Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Próbaid?sök generációja
Generation Praktikum
von Julia Bonstein und Merlind Theile
Der Spiegel, 31. Juli, 2006


Fiatal munkakezd?ként nem könny? az élet. Míg a szül?k generációja számára a szakképesítés vagy diploma szinte automatikusan egy állandó munkaviszony megszerzésével járt együtt, addig egy jó képesítés manapság már régen nem garancia arra, hogy a fiatalok egy biztos, jól fizet? állást találjanak maguknak. Azok számára, akik fels?fokú képesítést adó diplomájukat 2001 után szerezték meg, igencsak kevés a biztos álláshely: egy a Spiegel által elvégzett internetes felmérés szerint a 22 000 megkérdezett csupán egyharmada rendelkezett határozatlan id?re szóló szerz?déssel, illetve kinevezéssel. Ehelyett egyre több munkakezd? fiatal teng?dik próbaid?n, dolgozik több m?szakban, illetve rendelkezik határozott ideig tartó szerz?déssel, melyet alig vagy egyáltalán nem fizetnek meg.

A flexibilitást és kötöttségekt?l való mentességet követel? új munkaformák pedig egyáltalán nem nyújtják a már megszokott biztonságot; épp ellenkez?leg, az elbizonytalanodás folyamatát ösztönzik. Az új évezredben nem csupán a szezonálisan dolgozó kisegít? munkásnak kell napról napra élnie; a fejl?dés az akadémikusan képzett középosztályt is elérte. Franciaországban ezen fiatalok tömegei tüntettek azon törvényjavaslat ellen, mely a próbaid?t 2 évre meghosszabbította volna.

A politika, gazdaság és társadalom által e korosztállyal szemben támasztott elvárások azonban igencsak ellentmondásosak: gondoskodjanak a jelenlegi nyugdíjasokról, illetve önnön nyugellátásukról, fizessék vissza az egyetem elvégzése után a diákhitelt, fogyasszanak és alapítsanak családot. A fiatalokra így egyre nagyobb nyomás nehezedik, mivel egyidej?leg lehetetlen mindezen követelményeknek eleget tenni.

A próbaid?sök szemére vetik, hogy egy viszonylag magas életszínvonalon élve panaszkodnak, de ez a vélemény csak részben megalapozott. Bár igaz, hogy a háború utáni generációhoz képest valóban van mit enniük, vannak szül?k, akik kisegítik ?ket, ám minden egyes generációnak van egy sajátos, közös problémája, amellyel az el?z?eknek még nem kellett szembesülniük.

A fiatal munkakezd?k a bérek alacsony volta mellett csak abban bízhatnak, hogy fáradozásaik egy másfajta formában térülnek meg: jó referenciákban, illetve kapcsolatokban, melyek egy napon talán egy tartós állást eredményeznek. Ez egy állandó átmeneti id?szakot jelent, melyet részben a szül?k kénytelenek finanszírozni. Az, hogy feln?tt emberek arra vannak rákényszerítve, hogy mint a szüleikt?l függ? serdületlenek éljenek, a próbaid?sek generációjának különös sajátossága.

Németországban egyre több magasan képzett munkakezd? egyáltalán nem talál magának munkát és ezért kivándorol. Az orvosokra szintén hasonló kilátások várnak: bár nekik a kezdetekben mindig is rabszolgamunkát kellett végezniük, de legalább megalapozottan számíthattak arra, hogy ez a kés?bbiekben kifizet?dik, egy aranybányaként m?köd? praxissal vagy egy szép f?osztályvezet?i címmel. Ma azonban senki sem tudja, mi vár rá a jöv?ben.

A globalizáció vesztesei kétségkívül a fiatalok. A helyzet egy kicsit paradox, ugyanis egyrészt ezen fiatalok sokkal inkább hozzászoktak a globalizációhoz – több nyelven beszélnek és sokan külföldi tapasztalatokkal is rendelkeznek – másrészt a globalizációs folyamatok miatt a foglalkoztatási viszonyok radikálisan megváltoztak. Mindenesetre a biztos, élethosszig tartó foglalkoztatottság sok fiatalnak távoli célnak t?nik. Az ún. normális munkaviszonyok, azaz a határozatlan ideig tartó, társadalmi biztosítás köteles munkahelyek aránya 1968-ban Nyugat-Németországban még 75% felett volt; ez az arány 2002-re 60%-ra visszaesett. A fiatal feln?ttek az egyetem elvégzése után átlagosan 3–5 évig egy átmeneti id?szakot élnek meg, mely alatt bizonytalan munkaviszonyokkal kell megküzdeniük.

Ugyanakkor a munka megváltozott világa egy bizonyos szempontból pont a fiatalok szabadságra és önmegvalósításra vonatkozó vágyait elégíti ki. Berlinben, Kölnben, Hamburgban, Münchenben egész városnegyedek jöttek létre, ahol magasan képzett harmincasok fagylaltot árulnak vagy éjszaka a szupermarketek polcait töltik fel. A párok csak kéthetente látják egymást, a távkapcsolatok száma n?; bár többségük szívesen élne együtt szíve választottjával, ám ezt éppen aktuális munkája miatt nem teheti. Azonban legkés?bb akkor, amikor a kedvessel csak hétvégén találkoznak, az élettárs immár harmadszor is átköltözött, amikor a szül?k az unokák után kérdez?sködnek; legkés?bb akkor felismerik a fiatalok, hogy a flexibilis életmód nem csak szabaddá, hanem nagyon bizonytalanná is tesz, hiszen id?szakos szerz?désekre nem lehet egy életet felépíteni.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány