Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A történelem béklyójában
Stamped by History
Economist, June 24, 2006


Amerika volt az az ország, melyre Közép- és Kelet-Európa elnyomott nemzetei egykoron támaszként tekintettek. Mikor függetlenné váltak, az Egyesült Államok volt az, amely a NATO kapuinak megnyitásával új biztonsági struktúra felé irányította ?ket. Ezen emlékek még mindig er?sen élnek a régió országaiban. Így mind a nyolc posztkommunista országban – melyek 2004. május 1-jén felvételt nyertek az Európai Unióba – ugyanolyan meleg fogadtatásban részesült volna George W. Bush, mint Magyarországon, ahová nemrég a Szovjetunió ellen kitört, végül elnyomott forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából érkezett. Az „öreg Európa” legtöbb országában azonban inkább fagyos lett volna a hangulat.

Európa új demokráciáinak többségében még mindig úgy érzik, hogy Amerika az egyetlen hatalom, mely képes szavatolni biztonságukat. Ez f?leg az Oroszországgal nem éppen felh?tlen baráti kapcsolatban lév?kre, els?sorban a balti államokra és Lengyelországra vonatkozik. De nem csak Oroszország jelenik meg fenyegetésként a térségben. Magyarország például figyel? tekintetét déli szomszédjára, Szerbiára szegezi, ahol nagyszámú magyar kisebbség él. „Ha széls?séges politikai er?k kerülnek hatalomra Belgrádban” – mondja Schöpflin György, az Európai Parlament képvisel?je – „egyedül az Egyesült Államok tudná megvédeni Magyarországot”.

A térség posztkommunista országai Amerika hasznos szövetségesei. Mind diplomáciai, mind katonai eszközökkel támogatják az iraki háborút. A konfliktusövezetbe küldött katonák száma Lengyelországtól eltekintve nem számottev?, ezeknek a kis országoknak azonban igenis az. Vaira Vike-Freiberga, lett elnök a kongresszus el?tt nemrégiben elmondott beszédében kiemelte, hogy népességarányosan számolva országa iraki, afganisztáni és nyugat-balkáni katonai szerepvállalása talán a legnagyobb a világon.

Az Egyesült Államok hajlamos ennek politikai költségeit alábecsülni. Pénzügyi segélyek és támogatások csak minimális mértékben érkeznek a térségbe, de az amerikai vízumpolitika sem a közép-kelet-európaiak szája íze szerint alakul. „Az észtek egyszer?en nem értik, hogy miközben fiaik halnak Irakban a szabadság és a demokrácia nevében, családjaik nem jutnak amerikai vízumhoz” – mondja Toomas Hendrik Ilves, egykori külügyminiszter. Mind ez idáig a térségben csupán Szlovénia állampolgárai jogosultak vízum nélkül az Egyesült Államokba utazni. A többi ország keményen lobbizik, de eredmény nélkül. A legtöbb helyen a vízumigénylés folyamatát egy vissza nem térítend? 100 dolláros – egyheti bér összegére rúgó – illeték fejében indítják meg, s?t, Romániában csupán a találkozó id?pontjának egyeztetése kerül 11 dollárba. Ez nem éppen az Amerika-párti politikusok malmára hajtja a vizet a térségben. Mikulas Dzurinda, leköszön? szlovák miniszterelnök lelkesen támogatta Washington politikáját, ahol tárt karokkal fogadtak, de minden alkalommal üres kézzel kellett hazatérnie. A nemrégiben megrendezett választásokon pedig a szavazók az Amerika-ellenes er?knek adtak megbízást a kormányalakításra.

Ezek az ingadozások viszont nem váltanak ki nagy visszhangot az Egyesült Államokban. Végül ugyanis minden közép-, kelet-európai kormány – legyen az bármilyen színezet? – Washington szövetségeseként lép fel. A Bush elnököt vendégül látó magyar kormányt volt kommunisták és liberálisok alkotják, akik támogatják Amerika iraki és afganisztáni politikáját. A szintén exkommunista Kvasnyevszkij elnökölte Lengyelország is az amerikai irányvonal szoros követ?je volt az ukrajnai események során. Az ország jelenlegi jobboldali vezet?i szintén Amerika-pártiak, bár vitathatatlan inkompetenciával vetették bele magukat a nemzetközi politikába.

Pedig többen vélik úgy, hogy egyre nehezebb ebben a térségben is Washingtonpártinak lenni. Egyre többen gondolják úgy, hogy az iraki háború kudarcra van ítélve, és egyre több politikus száján kívánkozna ki: „Ha azt akarjátok, hogy támogassunk benneteket, akkor jobban kellene végezni a dolgotokat.” Hasonlóan kétes az amerikai rakétaelhárító bázisok térségbe telepítésének kérdése is. Alapjaiban viszont ez sem képes rontani az itteni kormányok Egyesült Államok irányában meglév? pozitív beállítottságát. Amerika ebben a térségben mindig talál támogatókat, legyenek azok bármily kicsik és gyengék is.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány