Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Iránnak nincs sok ideje
Iran hat nicht viel Zeit
von Pierre Terzian
Cicero, August 2006


Az olaj ára rekordmagasságokat ér el, a politikai feszültség világszerte n?, és egyre több ország lépett a demokratizálódás útjára. Thomas L. Friedman, a New York Times írója számára a történések egybeesése egyáltalán nem a véletlen m?ve. „The First Law of Petropolitics” c. írásában azt vallja: a demokrácia mértéke és az olaj ára mindig egymással ellentétes irányban mozognak: ha n? az olaj ára, az olajban gazdag országokban is n? az autokratikus tendencia.

Ha megnézzük Iránt, vagy akár Venezuelát, Oroszországot, ezen tézissel könnyen egyetérthetünk. Vajon meddig fognak ezen országok hatalmasai még profitálni a magas olajárakból? Az alábbiakban többek között ezt a kérdést válaszolja meg Pierre Terzian, a párizsi székhely? „Petrostrategies” nevezet? intézet vezet?je.


Hogyan fog alakulni az olaj ára az elkövetkezend? évben és középtávon, azaz 5- 7 éven belül?


A közeljöv?ben, azaz a következ? hónapokban semmi nem utal arra, hogy az olaj ára csökkenne. Egyszer?en nem áll annyi olaj rendelkezésre, hogy kompenzálni tudná a hatalmas geopolitikai válságot és feszültségeket. 2007 elejére azonban a mai mennyiséghez képest megduplázódik a tartalékkapacitás, napi 4-5 millió hordó olajat is elérhet. Az elkövetkezend? év els? felében tehát számíthatunk az olaj árának mérsékelt esésére. Figyelembe kell azonban venni az olaj árát meghatározó egyéb tényez?ket is, amelyek teljesen függetlenek az olajvállalatok befolyásától – itt els?sorban a spekulációra kell gondolni. Stratégiai beruházók és spekulánsok ma már nagyobb befolyással bírnak az olaj árára, mint maguk a konszernek.

Középtávon, úgy 5-7 éven belül azonban nagymérték? olajáresésre számíthatunk, lévén hogy a termelés a kereslethez képest nagyobb mértékben fog n?ni. Hugo Chavez venezuelai elnök ezen felül arra kérte az olajexportáló országok szervezetét, az OPEC-et, hogy a tagállamok állapodjanak meg egy hordónkénti 50 dolláros minimálárban. Ez a gondolata egyértelm?en arra utal, hogy attól fél, a közeljöv?ben akár ezen ár alá is eshet az olaj értéke.


Iránt jelenleg az olaj védi. Az USA támadása és az azzal összeköthet? termelési kihagyás egy olyan gazdasági sokkot jelentene, mellyel a világgazdaság csak nehezen tudna megbirkózni. Milyen geopoltikai jelent?séggel bír az Ön árprognózisa Irán konfrontatív külpolitikájára nézve?


A jelenlegi helyzet Irán számára természetesen nagyon kedvez?, az olaj ára itt csak egy ok a sok közül. További tartalékkapacitások kiépítésével azonban egyre sz?kebbre szabott Irán ideje. Az irániak jól tudják, hogy a jelenlegi lehet?ségeket csak zárt határid?ig élvezhetik, az atomprogramjuk körüli vitában ezért tekintettel vannak erre a tényre.


Az iráni logika tehát úgy szól, hogy megpróbálják azel?tt felépíteni nukleáris képességeiket, miel?tt véget érne az olajár csökkenése miatt bekövetkezend? ?ket véd? „olajpáncél”.


Az iráni atomprogram célja mindenek el?tt biztonságpolitika jelleg?. Fenyegetve érzik magukat egészen addig, amíg az USA nem ismeri el ?ket mint az Iráni Iszlám Köztársaságot. Valóban: az amerikai kongresszus már el is fogadta az iráni rezsim megdöntését célzó program büdzséjét.


Milyen szerepet játszik Szaúd-Arábia az olaj-pókerben?


Szaúd-Arábia mindig az olajellátás biztosítójának tekintette magát, olyan szállítónak, mely végtelen kapacitásának köszönhet?en minden problémát el tud simítani. Ezt a szerepet egészen az iraki háború kitöréséig jól el tudta látni, amíg nem n?tt látványosan az olaj kereslete. Ma már nem képesek ellátni a sürg?sségi-szállító és árgarantáló szerepét.


A magas olajár vajon fejl?dési lehet?séget rejt-e magában az afrikai olajszállítói országok számára is? Vagy az életkörülmények javulását és a demokrácia fejl?dését egyáltalán nem várhatjuk az olajbevételekt?l?


Nagy a veszélye annak, hogy az olajbevételek inkább a nagyobb korrupciót és a diktatúrák meger?sítését szolgálják. A történelem során sajnos a világ összes részén ezt tapasztalhattuk.


Egyetért tehát Thomas Friedman-nal abban, hogy a magas olajbevételek veszélyeztetik a demokráciát, mivel a hatalmon lév?k nincsenek rászorulva az adófizet?kre, így nem is kell arra vigyázniuk, hogy legitimálja ?ket a lakosság. “No representation without taxation” – mint ahogy Friedman fogalmaz.


Összesen két olyan ország van, mely nem keveredett bele ebbe az ördögi körbe: Norvégia és Malajzia. Nagy-Britanniát nem lehet közéjük sorolni, mivel az össztermékre nézve nem olyan nagy az ország olajbevétele. Az el?z? két ország jó példát mutat arra, hogyan tud egy demokratikus társadalom úgy bánni az olajjal, hogy ne destabilizálja a gazdaságot és lehet?leg széles réteg profitáljon bel?le. Úgy is ki lehet fejezni, hogy a demokratikus körülmények el?feltételei az olajjal való ésszer? gazdálkodásnak. Azokban az országokban ellenben, ahol még nem uralkodik valódi demokrácia, az olaj okozta gazdagság az antidemokratikus fejl?dési tendenciát er?síti.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány