Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Megosztott egység
A divided Union
A survey of the European Union
Economist, September 25th – October 1st 2004


Az Európai Unió napjainkban többet teljesít mint valaha, ám ezúttal talán túl is növi kereteit.

2004-ben a kontinens visszatérhet a háború és megosztottság el?tti id?kbe. Az európai alapító atyák eszméi, Jean Monnet és társai célkit?zései ugyanis sohasem voltak ennyire közel a megvalósuláshoz, mint ma.

A mai Európa békéje és virágzása egybevág egy teljesen új politikai és gazdasági szervezet felemelkedésével. A kett? közötti kapcsolatba vetett hiten alapul a brüsszeli bürokrácia mindig töretlen hite. Persze, leggyakrabban ez a hit nélkülözi az alapot. Az európai hatalmak közötti békét ugyanis az Egyesült Államok hadserege teremtette meg a második világháború után, a gazdasági virágzást pedig ugyanannak köszönheti a kontinens, mint aminek Amerika és Ázsia: a szabad piacnak. Mint ahogyan Kelet-Európa, Spanyolország és Portugália demokratikus forradalmai sem Brüsszelnek köszönhet?ek.

Sokak szerint épp ellenkez?leg: az Európai Unió hátráltatja a gazdasági és társadalmi el?relépést a megvétózhatatlan brüsszeli döntéshozatali rendszerrel. Tény, az euroszkeptikusok számára (például Nagy Britanniában) ez a rendszer szolgáltatja a legjelent?sebb érvet: a nemzeti kormányzat jogainak megcsorbítása. Különösen abban az id?ben, amikor Britannia jelent?s bels? gondokkal küzd, a problémák könnyen Brüsszel számlájára írhatók. A brit kritikusok azt is megjegyzik, hogy az Unió egyre inkább kedvez a felesleges intézményi túlburjánzásnak, amely egyesek szerint egyenesen elnyeli az európai gazdaságot. Ennek eredményeként pedig olyan konfliktussorozat jelentkezhet a tagállamok között, amely kisvártatva pusztító csapást mérhet az egész integrációra nézvést.

Az ilyen és ehhez hasonló félelmekkel szemben azonban az Unió jelenleg szárnyal, és egyre több ország dönt a csatlakozási folyamat megkezdése mellett. Eddigi legnagyobb b?vülését idén májusban tíz új tagország felvételével bonyolította le, az el?zetes várakozásokkal némileg ellentétben – zökken?mentesen. Bár a most csatlakozott poszt-kommunista államok nem Brüsszelnek köszönhették felszabadulásukat, egyértelm?en az európai integrációban látják demokratikus rendszerük meger?sítésének garanciáit, az esélyt a tartósan növekv? gazdaságra és a politika modernizálására. Ugyanezen megfontolásokból várakozik a kapuknál a teljes Balkán és Törökország is. A b?vítés mindenesetre éppen eléggé próbára teszi majd Brüsszelt, és várhatóan láthatóvá válik, mit várhatunk a következ? évtizedt?l: hatékony együttm?ködést vagy cselekv?képtelenséget.

Ugyanakkor ez a b?vítés kétséget kizáróan távolabbra tolja a politikai unió megvalósulásának lehet?ségét. Az integráció „terjeszkedése” és „mélyülése” ugyanis a kívánalmakkal ellentétben nem jár együtt egymással (bár ez a tapasztalat az elmúlt öt évben halványulni látszik a közös pénz és az európai alkotmány bevezetésével). Gazdaságilag elmondható, hogy az EU messze elmarad az Egyesült Államok teljesítményét?l, s ugyanígy csak irigyelheti Kína és India dinamizmusát. Politikailag a tagországok egymás nyakát szorongatják – hol az iraki szerepvállalás, hol az Euró menedzselése kapcsán.

Kutatások arra mutatnak rá, hogy az Európai Unió számos jelenlegi nehézsége az integráció egykori sikereire vezethet? vissza. A háború utáni Európában a tartós béke megteremtése és a jólét biztosítása sürget? és nehéz feladat volt, amely súlyos áldozatokkal járt az országok számára. Most, ötven év Nyugat-európai jólét után legalább ennyire sürget? feladat a megfelel? rendszer kiépítése a volt szocialista országokkal – ám a nemzeti tradíciók az elmúlt évtizedeknek köszönhet?en mindezt igen nehezen élik meg. Talán csakugyan elkerülhetetlen a hasadás. A hasadás azonban nem feltétlenül katasztrófa, jelenthet akár egy többréteg? integrációt is, ahol a különböz? országok az egyesülés különböz? szintjeit teszik magukévá –érdekeiknek megfelel?en. Ugyanakkor természetesen egy sötétebb jöv? lehet?sége is fennáll. Egy olyan Európáé, ahol újfent egymással rivalizáló blokkok jelennek meg – ahogy a történelemben annyiszor. A legfontosabb azonban, hogy béke legyen a kontinensen.




© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány