Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Emberi mérték és az id?skori halálozási arány
The Measure of Man and Older Age
By Dora L. Costa
The Journal of Economic History, March 2004


Ez a tanulmány a 19. század közepi, amerikai fehér, fekete és indián férfiak közötti fizikai különbségeket igyekezik feltárni, azok szociogazdasági hatásait állítva középpontjába. Minderre lehet?ségünk nyílik, hiszen ma teljes egészében rendelkezésünkre állnak a polgárháború különleges adatállományai.


Az eredmények rámutatnak, hogy mialatt a férfiak magasabbak és nehezebbek lettek, valamint általánosan veszítettek zsírállományukból, ugyancsak csökkent az olyan krónikus betegségek száma, mint a szívproblémák, amelyek régen mindennaposnak voltak mondhatóak. Ugyanakkor jelent?sek a változások a halálozás terén is: a fehér férfiak közötti halálozási arányszámok 1914 és 1988 között óriási mértékben javultak, ahogyan az id?sebb generációk között is hosszú távú halálozási átlagéletkor-javulás prognosztizálható 1988-at követ?en.


Közismert tény, hogy a múlt népessége rövid életkort megélt, alacsonyabb, könnyebb és krónikus betegségekt?l jóval terhesebb volt. Ahogyan bizonyítást nyert, igaz ez a fejlett és fejl?d? országok hasonló arányára is: míg el?bbiek magasabb életszínvonaluknak köszönhet?en hosszabb életkort, addig utóbbiak a korábbi korokhoz képest csak kis mértékben változó körülményeik következtében rövidebbet élnek meg. Ugyanez az aránypár fedezhet? fel a magasság, az átlagos méret tekintetében is, itt makroterületek által behatárolva. Az északi területeken él? fehér népesség messze a legmagasabb, ahogyan ez a skandinávok és a többi európai nép összehasonlításakor látható.


Az Unió Hadseregének veteránjai körében, 1910-ben végzett kutatás szerint a 60 és 74 év közöttieknek majdnem egyharmaduk szenvedett valamilyen szívbetegségben, másik egyharmaduk izületi vagy más hasonló megbetegedésben. A veteránok ötvenes éveik végén-hatvanas éveik elején, az aktív katonák pedig harmincas éveik során megállapításra kerül az ún. Body Mass Index (BMI), amelynek eredményei során megállapíthatóak a tendenciák. Az els? ilyen jelleg? méréseket már 1863-ban bevezették, és a háború végéig 23,758 katonáról gy?jtötték össze a vonatkozó adatokat, amelyek ma is hozzáférhet?ek a New York-i Közkönyvtárban.


Az azóta folyamatosan felvett adatok alapján megállapítható, hogy napjaink katonái magasabbak és nehezebbek, ugyanakkor derékb?ségük és mellb?ségük nem n?tt, s?t, a polgárháború katonái esetében ez az adat meghaladja a mai átlagot. Száz esztend? alatt a 26-30 éves katonák átlagmagassága 170cm-r?l 177cm-re emelkedett. Érdekesség, hogy a külföldön született amerikai katonák átlagban alacsonyabbak és könnyebbek, mint az Egyesült Államokban születettek (ez alól kivételt képeznek a Németországban születettek, akik magasabbak az otthoniaknál). Az eredeti foglalkozásként mez?gazdaságban dolgozók magasabbak, nehezebbek és kevesebb hasi zsírral rendelkeznek, fizikumuk általánosságban jobb a más életterületekr?l érkez?kénél.


Bár az összefüggés eleinte nehezen felfogható, a magasságot és a súlyt további, relatív tényez?k is meghatározzák. A szül?k konkrét származása is ide sorolható. Azok, akiknek mindkét felmen?je az Egyesült Államokban született, jelent?sen könnyebbek azoknál, akiknek szülei Amerikán kívül látták meg a napvilágot. Így, ha egy Amerikában és egy külföldön született felmen? esetét vizsgáljuk, a fiatal a kett? közötti, amerikai átlagnál súlyosabb, ám például az európainál könnyebb. A szül?k nemzetiségén és származásán kívül ide sorolhatjuk ugyanis a szül?város méretét és a tanulmányok szintjét is.








© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány