Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A háború gyermeke
Ein Kind des Krieges
von Janis Vougioukas
Cicero, September 2006


Wen Jiabao a világ népességének egyhatodát kormányozza és bármilyen körülmények között a világ vezet? országává akarja tenni Kínát. A miniszterelnök világszerte gyárakat vásárol fel és rettegésben tartja a Nyugatot.

Csendes, visszahúzódó embernek ismerik, olyannak, aki megfontoltan kérdez és figyelmesen hallgatja a választ. Amióta 2003 márciusában Wen átvette a hivatalát, Kína a világgazdaság jelent?s szerepl?inek rémképévé vált. Az ország gazdasági teljesítménye felülmúlta Angliáét és Franciaországét, és az USA, Japán és Németország mögött a negyedik helyen végzett. Ebben az évben Kína devizakészlete meghaladta az ezermilliárd dollárt. Csúcsokat döntenek a kínai gyárfelvásárlások világszerte. A népköztársaság történelmében el?ször a kül- és biztonságpolitikára is nagy figyelmet fordítanak. Nem minden Wen érdeme, bár korábban alig akadt hozzá hasonlóan korszer? miniszterelnök. Beutazta Afrikát, hogy Kína nyersanyagellátását biztosítsa, tárgyalt Washingtonban és Davosban, még „softball”-t is játszott Angela Merkellel. Mindezek ellenére tárgyalópartnereinek ? egy idegen marad.

Wen 1942-ben a japán megszállás alatt lév? Tianjinben született. Szülei és nagyapja tanárok voltak. A második világháborút követ? polgárháborúban a szül?faluját elpusztították és a nagyapját lel?tték. Ezek az évek mély nyomokat hagytak Wenben. „A gyermekkoromat a háború tüzében és füstjében töltöttem el” – nyilatkozta a miniszterelnök egyik harvardi beszédjében. Ehhez hasonló személyes megnyilvánulásokat ritkán hallani vezet? kínai politikusoktól. A háborús évek után Wen egy jó hír? gimnáziumba járt Tianjinben, majd Pekingbe költözött, ahol geológiát tanult. Tíz évig a pénztelen Gansu államban dolgozott, ahol a sivatagot és k?zeteit tanulmányozta. Itt ismerkedett meg feleségével, Zhang Peilivel.

Wen politikai pályafutása akkor kezd?dött, mikor találkozott az akkori geológiai miniszterrel, Sun Daguanggal. Sunra nagy hatást gyakorolt a fiatal szaktudása és szervez?i képessége. 1982-ben meghívta a minisztérium politikai és jogi osztályára Pekingbe. Ez volt az id?szak, amikor az igazgatásnak új, reformokra nyitott vezet?i er?kre volt szüksége. Wen jó id?ben érkezett a f?városba és 1986-ban a Kommunista Párt Központi Tanácsának f?titkára lett. A párton belüli tisztogatásokat átvészelte és kés?bb miniszterelnök-helyettessé tették. Ekkor a reformokért, a mez?gazdaságért és a haldokló nemzeti bankért volt felel?s. Kritikusai állítása szerint a gazdák és a bankok ebb?l semmit nem profitáltak.

Wen elb?völi az elvh? kínai sajtót, mikor egy tizenegy éves zöld télikabátban és sportcip?ben beutazza az országot, földm?vesekkel teázik, megveregeti a munkások vállát és meghallgatja a nyugdíjasok panaszait. „Hogyan nyerhetnénk meg az emberek bizalmát, anélkül, hogy megkérdeznénk ?ket?” – kérdezte egyszer. Mindezek ellenére Wen nem demokrata. A miniszterelnök alatt a média korlátozása és az internet cenzúrája er?sebb, mint valaha. Kis lépésekben mégis egy új politikai irányvonalat próbálnak követni. 25 évig a gazdasági növekedés volt a legf?bb cél, maga alá rendelve az állampolgárok és a környezet érdekeit. Most a kínai vezet?ség újból felfedezte az embereket.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány