Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Távol Pekingt?l
Out of Beijing
By Stéphanie Giry
The New Republic Magazine, November 15, 2004


Immáron „hagyományos” módon, az ENSZ Biztonsági Tanácsa minden év nyarán felszólítja a szudáni kormányzatot, hogy adja fel kapcsolatait a Dzsandzsavíd milíciákkal Darfur kapcsán. Az idén egymást érték az Egyesült Nemzetek és az amerikai kormányzat által életbe léptetett (egyébként egymáshoz nagyon hasonló jelleg?) szankciók. Így volt ez 2004-ben is, amikor azonban a John Kerry-kampány Bush szemére vetette, hogy a kormányzat megakadályozta egy súlyosabb elítél? határozat elfogadását a BT-ben. Tény: az Egyesült Államok ezzel a szükségszer?nél több felel?sséget vállalt magára a darfuri kérdésben – ezzel párhuzamosan Kína jóval kevesebbet, mint amennyit szándékozott.

Ám hogy jön ide a távol-keleti ország? Melyek Kína céljai? Mindenekel?tt talán olajérdekeltségeinek megóvása a szudáni energiaszektorban (300 000 hordónyi kitermelés naponta). Szudán ugyanis vélhet?en Kína energiapolitikájának egyik új sarokköve, és kulcs az afrikai piacokhoz. Ez irányú terjeszkedésre természetesen szüksége van Pekingnek, lévén Kína hamarosan a világ második számú k?olajfogyasztójává lép el? a világpiacon. Összességében nem csak az olajról van szó: a kínai beruházások szaporodása számos afrikai ország telekommunikációs piacán, mez?gazdaságában, közmunkájában és más szektorokban nyílt törekvés új érdekeltségek és új szövetségesek megszerzésére a fejl?d? világban. Ennek eszköze – és ugyanakkor egyik alternatív célja is – Kína puha erejének próbája a világ Ázsián kívül es? tájain. Kína megjelenése az afrikai színtéren legjobb esetben és legalábbis bonyolítja az afrikai és amerikai er?feszítések helyzetét a nyugati típusú kormányzás és az emberi jogok meghonosításában. Rövid távon új tényez?t jelent továbbá a terrorizmus elleni küzdelemben és a tömegpusztító fegyverek leszerelésében is.

Kína évr?l évre jelent?sen növeli k?olajbehozatalát a világból. Míg ennek aránya 1993-ban csupán 6,4% volt, a mutató 2002- re 31%-ra n?tt, 2020-ban pedig várhatóan 60% körül alakul majd. A növekv? szükségleteket azonban Peking – szándékai szerint – igyekszik közvetlen forrásból biztosítani. Ezért törekszik egyre több állami olajvállalat felvásárlására a Közel-Keleten és például Afrikában. Utóbbit ugyanis a kínai befektet?k valóságos Eldorádónak látják. Nem véletlenül: a legutóbbi washingtoni tanulmányok szerint az elmúlt évtizedben a Nyugat-Afrikában található bizonyított olajkészletek méretei megkétszerez?dtek. A kitermelés pedig ennek megfelel?en n?, és az egy évtizeddel ezel?tti csekély jelent?ség? termeléshez képest (például Nigériában) 2010-re minden ötödik hordó innen kerül majd a világpiacra. Nem beszélve a nyugat-afrikai olaj kiváló min?ségér?l és arról a kivételesen el?nyös kondícióról, miszerint ezek az országok a hagyományosan domináns olajexport?rökhöz képest sokkal kevésbé függenek az OPEC politikájától. Kína mindennek tudatában már ma is k?olaj- és földgázbehozatalának 25%-át fedezi afrikai forrásokból, és ez az arány a legközelebbi jöv?ben (miniszterelnöki szándék szerint) 30%-ra n? majd. Összehasonlításképpen: az Egyesült Államok k?olajimportjának 14%-a származik afrikai országokból.

A kínai energiapolitikai térnyerés a távol- keleti ország új, agresszív Afrika-politikájának legszilárdabb sarokköve. Az egyes vállalati kapcsolatok 90-es évekbeli kiépülése után 2000-ben (kínai kezdeményezésre) létrejött a China-Africa Cooperation Forum, a megfogalmazott célok szerint az együttm?ködés kereteinek megteremtéséért, a béke és a fejl?dés segítéséért. Az azóta eltelt években több mint 40 egyezmény és csaknem ugyanennyi szerz?dés született a fórum gyámkodása alatt, összesen mintegy 1,3 milliárd USD értékben. 2000 óta Kína Afrikához köt?d? ipari kapcsolatai megkétszerez?dtek, és már napjainkban is az amerikai–afrikai ipari kapcsolatok szintjének felénél járnak. A kínai törekvések természetesen szorosan érintik az Egyesült Államokat, lévén hogy f? színterük, Nyugat- Afrika George W. Bush elnök kijelentései szerint „a legdinamikusabban fejl?d? k?olaj- és földgázpiac az Egyesült Államok számára”. Jelenleg ugyan még nem közvetlenül, de hosszabb távon a fekete kontinens ezen és más régióiban jelentkez? kínai terjeszkedés veszélyt jelenthet az amerikai energiapolitikai célokra is.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány