Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A skandináv modell
The Scandinavian Model
By Rich Karlgaard
Forbes Magazine, July 24, 2006


A múlt hónapban a Forbes CEO Europe fórumon Koppenhágában egy vitát moderáltam Steve Forbes és Mads Ovilsen, a Lego elnöke között. Steve az amerikai vállalkozói kapitalizmus álláspontját védte, az alacsony adókat, a regulatív szabályozókat, a kockázatvállalást és annak megtérülését. Vitapartnere pedig a dán modell mellett állt ki, mely jóval magasabb adókkal és szociális kiadásokkal m?ködik. Mivel Steve nézetei már ismertek a Forbes olvasói körében, e hasábokon a dán modellr?l esik dönt?en szó.

P. J. O’Rourke mondta egyszer Svédországról: „M?ködik, bár nem kellene neki.” Dániának csaknem ugyanilyen jól megy, folyamatosan 3-4 százalékos növekedési mutatóval büszkélkedhet. Mindezt annak ellenére, hogy a legfels? jövedelmi rétegbe tartozók 63 százalékos jövedelmi adót fizetnek, akik a dolgozó dán lakosság 40 százalékát teszik ki. Habár jóval kisebb társadalombiztosítási járulékot kell fizetniük, e kedvezmény nem ellensúlyozza a magas jövedelmi adó által a társadalomra rótt terheket, mely még kontinentális és skandináv mércével mérve is kiugróan magas. Az alacsonyabb nettó jövedelmek és a magas adóterhek elvileg nem hatnak ösztönz?leg a lakosságra a munkavállalás terén, és így gazdasági stagnáláshoz vezetnek. De ez nem így m?ködik Dániában. Hogy miért?

Ovilsen szerint erre a válasz az, hogy Dánia egy kis, 5 millió lelket számláló, törzsi jelleg? nemzet, melynek hagyományaiba beleivódott a társadalmi egyenl?ség. E törzsi jellegnek köszönhet?en a társadalom hajlik arra, hogy osztozzon a kormányzat célkit?zéseiben. Emellett a dánok biztosították a rugalmas munkaer?piac körülményeit is. A munkáltatók könnyebb feltételek mellett vehetnek fel új alkalmazottakat, és könnyebb feltételek mellett szabadulhatnak is meg t?lük, miközben az állam magas jövedelmet garantál az elbocsátottaknak. Mint ahogyan a South China Morning Post megjegyezte: „Az északi modell képes egymás mellett biztosítani a jóléti rendszer és a rugalmas munkaer?piac feltételeit, mely végül alacsony munkanélküliséget eredményez.”

Végülis a dán adók – miközben rendkívül magasak – nem olyan szörny?ek, mint ahogyan azt a 63 százalékos jövedelmi adókulcs sugallná. A vállalkozási adó csupán 28 százalék, mely lehet?séget biztosít az adóelkerülésre. Rengetegen alapítanak kisvállalkozásokat, ahol aztán számos költséget – például az autó árát – leírhatják. De mi szól mindehhez a dán adóhatóság? Semmit. Az állam nem háborgatja ?ket, míg biztosított az alacsony inflációval párosuló 3 százalékos növekedési ütem.

Azonban Dániában is vannak problémák. A legképzettebb fiatalok többsége például az iskola elvégzése után külföldre megy. Ovilsen például az optimizmust hiányolja leginkább a dánokból. Igen, az ország m?ködhetne jobban is. De a puszta tény, hogy óriási adóterhei ellenére egyáltalán m?ködik, bizonyítékul szolgál arra, hogy minden országnak a kultúrájához illeszked? gazdasági rendszert kell választania. Az egészséges növekedést biztosító szingapúri kegyes autoritarizmus, vagy durvább kínai formája, mely 10 százalékos éves növekedést hoz az ázsiai óriásnak, soha nem m?ködne az Egyesült Államokban. De a skandináv modell sem, bármennyire is szeretnék a liberálisok bevezetni. Amerika kockázatvállalásra ösztönz? és az abból a sikereseknek magas megtérülést biztosító rendszere tökéletesen illik az ország diverz társadalmához, mely épp a kockázatot vállalni mer? bevándorlók mentalitásán alapszik. Mi nem vagyunk egy homogén nemzet, így egy dán modellhez hasonló rendszer bevezetése minden bizonnyal élve eltemetne minket.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány