Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Isten veled Powell! – Colin Powell tragédiája
Powell Valdediction – The Tragedy of Colin Powell
By Christopher Hitchens
Foreign Policy, November / December 2004


Colin Powell külügyminiszter mindig hitt a tradicionális szövetségekben és a halk diplomácia erejében – s éppen ez okozta folyamatos konfrontációit a Bush adminisztráció többi csúcsminiszterével.


A nép embere


Colin Powell tevékenységének elismertsége az Egyesült Államok lakosságának körében kimagaslóan jó volt az amerikai történelem külügyminisztereinek hasonló mutatóihoz képest. Ez az érték 2004-ben elérte a 65 %-ot, amely a hasonló tisztségek visel?i számára a legmerészebb álmoknál is magasabb közkedveltséget jelent (példának okáért a Bretton Woods-i rendszer f? „mérnökeként” ismert Dean Acheson 30% körül, míg Henry Kissinger 50%-ot is alig meghaladóan teljesített ezen a téren). Powell számára a 65%-os elismertség mégis visszalépést jelentett, hiszen alig egy évvel korábban, az iraki invázió megindítását követ?en még 75%-on állt. Még ennél is nagyobb a csökkenés, ha a 2004-es arányt a 2001-eshez viszonyítjuk. Mindenekel?tt Colin Powell kit?n? „eszköz” volt a kezdetekt?l, hogy az amerikai faji el?ítéletek tovább csökkenjenek – mutat rá számos politikai elemz?. A népszer?ségnek egy másik gyökere, hogy Powell fellépése alapján nem volt alkalmas arra, hogy az amerikai nép bármiféle felel?sként tekintsen rá az iraki kudarcokért. Powellr?l az sugárzott, hogy mindent, de legalábbis a lehet? legtöbbet teszi a nemzetközi koalíció felépítéséért és egyben tartásáért – szemben Rumsfelddel vagy Cheneyvel. Ahogy egy elemz? találóan megfogalmazta: Powell kapcsolatot jelentett az emberek agyában a szeptember 11-et megel?z? világhoz, amikor még kevéssé szenvedett csorbát a nemzetközi intézményekbe és együttm?ködésekbe vetett hit.

Powell népszer?ségének legnagyobb próbája talán mégis „nyugdíjazása” után következhet. Az elemz?k szerint a Bush adminisztráció tagjai közül neki van a legnagyobb esélye arra, hogy a jöv?ben is osztatlan köztisztelet és elismerés övezze múltbéli tevékenységét és eredményeit.


Powell a külügy élén


A Bush kormányzat hivatalba lépését követ?en szinte minden energiáját arra fordította, hogy sikerrel tussolja el a Kína légterében lel?tt amerikai kémrepül?gép ügyét (2001 április). Powell azok közé tartozott, akik akkor nem tartották ideálisnak a pillanatot egy Pekinggel való konfrontációra – holott sokan ezt már ekkor is elkerülhetetlennek tartották. Egyesek már ekkortól datálják a külügyminiszter gyengeségét, tárgyalásos megoldásokba és multilateralizmusba vetett megdönthetetlen hitét sugalló hangok megjelenését. Természetesen az id?k során számos más tényez? is er?síthette a radikális hangokat, így Powell a sokak által kívántnál szorosabb kapcsolata Jasszer Arafattal vagy a meghosszabbított határid?k a szudáni kormányzat számára az ENSZ-ben.

Az elmúlt négy esztend? során egyre többször vet?dött fel a kérdés, túlélhet-e a multilateralizmus dogmája minden típusú új tapasztalatot? A történelem iróniája révén Powellt szembesíthették korábbi, nemzetbiztonsági tanácsadóként vagy vezérkari f?nökként képviselt álláspontjaival az els? Öböl-háborút, illetve a jugoszláv válságot illet?en. Ezek során ugyanis a kés?bbi külügyminiszter folyamatosan szembehelyezkedett a „békepártiakkal”, így például az akkor ENSZ-nagykövet Madeleine Albrighttal, akivel szemben a katonai szerepvállalás elkerülhetetlenségét hangsúlyozta.

Szeptember 11-ét követ?en azonban Powell azok közé tartozott, akik szkeptikusan szemlélték a védelmiminiszter-helyettes Paul Wolfotitz tervét „a terrorizmust támogató állami rezsimek felszámolására”. Ugyanakkor mégiscsak ? volt az, aki a legmeggy?z?bb prezentációval érvelt Szaddám Husszein hatalmának megdöntése érdekében az ENSZ-ben, a nemzetközi nyilvánosság színe el?tt. Powell hosszú és fárasztó órák sorát töltötte a prezentáció finomítgatásával és szelektálással. George Tenet, a CIA két kormányzati cikluson át szolgált vezet?je szerint Powell volt minden magas rangú tisztvisel? közül a legbizonytalanabb Irak ügyét illet?en. Kés?bb többször kijelentette, hogy bizonytalanságának f? oka az iraki ellenzékbe - így a kés?bb kegyvesztett Ahmed Chalabiba - vetett hite volt. Mindez id? alatt ugyanakkor a külügy hatalmas energiákat fordított a diplomácia els?bbségének megtartása érdekében. Mégis: évtizedeket mérlegre téve Powell bizonyult a legtöbbet utazó külügyminiszternek, 3 közvetlen el?djénél több, mint 45%-kal kevesebb alkalommal látogatott más országokba. Éppen ezért érhették kritikák – nem a hibákért, sokkal inkább a meg nem próbált lehet?ségekért, például az európai nagyhatalmak iraki szerepvállalás kapcsán történ? meggy?zése esetében. Egyes kritikusok még tovább merészkednek: állításuk szerint Powellnek több hatása volt a politikára, amikor nem volt külügyminiszter (ide sorolják például a homoszexuálisokkal szembeni korlátozások melletti szilárd kiállását az amerikai hadseregben, Bill Clinton liberális kezdeményezései idején – a szerk.). Powell elégtelen meggy?zési offenzíváján keresztül olyan kulcsfontosságú kérdések felel?sségét vetik a szemére kritikusai, mint az amerikai-francia viszony elhidegülése.

Mindent összegezve kijelenthet?, hogy a csendes diplomácia a legtöbb esetben nem bizonyult alkalmasnak a jelenlegi washingtoni kormányzat célkit?zéseinek elérésére.








© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány