálása, valamint a n?- és gyermekkereskedelem az evangelizációs befolyás hatására az emberi jogi politika kiemelt területei lettek Washingtonban – korábban nem voltak azok. Az egyházi mozgalmak az elmúlt években 22,000 önkéntest toboroztak a világ különböz? pontjain futó programokhoz.

A másik példa, Izrael támogatásának esetében az evangelizációs befolyás er?sítette a zsidó állam melletti elkötelezettséget. Az amerikai protestáns cionizmus valójában nagyobb múltra tekint vissza magánál a modern zsidó államnál is. Az evangelizációs mozgalmak már a 19. században igyekeztek nyomást gyakorolni az akkori vezet? politikusokra egy Szent Földön alapítandó zsidó állam létrehozása érdekében. Ezek a vallási csoportok egyrészt vallják, hogy a kereszténység képviseli az egykori Izrael valódi örökségét, és Isten kívánságát. Ám a zsidó nép további fontos szerepében is meggy?z?déssel hisznek, s létük biztonságát feladatnak tekintik. Intenzíven támogatják Izraelt, ahogyan tették s teszik ezt Amerika liberális keresztényei is. Ám más szemszögb?l: míg a liberálisok a nemzeti szabadságmozgalmak általános híveként (nem véletlen, hogy részükr?l a palesztin mozgalom is rohamosan növekv? népszer?ségnek örvend), addig az evangelizációs egyházak egy bibliai nép támogatásaként.

Mindkét példa esetében látszik, hogy politikai változást ugyan hozott a vallási er?átrendez?dés Amerikában, ám egyik esetben sem változtatott az USA tradicionális törekvéseinek f?irányán. Ez a két példa is jól illusztrálja, hogy a liberális keresztény adminisztrációk kiemelt céljaihoz képest az evangelizációs keresztény befolyás nem élt vétóval vagy radikális fordulattal, csupán hangsúlybeli eltolódásokhoz vezetett.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány