Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Auf wiedersehen, Anyaföld!
Auf wiedersehen, Fatherland
Economist, October 28, 2006


Bremerhaven, az Északi-tenger partján fekv? német kiköt?város dokkjain keresztül annak idején csaknem 7 millióan – köztük németek, oroszok, Skandinávia lakói – hagyták el a kontinenst egy új, szebb jöv? reményében. A 19. századi tömeges kivándorlás emlékére múzeumot is alapítottak a városban. Egészen mostanáig a múlt homályába veszett jelenségként tekintettek a lakosság tömeges elvándorlására Németországban. Az ország sokáig vonzotta mágnesként a bevándorlókat. Az utóbbi évtizedekben vendégmunkások milliói érkeztek, jelent?s részük Törökországból. Ezt csak megfejelte a berlini fal leomlása után megindult bels? migráció.

A trend mostanában megfordulni látszik. A Németországba érkez?k száma komolyan visszaesett az elmúlt években, miközben egyre több német hagyja el szül?földjét. Hivatalos számuk 2004 folyamán elérte a 150 000-et, ami 1884 óta a legmagasabb adat. A valóságban az adatok még ennél is magasabbak. Németország, Európa gazdaságának egykori motorja közeledik afelé, hogy a nettó kivándorlás aktívumot mutasson. A felszínen ez a kijelentés túlzásnak t?nik, mivel 2006. els? félévi adatok alapján 69 000 német hagyta el otthonát, miközben 47 000-en visszatértek. A félév végén kimutatott 22 000 f?s nettó kivándorlás pedig eltörpül az ország 82 millió f?s lakossága mellett.

A folyamat két okból is aggasztó. Egyrészt amiatt, hogy – mint ahogyan azt Simone Eick, a bremenhaveni múzeum igazgatója is véli – ez esetben hosszú távú trendr?l van szó, másrészt pedig a kivándorlás ténye mögött álló jelenség, a braindrain (agyelszívás) okán. E vonatkozásban konkrét adatok nem állnak rendelkezésre, de szemmel látható, hogy több magasabb végzettség? szakember hagyja el Németországot, mint amennyi érkezik. Egy német orvosi szervezet adatai szerint jelenleg csaknem 12 000 német orvos dolgozik külföldön, els?sorban Nagy-Britanniában, Svájcban, de egyre többen mennek Ausztriába is. Ez részben a globalizáció természetes velejárója. A német egyetemi hallgatók nagy része tanulmányai alatt hosszabb id?t is tölt külföldön, sok esetben folyékonyan beszél valamilyen második nyelvet, így számukra nem jelent különbséget, hogy Berlinben, Münchenben, Londonban vagy New Yorkban dolgoznak-e. Mélyebb folyamatok is megbújnak a háttérben. A 10 százalék feletti munkanélküliség és az EU átlagtól hosszú ideje lemaradó növekedési ütem mellett számos német fiatal véli úgy, hogy országa nem tud eleget nyújtani számára. E közhangulat minden bizonnyal javulni fog, ha a német gazdaság fellendülése tartósnak bizonyul. Az országnak fel kell ismernie, hogyan képes a képzett (és mobil) munkaer?t ismét magához csábítani, legyen az német vagy külföldi.

A jelenség már Németország szomszédai szemszögéb?l is kiemelt fontossággal bír. Svájcban egyre több orvos panaszkodik arról, hogy a német kollégáik elviszik el?lük a legjobb állásokat. Ausztriában pedig kvótát határoztak meg a beérkez? külföldi diákok számát korlátozandó, mivel a Németországból érkezettek szinte kiszorítják a helyieket az osztrák orvosi egyetemekr?l. Ha nem figyelnek oda, hamarosan a németekb?l lehetnek a jöv? nemkívánatos „vendégmunkásai”.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány