Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A tehetség nyomában
The Search for Talent
Economist, October 7, 2006


Ezek sikeres napok a legtöbb vállalat számára. A profitok folyamatosan n?nek, nagyobb bonyodalom nélkül juthatnak t?kéhez, a szakszervezetek egyre gyengébbek, Kína és India olcsó munkáskezek és fogyasztók millióval látja el a világgazdaságot. A héten a Dow Jones soha nem látott magasságokba tört. A vállalati vezet?k azonban egyre többet panaszkodnak amiatt, hogy milyen nehéz igazi tehetségeket találni. A tehetség az ? szótárukban innovációs képességet, leleményességet, kreativitást jelent. Ha szétnézünk az üzlet világában, két dolgot tapasztalhatunk: a vállalatok legjobban ezt a tehetséget fizetik meg, amib?l viszont hiány van. A tehetségek hiánya leginkább a csúcstechnikai iparágakat képvisel? cégeknél érhet? tetten.

A Yahoo! és a Microsoft éles harcot folytat a világ legjobb számítástechnikai szakembereiért. De a Google is hasonlóképp megmozgat minden követ a legjobbak magához csalogatásához. Amint egyszer megszerezték, amit akartak, mindent meg is tesznek, hogy megtartsák. A jelenség szinte minden iparágban tapasztalható. A vállalatoknak egyre több id?be telik a megfelel? alkalmazott megtalálása, és sok esetben kénytelenek beérni elképzeléseiknél szerényebb képesség?ekkel is. Egyre többet költenek a problémára, a humán-er?forrás részlegek mérete és száma rohamosan növekszik.

A pánik részben eltúlzott, részben a jelenlegi gazdasági ciklusnak tudható be. Id?vel a kínálat felzárkózik a kereslet mellé, és az egyensúly helyreáll. Bár könnyen el?fordulhat, hogy a nagy várakozásban a vállalat cs?dbe jut. Senki sem vitatja, hogy a kreatív képességekkel bíró munkaer? iránti kereslet folyamatosan növekszik. A S&P 500 vezet? cégének listáján a nem helyettesíthet? források – melyek spektruma a szakképzett munkaer?t?l a know-howig terjed – a vállalatok értékén belül 20 százalékról 70 százalékra növekedett. Az amerikai munkavállalók körében a komplex képzettséget igényl? állások száma háromszor olyan gyorsan növekedett, mint az átlagos foglalkoztatottság. És mivel a többi fejlett gazdaságú ország is ebbe az irányba halad, így a képzett, tehetséges munkaer? iránti globális kereslet csak tovább növekszik.

Ami a kínálatot illeti, azt a fejlett világban a szomorú demográfiai trendek kísértik. 2025-re a 14 és 67 év közöttiek száma Németországban várhatóan 7, Olaszországban 9, Japánban 14 százalékkal fog csökkenni. Még a népességnövekedést mutató Amerikában is azzal kell számolnia a vállalatoknak, hogy a baby-boom generációjának nyugdíjba vonulásával hirtelen csökkenni fog a munkaképes korosztály társadalmon belüli aránya. Mindeközben a vállalatok alkalmazkodását két tényez? tovább nehezíti. Az egyik a munkavállalói lojalitás hanyatlása. A másik pedig az oktatási rendszer által kitermelt fiatal munkavállalók képességei, és a vállaltok elvárásai közötti eltérés. A nyugati országokban túl kevesebb természettudományokban jártas, mérnök – és túl sok, a modern gazdaság világában elhelyezkedni képtelen - fiatal hagyja el az iskolapadokat.

És mi a helyzet a fejl?d? országokban munkára fogható milliárdokkal? Nos, a szorgos munkáskéz még nem jelent kim?velt, hozzáért?, tehetséges munkavállalókat. Mind Kína, mind India kifinomult gazdasági szektorai akkut szakemberhiányban szenvednek. E jelenség más kihívással állítja szembe a vállalatokat, mással a kormányokat és mással az egyéneket. A vállalatok egyszer?en arra törekszenek, hogy több szakembert tudjanak magukénak, mint vetélytársuk. Minden bizonnyal b?víteni kell merítésüket, több részmunkaid?s állást kell meghirdetniük, több id?sebb munkavállalót kell alkalmazniuk és többet kell költeniük tréningre. A humáner?forrás-menedzserek, akik korábban másodheged?snek számítottak egy vállalatnál, ma az amerikai vállalatok legjobban megfizetett alkalmazottai.

A kormányzatoknak is lépniük kell. A korlátok leépítésének prioritást kell élveznie. Még Amerika is korlátozza a magasan képzett bevándorlók munkába állását, amit Európában és Japánban még komolyabban vesznek. Az oktatás reformja a legfontosabb. Hogyan is beszélhetünk arról, hogy a számítástechnika fogja kiemelni India lakosságát a szegénységb?l, ha a népesség 40 százaléka analfabéta? A fejlett világban is nehéz megmondani, hol kallódnak el nagyobb számban a tehetségek: az amerikai állami iskolákban vagy az európai egyetemeken. A tehetségesek pedig azzal tennének jót, ha az elmaradottak oldalára állva kapcsolódnának be a vitába, mivel egyvalami biztosan következik a tehetségért folyó egyre élesed? harcból: az egyenl?tlenség mérsékl?dése. A legtöbb társadalom el fogja fogadni a gy?ztesek kiemelését, ha a rendszerb?l nekik is hasznuk származik. Ha nem, akkor a politikai populizmus fogja elárasztani a világot Toledótól Tokióig. A globális meritokrácia a mi érdekünkben áll. Csak legyünk készek harcolni érte.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány