Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Meglepetés!
Surprise!
Economist, September 14, 2006


Ha a közgazdászok közös tulajdonsága, hogy túlságosan bíznak a számokban, akkor a politikusoknak épp az ellenkez?je, túl kis jelent?ségét tulajdonítanak azoknak, de vészhelyzetben már annál inkább. Napóleon is boltosok nemzetének tartotta a briteket, pedig a feltörekv? kereskedelmi nagyhatalom nagy szerepet játszott hatalma leverésében. A hidegháború során a nyugati stratégák minden bizonnyal túl sok id?t töltöttek a Szovjetunió katonai potenciáljának elemzésével, azonban keveset hagytak a gazdasági hiányosságainak tanulmányozására. A gazdaság nem ír történelmet, de annak hátterét mégis az adja. És sok esetben a számok világában is drámai változások mennek végbe.

Ma a világ vásárlóer?-paritáson számolt kibocsátásának több mint felét a feltörekv? gazdaságok adják. A gazdasági potenciál egyre inkább ezen, els?sorban ázsiai országok javára helyez?dik át. A fejl?d? világ gazdaságai a világ energiafogyasztásának több mint feléért felel?sek, és a világ valutatartalékainak nagyobbik hányada is az ? kezükben van. A világ exportjából való részesedésük az 1970-es évek 20 százalékos szintjér?l mára 43 százalékra ugrott. És habár Afrika még mindig hátul kullog, a fejl?dés földrajzilag is egyre látványosabban terjed: hiába beszélnek állandóan róluk, Brazília, Oroszország és Kína a fejl?d? világ kibocsátásának mindössze kétötödét adja.

Ily mérték? változások nem mell?zhetik a súrlódásokat. Ennek leglátványosabb kifejez?dési formája a termelés Indiába, Kínába történ? kihelyezése (outsourcing). A felhördülés egyre hangosabb lesz, amint a jelenség a gazdagabb rétegeket is utoléri. De vannak messzebbre nyúló következmények is. Ázsiában Kína felemelkedése Japánt és Indiát közelebb, Dél-Koreát távolabb tolta az Egyesült Államoktól. A fejl?d? világ egyre több jogot követel magának a nemzetközi fórumokon is, legyen szó multilaterális gazdasági tárgyalásokról, vagy akár a Biztonsági Tanács állandó tagságáról.

A növekedésnek persze vannak árnyoldalai is. A kínai társadalom öregszik, India iskolái rohamosan hanyatlanak. Minden bizonnyal ezek az országok nem fognak örökké a nyugati növekedési rátáknál háromszor gyorsabb ütemben fejl?dni. Lehet, hogy egy kicsit tovább kell várnunk 2040-nél, hogy a Goldman Sach’s jóslata, miszerint akkorra a világ 10 legnagyobb gazdasága között fog szerepelni Kína, India, Oroszország, Brazília és Mexikó, valóra váljon. Ez azonban a változás tényét nem vonja kétségbe, csupán annak beteljesülési idejét.

A változás nem olyan rendkívüli, mint ahogyan az els? ránézésre t?nik. A történeti perspektíva azt mutatja, hogy csupán a régi rend helyreállásáról van szó. Végül is a 19. század közepéig Kína és India számított a világ legnagyobb gazdaságának, miel?tt még a szabadságok és a technológia forradalmát kihasználva a Nyugat rohamos fejl?dése meg nem indult. De fenyegetésként sem szabad felfognunk a jelenséget. Végs? soron a feltörekv? piacok fejl?déséb?l mind a Nyugat, mind a fejl?d? világ lakossága profitál. A mexikóiak, a kínaiak vagy a lengyelek nem Amerika, Németország vagy Japán rovására növekednek. A fejl?d? világ így is az amerikai, a japán és az eurózónából érkez? összesített export több mint felének célállomása. A világ egy f?re jutó jövedelme ebben az évtizedben mutatta minden id?k leggyorsabb növekedési ütemét, mely 2000 óta évi 3,2 százalék.

Az e folyamatokkal szemben fellép? protekcionizmus és xenofóbia ellen mindenütt harcba kell szállni. Azonban azt el kell ismerni, hogy a világgazdaság új csillagai nem tették egyszer?bbé a nyugati politikusok dolgát. Így például igaz, hogy leszorítják az inflációt és a kamatlábakat, azonban a tényez?árakat magasra hajtják. Lehet?vé teszik az Egyesült Államok számára, hogy finanszírozza tátongó fizetésimérleg-deficitét. Ezen egyensúlyproblémák kijavítása nem lesz egyszer? feladat.

A két legnagyobb, hosszú távú kihívás, mellyel a nyugati világnak szembe kell néznie, mégis politikai természet?. Egyrészt, el kell fogadnia, hogy a globalizáció oltárán el kell szenvedni áldozatokat. A világ munkaer?piacain megjelen? másfél milliárd új munkavállalónak köszönhet?en n?tt a t?ke megtérülési rátája, mely a nyugati világ gazdagjait még gazdagabbakká tette, azonban a munkavállalók béreit alig növelte. Ez persze még nem ok a protekcionizmus fellángolására. A másik kihívás geopolitikai jelleg?. A világgazdaság hangsúlyainak eltolódásával párhuzamosan nem kellene a politikai hangsúlyoknak is eltolódniuk? Id?vel talán. Azonban a gazdasági hatalom és a politikai befolyás nem egy és ugyanaz. A legtöbb feltörekv? ország katonai szempontból még mindig le van maradva. Példának okáért Kína nem rendelkezik egyetlen repül?gép-anyahajóval sem, katonai költségvetése pedig még azt a szintet sem éri el, amennyivel az amerikai védelmi büdzsé növekszik évente. Másrészr?l olyan kifejezés nincs a politika fogalomtárában, hogy „gazdasági blokk”. Nincs olyan gazdasági hajtóer?, mely olyan szoros kapcsolatokat tudna kialakítani a fejl?d? világ államai között, mint ami kulturális és történelmi alapon jött létre az Egyesült Államok és Európa között. Ázsiában például Kína felemelkedését ellensúlyozza India hatalma, mely Amerikával szoros kapcsolatokat igyekszik ápolni. A globális intézményi struktúra változása sem várható záros határid?n belül. Egyszer?en örüljünk a gazdagságnak, melyet a globalizáció hoz, és álljunk készen megvédeni a gazdasági liberalizációt, mely megteremtette azt.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány