Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Segítsünk a globalizációnak!
Give Globalization a Hand
By Ernesto Zedillo
Forbes Magazine, October 2, 2006


Egy ismétlend? tény: a súlyos válságok ellenére, melyek fel-felbukkantak századunk elején, a világgazdaság, alacsony inflációs ráták mellett, folyamatosan növekszik. Természetesen a tényleges adatok országról országra, kontinensr?l kontinensre változnak, két általános következtetés azonban levonható: a gazdag országok továbbra is élvezik a b?vül? gazdaság jótékony hatásait, míg a világ szegényebb részein emberek millióit húz ki a gazdasági növekedés a szegénységb?l. Van valamiféle trend, mely e kedvez? folyamatok mögött búvik meg? Igen. A nemzetközi gazdasági integráció, más néven globalizáció.

A nemzetgazdaságok egyre szorosabb szálakkal kapcsolódnak egymáshoz, mely folyamat összességében rugalmasságot, prosperitást jelent a világgazdaságnak. A szállítás modern formáinak, a telekommunikáció fejl?désének, a kereskedelmi korlátok leépítésének köszönhet?en a specializáció minden eddiginél kifinomultabb szintje alakult ki, mint ahogyan azt a termelési folyamat komplexitása és hatékonysága is mutatja.

A globalizáció pedig nem csupán nagyobb gazdasági lehet?ségeket kínál a világ számára, hanem elaszticitást is biztosít olyan folyamatokkal szemben, melyek korábban nagymértékben bomlasztóan hatottak volna. Elég csak a közelmúlt regionális háborúira, a terrorizmusra, az egeket ostromló olajárakra és más nyersanyagok áraira, a vezet? gazdaságok fiskális és monetáris lazaságára gondolni, és arra jutunk, hogy egyedül a globalizációnak köszönhet?, hogy sikerült kihajóznunk ezekr?l a vizekr?l. Például az európai és japán gazdaság lanyhasága által a globális kereslet szintjében okozott visszaesés kompenzálásra került a globális rendszerbe beilleszked? kínai és más feltörekv? piacoknak köszönhet?en. Az új szerepl?k még nagyobb dinamikát hoztak a világkereskedelembe, és megnövelték a globális megtakarítások merítését, melyek kiemelked? szerepet játszanak más országok, így az Egyesült Államok folyó fizetési mérleg deficitjének finanszírozása terén. Ezen deficitek, bár fenntarthatóságuk közép- és hosszú távon megkérd?jelez?dik, rövid távon nagyban hozzájárultak a globális kereslethez és a növekedéshez – anélkül, hogy nagyobb pénzügyi megrázkódtatást okoztak volna. A nyersanyagok árainak utóbbi három évben tapasztalt rohamos emelkedése nem vezetett elviselhetetlen inflációs nyomáshoz, mivel ebbe az irányba ható er?ket csökkentette a felemelked? gazdaságok munkaer?-b?sége, és az élez?d? nemzetközi verseny által életre hívott termelékenységnövekedés.

De a globalizáció kedvez? folyamatai sajnos nem fáradhatatlanok. A modern globalizáció mind ez idáig er?sebbnek bizonyult, mint a vele szembe ható er?k, de semmi sem garantálja, hogy ez mindig így lesz. Mint minden más gazdasági és társadalmi folyamat esetében, a globalizációt is fenyegetik olyan veszélyek, melyek megállíthatják b?vülését, vagy akár vissza is fordíthatják folyamát. Ez történt 1914-ben az els? világháború kitörésével, mely véget vetett a 19. és a 20. század elején tapasztalható globális interdependenciák b?vülési folyamatának. A történészek és közgazdászok egyre gyakrabban figyelmeztetnek minket arra, hogy ez ismét bekövetkezhet. Ennek megel?zésére szolgáló recept nem megy csodaszámba. El?ször is minden gazdaságnak rendet kell tartania saját háza táján – f?leg azoknak, melyek példahordozóként élen járnak. Ezután következik a nemzetközi kooperáció szabályozott voltának elfogadása. A második világháború után e rendr?l számos intézmény gondoskodott, melyek többsége hosszú évekig sikeresen m?ködött. Mostanában azonban a nemzetközi együttm?ködés értéke kezd veszíteni korábbi fényéb?l. A nemzetközi jog, a nemzetközi egyezmények és azok intézményei sok esetben mell?zésre kerülnek. Hiányzik a vezetés, ami betartásuk fölött ?rködne. E hatalmi vákuumra élesen figyelmeztettek minket a nyár eseményei, a dohai forduló kudarca, vagy a Közel-Keleten kirobbanó fegyveres konfliktus. Szerencsére ez utóbbit sikerült békés mederbe terelni régimódi diplomáciai eszközökkel, az ENSZ az elmúlt években sokat becsmérelt intézmény keretei között.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány