Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A szürkül? Kína
Chine Goes From Red to Gray
By Pobert C. Pozen
Fortune, June 26, 2006


Ha az Egyesült Államokban zajló folyamatokat úgy értékeljük, hogy kialakulóban van a nyugdíjrendszer válsága, akkor mit mondjunk Kínáról? A lakosság egyre gyorsuló ütemben öregszik, miközben több mint félmilliárd munkavállaló nem vesz részt az állami nyugdíjbiztosítási rendszerben. A kormányzat gyermekszám-korlátozó politikájának köszönhet?en a kínai munkavállalók száma várhatóan 2010-ben fog tet?zni, az egy nyugdíjasra jutó munkavállalók száma 2040-re drámai mértékben, hatról egyre fog csökkenni. Kína nem készült fel erre, nem rendelkezik elegend? tartalékkal a növekv? nyugdíjterhek fedezésére. Mindezt tovább nehezítik az 1990-es évek vállalati átalakításai (amikor is több millió dolgozót szélnek eresztettek, felajánlva számukra az id? el?tti nyugdíjazás lehet?ségét), valamint az 1997-es nyugdíjreform során az állam által felvállalt nyugdíjfizetési kötelezettségek, melyek következtében a Világbank számításai szerint 1,5 billió dolláros adósság nehezedik az állam vállaira. A reform értelmében a munkáltatók a bérek 20 százalékát fizetik be járulékként, míg a munkavállalók béreik 8 százalékát egy folyószámlára helyezik, mely összegeket az állam állampapírokba és kötvényekbe fekteti be. Azonban a tartományok ezen befizetésekb?l fedezik korábbi, id? el?tti nyugdíjaztatásból fakadó kötelezettségeiket. Csak gondoljunk bele, milyen következményekkel járna, ha emberek milliói folyószámlájukon likvid betétek helyett csupán hitelköveteléseket találnak. E helyzet orvoslására hozta létre az állam 2000-ben a Nemzeti Társadalombiztosítási Alapot, de ennek sikere is csekély.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben? El?ször is, az id? el?tt nyugdíjazottak irányába fennálló kötelezettségeit a kormányzatnak az általános adóbevételekb?l kellene finanszíroznia. Ezen összegek kifizetése a szocializmusról a piacorientált gazdasági berendezkedésre való áttérés költségeiként fogható fel, melyre a rohamos ütem? gazdasági fejl?dés lehet?séget is biztosít. Másodsorban, az új nyugdíjrendszer adminisztratív feladatait Pekingnek át kellene vennie a tartományoktól. Ez esetben a koncentráció a hatékonyság és a gazdaságos m?ködés el?mozdítója lehetne. Harmadszor pedig a kínai államnak újabb nyugdíjbiztosítási programokat kellene kidolgoznia azok számára, akik csupán kismérték? nyugdíjjárulék befizetésére képesek, vagy egyáltalán nem tudnak járulékot fizetni.

A befizetések és a nyugdíjprogramok meger?sítése nem csupán kedvez? társadalmi hozadékkal bírnak, hanem a t?kepiacok további fejl?déséhez is hozzájárulnának. A fejlettebb t?kepiacok pedig a hozadékok növekedésén keresztül visszahatnak a nyugdíjprogramok sikerére. A nyugdíjrendszer jövedelmi különbségeinek radikális csökkentése azonban még e módon is elképzelhetetlen. A legnagyobb problémát ugyanis az egy munkavállalóra jutó nyugdíjasok számának növekedése jelenti. Kínának el?ször meg kellene vagyonosodnia, miel?tt elöregedne.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány