Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Mi kell a nagysághoz
What It Takes to Be Great
By Geoffrey Colvin
Fortune, October 30, 2006


Mi teszi Tiger Woodsot igazán naggyá? Miért lett Warren Buffett a világ els? számú befektet?je? Azt hisszük, tudjuk a választ: mindkett?jük arra született, amit végül szakmájaként ?z. Buffett nemrégiben úgy nyilatkozott a Fortune számára, hogy „agya már születéskor a t?keallokációra lett kódolva”. Nos, a siker kulcsa nem ilyen egyszer?. Egyrészt, az ember nem rendelkezik egy meghatározott munkaterületre alkalmas veleszületett képességekkel; nem születik vezérigazgatónak, befektet?nek, vagy sakknagymesternek. Az igazi sikert csak hosszú évek kemény munkájával lehet elérni. De nem is akármilyen munkával, hanem olyannal, mely sokszor felemészt? és fájdalmas. Buffett például munkafegyelmér?l híres, és arról, hogy órák hosszat képes jöv?beni befektetési céljairól szóló pénzügyi elemzések tanulmányozásával. A jó hír tehát az, hogy a tehetségnek nem sok köze van a nagysághoz, a sikerhez.

Ahogyan azt a kutatók a világ minden táján és területek széles spektrumán végzett felméréseinek összecseng? eredményei mutatják, a tehetség nem egyenl? az intelligenciával, a motiváltsággal vagy a személyes jellemvonásokkal. A tehetség nem más, mint öröklött képesség arra, hogy egy bizonyos területen különösen jól teljesítsünk. Érdemes végiggondolni azt a folyamatot, amikor valaki egy területre kerül, és el?ször hihetetlenül gyorsan tanul, majd id?vel ez a fejl?dés folyamatosan lassul, végül megáll. Mégis vannak emberek, akik képesek a folyamatos fejl?désre. Mivel magyarázható mindez?

A kérdésre a 90-es évekt?l folyamatosan keresik a választ a legkülönfélébb m?helyekben, mely kutatások els?dleges következtetése az, hogy munka nélkül senki sem jut el a nagyságig. Még a legtehetségesebbeknek is átlagosan tíz évre van szükségük, hogy világszint? magasságokba kerüljenek, ezt a jelenséget nevezik a kutatók tízéves szabálynak. A munka önmagában még nem elég. Rengetegen vannak, akik egész életükben megfeszítetten dolgoznak, mégsem futnak be soha világraszóló karriert. De akkor mi hiányzik? Bármely területr?l is legyen szó, a legjobban azok teljesítenek, akik annak szentelik idejük legnagyobb részét, amit a szakért?k úgy hívnak, hogy „tudatos gyakorlás” (deliberate practice). Ez olyan tevékenység, melynek explicit célja a teljesítményjavítás, mely során egy szinttel feljebbi célokat t?zünk ki magunk elé, mely sikerér?l folyamatosan visszajelzést kapunk, és amely az ismétlések magas számát tartalmazza. A konzisztencia rendkívül fontos. Mint ahogyan azt K. Anders Ericsson megjegyzi, „a különféle területek legkiválóbban teljesít?ir?l kiderült, hogy átlagosan minden nap ugyanannyi id?t fordítanak gyakorlásra, még hétvégén is”.

A bizonyítékok tömkelege szól a tudatos gyakorlás mellett, sportolók, heged?m?vészek mind erre esküsznek. De hogyan lehet mindezt átültetni az üzleti élet világába? Valójában az üzleti élet számos eleme is begyakorolható el?re: prezentáció, értékelés, tárgyalás, jelentések készítése. Mégsem ezek a vezérigazgatósághoz vezet? út legf?bb épít?kövei. Az ugyanis abban áll, hogy tökéletlen információkra alapozva, idegen környezetben vagyunk kénytelenek döntéseket hozni, emberekkel kapcsolatban lenni, információkat felkutatni – ezeket a dolgokat is lehet gyakorolni? Lehet; persze nem úgy, mint ahogyan egy Chopin-et?döt. A gyakorlatot bele kell építeni mindennapi munkánkba, annak azon területébe, mely alapvet?en kevés változatosságot mutat. El?ször is, minden feladathoz új céllal kell nekilátni: nem úgy, hogy legyünk túl rajta, hanem úgy, hogy ezáltal is jobbak lehetünk. A jelentéskészítés például információgy?jtésb?l, annak analizálásából és prezentálásából áll, semmi olyan, amit ne lehetne tudatosan fejleszteni. Egy elnökségi ülés levezetéséhez pedig az kell, hogy a lehet? legmélyebben lássuk a vállalat üzleti stratégiáját, koherens képet alkossunk a piac várható változásairól, és megadjuk a vita alaphangját. Minden, amit az ember munkája során csinál, a legkisebbt?l a legnagyobb feladatig, fejleszthet?. A kutatások azt mutatják, hogy mélyebb információfeldolgozásra készek, új perspektívákat keresnek, hosszabb távon gondolkodnak és terveznek, azaz nem csupán el akarják végezni a munkájukat, hanem jobbak és jobbak akarnak lenni benne. A visszajelzés e szempontból létfontosságú, amit pedig az ember rendszeresen megkap az üzleti világban.

A legtöbb embernek a munka önmagában is elég nehéz, így nem kívánja azt még nehezebbé tenni a maga számára. A fenti extra er?feszítések oly meger?ltet?ek, hogy csak ritkán teszik. De ez így van rendjén. Ha könny? lenne sikeresnek lenni, akkor nem is lenne olyan ritka és értékes!





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány