Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Hogyan ütheti ki India Kínát?
How India Can Beat China
By Stefano Chiarlone
Europe and Asia STrategies, October 2006


A két ázsiai óriás gyors fejl?dése során igen eltér? specializációs modelleket alkalmaz. Míg Kína a munkaintenzív termelésre koncentrál fejl?d? és tradicionális iparágakban egyaránt. India infrastrukturális hátrányát kiegyensúlyozza a fels?oktatásban véghez vitt fejlesztéseivel, minek köszönhet?en lassan a világ adminisztrációs központja (back office) lehet. Az is kulcsfontosságú, hogy Indiában stabil szándék övezi a strukturális reformokat. Azokat a reformokat, amelyekbe már a ’70-es évek második felében, a nemzetközi kereskedelemmel szembeni nyitásakor belefogott – a liberalizáció így a ’90-es évekre teljessé válhatott. Kína és India között ekkorra valódi verseny bontakozott ki a vámakadályok felszámolásában: azaz, hogy a költségvetés bevételeinek minél kisebb arányára szorítsák az importforgalomból származó jövedelmeket. A hangsúly ezzel szemben sokkal inkább az export ösztönzésére tev?dött át, a külkereskedelemben ígéretes és aktív vállalkozások fokozott támogatásával. A nemzetgazdaság specifikációját er?sítette, amikor India feldolgozóipar exportzónákat (Export Processing Zones – EPZ) hozott létre: az ide tartozó nyersanyagok és alkatrészek, közbüls? termékek és berendezések adómentességet és kedvezményes eljárást élveznek. E megoldás sikerén felbuzdulva 2000-ben különleges gazdasági zónák (Special Economic Zones – SEZ) is létrejöttek, adómentes és magas színvonalú infrastruktúrával, valamint minimalizált bürokratikus környezettel ellátott ipari területek formájában.

Az indiai törekvéseknek szembet?n? a hatása. 1990 és 2005 között az import GDP aránya 7,5%-ról 15%-ra, míg az exportarány 5,8%-ról 11%-ra n?tt. 1990-ben a nemzetközi kereskedelem 13,3%-os súllyal szerepelt a GDP-ben: ez az arány napjainkban 27,1%. Az indiai gazdaságba vetett bizalmat a külföldi közvetlen beruházások gyors emelkedése jelzi: csak az USA-ból 3,5–5 milliárd dollárnyi befektetés származott az új évezred kezdetén. Mindezen adatok rendkívül gyors emelked? tendenciát mutatnak, ám a kínai mutatókhoz viszonyítva egyel?re jelent?s a fáziskésés az indiai gazdaságban. Ennek oka az eddig elhanyagolt, fejlesztésre és b?vítésre váró országos infrastruktúra, másrészt a munkaer?piac merevsége. A tradicionális (manufakturális) iparágakra fektetett hangsúlyt ugyanis állandó szinten tartja az alacsonyan képzett munkaer? tömegeit. Röviden: a termel?szektorok (pl. élelmiszeripar, textilipar) technológiai színvonala alacsony, míg az általuk foglalkoztatott tömegek mérete óriási. A külföldi beruházások a szolgáltató szektorba (a telekommunikációba, az információs iparba) áramlanak, amely kevésbé igényel klasszikus infrastruktúrát, ugyanakkor profitál a nemzetközi kereskedelembe való beágyazottságból.

A kínai és indiai potenciált vizsgáló gazdasági kutatások szerint ugyanakkor India komparatív el?nyöket tudhat magáénak néhány tradicionális szektorban is (pl. a konfekcióipar különböz? ágazatainak esetében, a fémfeldolgozó iparban és az ékszergyártásban is), míg a fejl?d? (els?sorban technológiai) iparágak (nem manufakturális) szolgáltató szektoraiban tapasztalt el?ny egyértelm?. Az angolul beszél?, magasan képzett IT-munkaer? óriási el?ny az offshore beruházások elnyerésénél. Ezzel pedig India ellensúlyozza, hogy a technológiai termelésben (pl. m?szakicikk-gyártásban) tetemes hátrányt tudhat magáénak Kínával szemben. A jelekb?l ítélve úgy t?nik, hogy Kína megel?zése India számára a tradicionális iparágak reformján és a tömeges, alacsonyan képzett munkaer? képességeinek fejlesztésén múlik. Ezek pedig – ahogyan számos példa bizonyítja – megoldható kihívások.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány