Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Amire Franciaországnak szüksége van
What France Needs
Economist, October 28, 2006


Kitapinthatóan savanyú hangulat uralkodik a mai Franciaországban. Jacques Chirac, aki elnöklésének 11., és egyben utolsó évének vége felé közelít, az ötödik köztársaság történetében az Elysée Palota legnépszer?tlenebb lakója. Miniszterelnöke, Dominique Villepin minden hitelességét elveszítette, miután az utcai tüntetések nyomására kénytelen volt visszavonni munkaer?-piaci reformjavaslatát. Mind ez alatt a francia gazdaság a soron következ? tizedik évben is lassabb növekedési ütemet mutatott, mint a gazdag OECD-országok átlagosan. Az állami szektor bizonytalan lábakon áll: az állami transzferek meghaladják a GDP 50 százalékát, miközben az elmúlt tíz év során az ország nemzeti össztermékének százalékában mért államadóssága évr?l évre meghaladta az EU–15-ök hasonló mutatóit. A munkanélküliség átlagosan 8–10 százalékos, a fiatalok körében azonban 20 százalék körüli. Épp a krónikus munkahelyhiány állt az egy évvel ezel?tti párizsi banlieuek forrongásai mögött. E jórészt muszlim bevándorlók lakta kerületek azonban mára sem nyugodtak meg. Egyre er?sebben tetten érhet? körükben a kivetettség érzése, miközben a franciák is egyre nagyobb számban vélik úgy, hogy országuk megreformálhatatlan.

Pedig Franciaország igenis számít. A világ hatodik legnagyobb gazdaságával rendelkezik, állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsnak, egyben atomhatalom. Franciaország volt az alapító atyja a mai Európai Unió jogel?djeinek, az egységes valuta megvalósításának els?dleges kezdeményez?je és támogatója, a francia szavazópolgárok 2005. májusi véleménynyilvánítása ellenére az integráció folyamatos mélyítésének híve. Részben Franciaország bénultságának tudható be az is, hogy a jelenlegi európai integráció nem rendelkezik konkrét, letisztult képpel jöv?jét illet?en. Éppen ezért figyelik Európa és a világ vezet?i oly nagy érdekl?déssel a következ? tavasszal esedékes elnökválasztás el?készületeit.

Franciaország rendkívül ellentmondásos ország. A gazdaság ugyan nincs a legjobb formában, a franciákat a világ leghatékonyabb munkaerejeként tartják számon. Habár a lakosság ellenségesen viszonyul a globalizációhoz és a gazdasági liberalizmushoz, mégis, a világ legnagyobb transznacionális vállalatai közül nem egy francia. Világszerte rendkívül sok kritika éri a francia állami szektort, a hivatalnoki kar ennek ellenére kimagasló megbecsülésnek örvend. Franciaország tehát az az ország, ahol minden egyes hiányossággal vagy gyengeséggel szemben mindig találunk bizakodásra okot adó kimagasló erényeket és pozitívumokat.

A kérdés mindössze az, hogy e pozitívumokra építve a versenyt ösztönz? reformok képesek-e megvetni lábukat az országban. Optimizmusra van okunk. A francia üzletemberek jelent?s hányada változásokat ösztönöz. Az ország demográfiai helyzete nem olyan elkeserít?, mint szomszédjaié. Mivel a francia gazdaság kisebb mértékben alapul a gyáriparon, mint Németország, Olaszország vagy Spanyolország, ezért kisebb mértékben is van kitéve az ázsiai feltörekv? gazdaságok fel?l érkez? kihívásoknak. Igaz, hogy nehéz ezeket a reformokat keresztülvinni egy az utcai protestálásoktól nem idegenked? társadalmon, viszont pozitívum, hogy a francia politikát nem sújtja a megegyezni képtelen koalíciós kormányzás terhe, mint ahogyan az Németország esetében történik. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a gazdasági reform nem lehetetlen.

Elég csak Nagy-Britannia esetére gondolni, ahol a 70-es évek folyamatos krízisei kapcsán mindenki azt hitte, hogy a változás elképzelhetetlen, a szakszervezetek túlságosan er?sek. 1970–72 között Edward Heath tett is egy kísérletet a radikális változtatásra, az azonban még a bányászok ellenállásán megbukott. 1979-ben Margaret Thachernek már sikerült bebizonyítania, hogy egy eltökélt kormány képes kirántani az országot a gazdasági „szklerózisból”. A siker mindenekel?tt a vezetés stílusának függvénye.

Így az igazi kérdés nem az, hogy Franciaország megreformálható-e vagy sem, hanem hogy létezik-e a francia Margaret Thatcher, aki rendelkezik az er?vel és elszántsággal, hogy hadat üzenjen az évtizedek óta bebetonozott rendszer haszonélvez?inek. Az elnökválasztás jelöltjeinek megszólalásai és személyiségük okot ad az optimizmusra, de a kérdésre a megfelel? választ csak a jöv? tavasszal esedékes megmérettetés utáni események adhatják meg.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány