Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Áldassék a hipománok neve
Blessed Are the Hypomanic
By Rich Karlgaard
Forbes Magazine, June 19, 2006


Múlt héten a tiszteletesünk a spirituális képességekr?l beszélt. Felsorolt vagy egy tucatot: vezet?i készség, empátia, hit. Legnagyobb meglepetésemre a vállalkozói kedv is felkerült listájára, amit nagyon ravasz módon interpretált: „Egyes emberek abban jók, hogy elkezdjenek valamit, sajnos mi azonban nagyon hamar pálcát törünk fölöttük, és amiatt kritizáljuk ?ket, hogy nem fejezik azt be. Ez helytelen. A vállalkozói tehetség nem az adminisztráció és a menedzsment képességében rejlik. Lényege a dolgok menetének beindítása.” És teljesen igaza volt. Ismer?seim között csak néhány olyan vállalkozó van, akik az adminisztrációban is jók lennének. Inkább abban sikeresek, hogy észrevegyék azon lehet?ségekben rejl? érékeket, melyek fölött mi átlagos emberek elsiklunk. Majd minden energiájukkal azon vannak, hogy forrásokat gy?jtsenek össze e lehet?ségek kiaknázásának érdekében. Viszont amint cseperedni kezd vállalkozásuk, megunják. Erre tökéletes példa Jim Clarke, aki megalapította a Silicon Graphicst, a Healtheont, majd a Netscapet is. Az alapítás után új menedzsereket hozott. Clark és vállalatainak mézeshetei nem tartottak sokáig.

Egyik barátom, George Gilder úgy gondolja, hogy a vállalkozók Isten oldalán állnak. Én nem mennék el ilyen messzire. Erkölcsi értelemben a vállalkozói kedvvel megáldottak se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint a többi ember. Néhányuk közülük agyafúrt b?nöz?ként vagy szektavezet?ként végzi. Hogy sok jót magába rejt? személyiségük merre fejl?dik, az nagyban függ az ?ket körülvev? környezett?l.

Nemrégiben két könyvet is olvastam, mely a vállalkozói lélektan mélyebb struktúráit vizsgálta. Az egyik közülük: Hipomán küszöb: Kapcsolat a (kisfokú) ?rültség és a (nagy) siker között Amerikában. „Miért olyan gazdag és er?s az Egyesült Államok?” – kérdezi a szerz?, John D. Gardner. A válasz véleménye szerint génjeikben rejlik. Úgy gondolja, hogy „Amerika vállalkozóinak túlnyomó többsége hipomán. A hipománia a mániákusság egy enyhébb formája, amit gyakran a mániákus depresszióval hoznak kapcsolatba. A hipománok tele vannak energiával, már az irracionalitás határait súroló magabiztossággal, de leginkább a nagy ötletekkel. Gyorsan gondolkodnak, beszélnek, mozognak, és döntéseiket is nagyon rövid id? alatt hozzák meg. A hipománok nem ?rültek, de nem is a normális szó jutna el?ször az ember eszébe, mikor jelz?vel akarja illetni ?ket. A hipománok valahol a normalitás és az abnormalitás határmezsgyéjén vannak.”

De hogyan került mindez génjeinkbe? Energia, hajtás, szokatlan optimizmus, vállalkozói és vallási buzgalom, jenki leleményesség, messianizmus és arrogancia – ezek az ismertet?jegyek, melyekkel már hosszú évek óta jellemezik az „amerikai karaktert”. Ha egy tudós laboratóriumi körülmények között szeretné mindezt vizsgálni, akkor sem találhatna jobb terepet kísérleteihez, mint az Egyesült Államok társadalmát. A bevándorlók tábora egy furcsán egyoldalú, önszelektált társadalmat mutat. „Különbözik azon férfiak és n?k lelki jelleme, akik mindent hátrahagyva, mindenüket kockáztatva elindulnak egy új világ felé azokétól, akik otthon maradnak? Nagyon meg lennék lep?dve, ha nem” – írja Gartner.

A másik könyv, Babe Ruth élete és kora teljes mértékben alátámasztotta Gartner feltételezését. Ruthban ugyanis kivétel nélkül felfedezhet?k a hipománia Gartner által megjelölt ismérvei. És ki is volt Babe Ruth? Hát a home runok „feltalálója”.

Isten áldja a hipománokat!





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány