Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Európa, Oroszország, és ami közte van
Europe, Russia and In-Between
Economist, October 28, 2006


Az Európa határairól szóló diskurzus hátterének egyik lényegi kérdése Oroszország és az orosz érdekszféra. Az utóbbi id?szakban els?dleges politikai hangsúllyal bír az Európai Unióban az Oroszország irányába kialakítandó közös európai álláspont, és a kontinens orosz olajtól és földgáztól való függésének felszámolása, vagy legalábbis enyhítése. Habár igaz, Európa nem rendelkezik a megfelel? súllyal ahhoz, hogy a petrodollárokon megvaskosodott orosz politika lényegi elemeit képes legyen befolyásolni, Brüsszel mégsem eszköztelen Oroszországgal szemben. Az EU vajmi csekély mértékben lehet hatással a moszkvai álláspontra belülr?l, kívülr?l azonban már korlátozhatja az orosz igények és retorika megszaladását. Hogyan teheti mindezt? Azzal, ha megváltoztatja azon régió irányába mutató politikai stratégiáját, mely mint az egykori szovjet tagállamoknak otthont adó terület, az EU és Oroszország között húzódik, és mely területet Brüsszelben úgy emlegetnek, mint „szomszédság” („neighbourhood”), Moszkvában mint „közel külföld” („near abroad”).

Az EU igazából a b?vítés ösztönzésén kívül igazán sosem rendelkezett szomszédságpolitikával. Így a 2004-es kelet-közép-európai b?vítési kör után új kihívással találta magát szemben: olyan államok felé kezdett közeledni, melyek esetében a tagság felajánlása elképzelhetetlen – az adott ország mérete, vagy éppen berendezkedésük európai társadalmi és gazdasági struktúráktól való távolsága nem tette ezt lehet?vé. Ráadásul a Belorussziától a Kaukázuson át a délkeleti Marokkóig terjed? terület országai nem alkottak olyan koherens csoportot, mint a nyolc volt kommunista közép-európai állam. Ezen országok új megközelítést igényeltek az Európai Unió részér?l, ami életre hívta az EU új szomszédságpolitikáját, melynek els?dleges célja a stabilitás és a liberális reformok ösztönzése volt. A szomszédságpolitika valójában két teljesen eltér? országcsoport irányába kialakított politikai eszközök közös elnevezése volt. Az egyik a déli országok köre, melyek esetében a csatlakozás kérdése nem szerepelhet a napirenden, és melyekkel szemben a bevándorlási politika területén mutatott együttm?ködés és az iszlám radikalizmus visszaszorítása élvez, élvezett prioritást. A másik csoportot az EU-tól keletre fekv? országok alkotják, ahol a lakosság Európa részeként tekint magára, és anyagi, illetve egyéb támogatást remélnek a közösségt?l, bízva abban, hogy egy napon ?k is tagjai lehetnek a klubnak. E szakpolitika inkoherens volta nem jelentett problémát – legalábbis mostanáig.

Ma azonban új politikai er?hatások munkálkodnak a színfalak mögött. Az egyik az egyre öntudatosabb, és még agresszívabb Oroszország felemelkedése, így az EU-nak a keleti országok stabilizálását már nem csupán ezen országok érdekéb?l kifolyólag kell segítenie, hanem a célból is, hogy ellensúlyt képezzen a térségben Moszkvával szemben és diverzifikálja orosz energiafüggését. A másik tényez? pedig a b?vítési folyamat kimerülése, és a lakosság ellenállása a további b?vítéssel szemben. Így Ukrajna például már nem elégszik meg a tagsággal kecsegtet? Brüsszeli szólamokkal, valami tartalmasabbra van szüksége.

Németország pont ezen fáradozik. Berlinben ki kívánják b?víteni az Unió szomszédainak felajánlott kedvezmények körét, így a közös piac részleges kiterjesztését, többek között Ukrajna vagy Kazahsztán irányában, mely utóbbi a világ tizedik legnagyobb olajmezeje fölött rendelkezik.

Nem szabad túl sokat várnunk mindett?l. Igaz, hogy Kazahsztán az Európába érkez? olajszállítmányok fontos forrásországául léphet el?, ennek realizálásához szükséges id? még évtizedes távlatban sem értelmezhet?. Kazahsztán elszigetelt ország, mely exportjának dönt? hányada Oroszország felé irányul. A Kaszpi-tenger alatt húzódó olajvezeték terve már megszületett, megépítésére még hosszú éveket kell várni. Egy korábbi kirgiz külügyminiszter az EU közép-ázsiai szerepét firtató kérdésre így felelt: „Az EU? Itt nem tudunk semmit az EU gazdasági jelenlétér?l.”

Eközben az ukránok Európa szerves részeként tekintenek országukra, nem pedig úgy, mint Európa peremterületére. Még az oly nagyra értékelt szomszédi státust is csak félmegoldásként értékelik. Oroszország pedig mindent megtesz, hogy kihasználja a brüsszeli politika nehézkességét a régióban. Mint azt már többször megmutatta, a politikai nyomásgyakorlás érdekében nem riad vissza a gáz- és olajárak manipulálásától, de még a csapok elzárásától sem. Most épp azon munkálkodik, hogy lassítsa Ukrajna Világkereskedelmi Szervezethez való csatlakozásának folyamatát.

Mindez azt jelenti, hogy az EU a szomszédságában lév? országok irányába mutatott nagyobb fokú szerepvállalással nagyobb kockázatot vesz magára, miközben kis haszna van bel?le? Ami azt illeti, az Oroszország peremterületén fekv? országoknak épp úgy érdekük Európa jelenléte, mint ahogyan az EU számára fontos az, hogy megtalálja igazi szerepét a térségben. Ezen országok számára az EU az egyik legnagyobb kereskedelmi partner, miközben ?k is csökkenteni kívánják függ?ségüket Moszkvától.

Ez egyike azon politikai felületeknek, melyen az Unió hatékonyabban és nagyobb befolyással tudna fellépni, mint a tagállamok külön-külön. Németország, Franciaország vagy Nagy-Britannia egyedül nem sok sikerrel tudna szembeszállni Oroszországgal a térségben. A huszonötök Európája azonban már jóval nagyobb nyomatékkal tudja Oroszország tudtára adni, hogy a „közel külföld” az egyben Európa „szomszédsága” is.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány