Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Veszélyes játék
Gefährliches Spiel
von Hansjakob Ginsburg
WirtschaftsWoche, 22. Mai 2006


Az isztambuli partszakasz útjai a Boszporusz és Topkapi-palota között mindig túlterheltek. A forgalmi dugóban állva alaposan szemügyre lehet venni az épül? óriásalagutat a Sirkeci-pályaudvarnál. 2010-t?l innen járnak majd a vonatok Ázsiába 1400 méterrel a Boszporusz alatt. A két teljesen túlterhelt híd után ez lesz a harmadik isztambuli összeköttetés a két kontinens között.

A törökök évr?l évre jobban sietnek, mind a hétköznapokban, mind az ország modernizálásában. A népesség és a jólét olyan gyors ütemben fejl?dik, hogy a régi közlekedési eszközök már régóta elégtelennek bizonyulnak. Négy évvel a 2002-es gazdasági válságból való kilábalás után Törökország a világgazdaság egyik fontos szerepl?je lett. Ugyan még mindig Németország legfontosabb kereskedelmi partnere, de az ázsiai országok és az USA is egyre nagyobb szerepet játszanak a török gazdaságban (növelve ezzel a törökök önbizalmát). Hosszú évekig sokan azt hitték, az ország csak Európa utánfutója lehet, ma már azonban a világ összes táján otthonosan mozognak a török gazdasági szakemberek. És ez fordítva is igaz: nemcsak az európai befektet?k érzik egyre jobban magukat, hanem az olajat exportáló országok szemében is el?kel? helyet tölt be Törökország.

Mindez nem meglep?, hiszen négy év óta a gazdaság negyed évr?l negyed évre er?söd? növekedést képes felmutatni. Egyedül az a kérdés merülhet fel, hogy ez a fellendülés hamarosan nem csap-e át konszolidációba vagy akár válságba. A törökök maguk szkeptikusan kezelik országuk további fejl?dését.

Ennek több oka lehet: 1. A gazdasági növekedés nem járult hozzá a munkanélküliség jelent?s csökkentéséhez (még mindig 10 százalékos). Emiatt egyrészt a demográfia hibáztatható (a csökken? születési ráták ellenére minden évben fiatalok százezrei próbálnak bejutni a piacra), másrészt pedig a növekv? termelékenység – az agráriumból rendszeresen tömegek érkeznek az ipari központokba. 2. A török export jelent?sen n?tt az elmúlt években, az import azonban még ennél is jobban. Kedvez? konjunktúra esetén továbbra is nagyobb lesz a gépkocsi- és autóalkatrész-export mint az el?z? évben. A másik fontos exportágazat – a textilipar – azonban komoly válságba került. A Kelet-Ázsiából érkez? olcsó áru komolyan veszélyezteti a nyugat-anatóliai városok gazdasági egzisztenciáját. 3. A külföldi nyersanyagok és el?regyártott termékek egyre drágábbak, az orosz energiaárak pedig évr?l évre magasabbak.

A piaci résztvev?k egyre idegesebbek, s emögött a demokratikusan választott, iszlám érdekeket szem el?tt tartó miniszterelnök, Erdogan és a szigorúan szekulárisan gondolkodó, EU-orientált, de kevésbé demokratikus katonai vezet?ség közötti konfliktus húzódik meg.

A tábornok veszélyes játékba kezdett: a kurd nacionalisták és a radikális iszlám zendül?k közötti konfliktus eszkalálódását várják – így akarják Erdogant és embereit puhakez?nek beállítani. Ehhez hasonló konfliktusok az elmúlt évtizedekben mindig politikai bénultsághoz és gazdasági válsághoz vezettek. A török gazdaság a katonai uralom alatt mindig is szenvedett: határtalan katonai kiadások, államgazdasági tévelygés és gazdasági nacionalizmus jelent meg. Az államalapító Kemal Atatürk ötleteivel nem tudtak világpiacképes gazdaságot felépíteni. Az Erdogan-kormányzat ennek véget tudott vetni, a hazai gazdaságot nagymértékben liberalizálta, állami vállalatokat privatizált és külföldi befektet?knek adott szabad utat. A világpiachoz való igazodás kétségtelenül jelen van, számtalan ott él? külföldi vezérigazgató pedig azt is vallja: soha nem találkozott még olyan motivált dolgozókkal mint Törökországban.






© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány