Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Ki ölte meg a nyomtatott sajtót?
Who Killed the Newspaper?)
Economist, 26 August, 2006


„Egy jó újsággal a nemzet képes megszólítani önmagát” – mondta Arthur Miller 1961-ben. Majd egy évtizeddel kés?bb a Washington Post két újságírója egy cikksorozatot közölt, mely Richard Nixont lemondásra késztette, miközben az írott sajtó népszer?sége az egekbe emelkedett. Ha jól m?ködik, a sajtó a nyilvánosság erejét felhasználva képes kontrollt gyakorolni kormányok és politikusok felett. Általában a többi médium számára is megszabja a napirendet. Ma azonban a fejlett nyugati világban az írott sajtó a kihalás által veszélyeztetett fajok közé került.

Ennek hátterében els?sorban az internet térhódítása áll. Az eladások már évtizedek óta csökkennek Amerikában, Nyugat-Európában, Latin-Amerikában, Amerikában és Új-Zélandon (miközben a világ többi részén az eladott példányszámok folyamatosan növekednek). Az elmúlt pár évben az internet tovább gyorsította e folyamatot. Philip Meyer Újság elt?n?ben (The Vanishing Newspaper) cím? könyvében lév? számítás szerint az utolsó amerikai újságolvasó 2043-ben fogja kezébe venni az írott sajtó utolsó példányát. Az olvasókkal párhuzamosan a reklámozók is elpártolnak a napilapok mell?l. Mára az internet lett az a médium, melyen keresztül a reklámozók a leghatékonyabban el tudják juttatni üzeneteiket az olvasókhoz. Hollandiában és Svájcban például az újságok hirdet?ik felét veszítették el az internet rovására.

Habár az újságok még nem zárják be tömegesen szerkeszt?ségeik kapuit, egyre kevesebb újságírót tudnak alkalmazni. A Newspaper Association of America adatai szerint 1990 és 2004 között 18 százalékkal csökkent az iparágban alkalmazottak száma. 2005-ban a részvényesek meggy?zték a Knight Riddert, egy nagy amerikai újságokat birtokló konszernt, hogy adja el sajtóérdekeltségeit, mellyel egy 114 éves történetet zártak le. Idén pedig a Morgan Stanley befektetési bank indított támadást a New York Times Company ellen, mivel részvényeik értéke négy év alatt a felére esett vissza.

Az utóbbi évek struccpolitikája után úgy t?nik, hogy az újságok szerkeszt?ségei elfogadták a megváltozott realitásokat, és hajlanak is az alkalmazkodásra: egyre nagyobb megjelenési felületet biztosítanak a szórakoztató, életmód rovatoknak, mely témák közelebb állnak az emberek mindennapi életéhez, mint a nemzetközi kapcsolatok vagy a politika aktuális kérdései. Új arculattal és szolgáltatásokkal kívánnak megjelenni mind az interneten, mind azon kívül. Komoly összegeket fektetnek például az ingyenes napilapok terjesztésébe. Ezek az újítások azonban legtöbbjük számára nem jelentenek kiutat a gödörb?l.

A nyomtatott sajtó életképtelenné válása azt fogja jelenteni, hogy elt?nik a kontroll a politika fölött, végtelenül tisztességtelenné, korrupttá téve azt? Az amerikai újságírói iskolákban és számos thinktankben épp ett?l tartanak. „A hírügynökségek mai formájukban képesek lesznek-e vajon a megfelel? információval ellátni a tájékozott, vagy tájékozódni kívánó polgárságot, mely megléte a demokrácia egyik alapköve?” – kérdezi a Carnegie Corporation egyik a témában nemrégiben megjelent tanulmánya. Azonban a nyomtatott sajtó súlyának visszaesése nem fog olyan káros következményekkel járni, mint azt egyesek gondolják. Az ötvenes években, a televízió tömeges elterjedésekor hasonló nehézségekkel nézett szembe az ágazat, csökkentek az eladott példányszámok, a demokrácia alapjai mégsem remegtek meg. De a sajtó is megújult, amint az olvasóik egy része lemorzsolódott, így az újságok is megszabadultak azoktól a hírösszefoglalóktól és közlésekt?l, melyekr?l korábban azt gondolták, hogy érdekelheti az olvasóközönséget – azonban kés?bb a gyakorlat e feltételezésüket nem er?sítette meg. Az újságok túlélték azt a krízist is, így túl fognak élni minden soron következ?t is. Ez egyrészt annak tudható be, hogy azok a lapok, melyek élen járnak igazán fontos tényfeltáró riportok közlésében, rendelkeznek a megfelel? financiális háttérrel és emberanyaggal, hogy túléljenek – már ha a szerkeszt?ség képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A nagy lapok például egyre többet fordítanak internetes megjelenésükre, melyre a legeklatánsabb példa a Guardian honlapja, amit csaknem fele annyian látogatnak a tengeren túl, mint Nagy-Britanniában.

A demokrácia alapjának számító tájékozott közvéleményt pedig azért sem kell féltenünk, mert – hála az internetnek – új véleményformáló er?k vannak megjelen?ben. A web felnyitotta az profi újságírók és riporterek zárt kasztját, mivel már mindenki a világ elé állhat véleményével, csupán egy billenty?zet és internetkapcsolat szükségeltetik hozzá. A blogok magukban nem jelentenek autentikus forrást, együttesen azonban már a nyilvánosság komoly erejét képviselik. Az interneten is elérhet? min?ségi újságok elit csoportja, nonprofit anyagi hozzájárulásokat is hadrendbe állító független újságírás, blogolók ezrei: minden jel arra utal, hogy Arthur Miller által vizionált nemzeti párbeszéd minden korábbinál nagyobb hanger?n fog szólni.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány