Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Beszélni a kimondhatatlanról
Reden über die Unbenennbaren
von Thomas E. Schmidt
Die Zeit, 19. Oktober 2006 Nr. 43


Az SPD-elnök Kurt Beck egy, az elmúlt hétvégén a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak adott riportjában használta el?ször az „alsóbb osztályok” (Unterschichten) kifejezést, mely azóta heves vitát váltott ki Németországban. Kurt Beck arra hívta fel a figyelmet, hogy sokan már feladták reményt, hogy munkahelyhez jutnak, és kénytelen-kelletlen megbarátkoztak kilátástalan helyzetükkel. Ezek az emberek ugyanakkor nem a szubkultúrából érkezett csodabogarak, hanem tartós munkanélküliségt?l szenved? vagy munkanélküli segélyb?l él?, gyermeküket egyedül nevel? normális emberek, akiknek gazdasági kilátásaik gyakorlatilag a nullával egyenl?k.

Az alsóbb osztályok helyzetét egy, a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából készített tanulmány világítja meg, mely a klasszikus szocioökonómiai adatokon kívül (mint pl. a jövedelem, vagy a munkahely) az értékbeállítottságot, életvezetést és a megkérdezettek önértékelését is figyelembe veszi. A tanulmány kilenc csoportot különböztet meg, ebb?l négy tartozik a fels? rétegekhez, ezt követi egy részben stabil (elégedett felemelked?k), részben elbizonytalanodó (fenyegetett munkavállalók) középréteg, illetve az alsóbb osztályok, a végén a 8%-ot kitev?, a társadalomból kizárt emberekkel, akiket lemaradtaknak neveznek. Ez utóbbi csoport a nyugati területeken a népesség 4, Kelet-Németországban 25%-át teszi ki, ahol a férfiak részesedése igen magas. Aki ide tartozik, a munka világát egy zárt társadalomnak tartja, nem bízik a politikában, ám mégis egy er?s, szabályozó államot kíván magának. Az ezen osztályba tartozó emberek ritkán köt?dnek pártokhoz, ám sok érintett tagja valamely szakszervezetnek. A külföldiek ellenségnek számítanak. Az átlagosnál többen választják ebb?l a csoportból a baloldali PDS-t (26%) vagy a széls?jobboldali pártokat (6 %).

Az „önelégült tradicionalisták” (11%) csoportjába tartozó emberek id?sek, zömében n?k, sok nyugdíjassal. A képzettségi szint itt is alacsony, a jövedelem átlag alatti, a politika iránti bizalmatlanság igen er?s. Ugyanakkor az értékrend stabil, a vallási orientáció, a szokások érvényesülnek. Sokan a néppártokra szavaznak.

Nem így a „tekintélytisztel? alacsony képzettség?ek” (7%). Itt a legnagyobb a politikától való távolságtartás és a külföldiekkel szemben érzett ellenséges érzés. Bár ez a – jellemz?en id?s – csoport is beilleszkedett a társadalomba, mégis félelmek gyötrik. A tanulmány egyik legnyugtalanítóbb felismerése pedig éppen ez: a lecsúszástól való félelem és a bizalomvesztés még a középosztályt is gyötri; olyan rétegek is lecsúszottnak érzik a helyzetüket, akiknél még érvényesülnek a régi értékek és akiknél még fontos szerepet játszik a vallás.

A szociális kirekesztettség tehát már nem a munkanélküliséghez köt?dik. Az „alsó osztály” ma már nem csak a tartós munkanélkülieket jelenti, hanem azokat is, akik nem találják életük értelmét. Egy beteljesedett élet a munka lehet?ségéhez kötött, ellenben sokak nem találják az élet értelmét, a vallás csak kevesek számára jelent megoldást és úgyszintén kevesek találják meg életük értelmét a civil kezdeményezésekben való részvétel szintjén. Követelhet?-e a szociális államtól, hogy az „alsóbb osztályok” életének értelmet adjon? Ez ellentmond az állam fogalmának, bár Nagy-Britanniában a Blair-éra alatt próbálkoztak hasonlóval: bizonyos szolgáltatásokat az állam kizárólag akkor biztosított, ha az emberek változtattak életvezetésükön, étkezési szokásaikon, a gyermekek nevelésén, a tv-nézési szokásaikon vagy felhagytak szenvedélyeikkel. Az állam felügyel?-dada szerepe persze hosszú távon tarthatatlan, az alsóbb rétegek problémája nem kezelhet? csupán pedagógiai módszerekkel és kontrollokkal.

A tartós munkanélküliséget középtávon azzal lehetne legy?zni, ha megszakítanánk a „szociális származás – alacsony képzettség – hiányzó álláshelyek, zárt munkavilág – korai munkanélküliség” ördögi körét. A politikával a gyermekek nemzedékét lehetne megmenteni, fontos lenne a rezignáltság megel?zése családsegítéssel és korai képzéssel. Ehhez viszont a szociális struktúra koncepcionális megváltoztatására van szükség. Vajon egyáltalán szándékában áll-e ez a nagykoalíciónak? A néppártok a hatókörükön kívül es? szociális problémákat egyszer?en letagadják, véleményük szerint már mindenki integrálódott a társadalomba. Az eufemisztikus szóhasználat tehát arra utal, hogy mindkét koalíciós partner ragaszkodik a kis szociálpolitikai megoldásokhoz: a Hartz-törvények javításához, hatásainak kivárásához, mindezt az adófizet?k terhére. Egy átfogó szociális reform tehát nincs kilátásban.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány