Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

A szétbomló imperialista hatalom
Die Fadenscheinigkeit imperialer Macht
von William Pfaff
Blätter für deutsche und internationale Politik, Juli 2006


A Bush-adminisztráció hamarosan rá fog döbbenni arra, hogy a terrorellenes háború elérkezett abba a stádiumba, amelyben 1968-ban a vietnámi háború volt. Az eredmény nem várat magára sokáig: a közvélemény mind a háborút, mind a Bush-kormányt belátható id?n belül egyértelm?en el fogja utasítani. Irakban egyre gyakoribb az er?szak, Afganisztánban életre kaptak az Amerika-ellenes er?k, Guantánamóról nem is beszélve: a Pentagon kezdi elveszíteni felette az irányítást. Egész Európa (még a britek is!), az ENSZ és számtalan nem kormányzati er? is mind elutasítják Guantánamót.

Mindez persze megjósolható volt: az iraki, afganisztáni és guantánamói történések annak a bánásmódnak következményei, amelyben az amerikaiak és szövetségeseik a helyieket részesítették. Az érintetteket a megaláztatás miatti düh er?s motorja hajtja az emberéleteket követel? tettekre. A baj forrása az amerikai vezetés elképzelésében rejlik: mindenki a világon, aki azt szeretné, hogy az amerikaiak felszabadítsák, az született demokrata. Ez az illúzió a Bush-politika alappillére. Idén januárban Condoleezza Rice annyira elragadtatta magát, hogy kijelentette: a jelenlegi, szuverén államok közötti kapcsolaton alapuló nemzetközi rendszert a jöv?ben a demokratikus országok szövetségének kell felváltania (természetesen amerikai vezetéssel) – ez az ENSZ-t helyettesítené és a világközösséget teljes mértékben demokratizálná.

A Bush-kormányzat tehát még mindig tartja magát saját elképzeléséhez a világrend realitása ellenében. A nemzetközi kapcsolatok realitása arról szól, miként lehet viharos id?kben megfelel?en man?verezni annak érdekében, hogy meg lehessen tartania azokat az értékeket, amelyek létrehozták civilizációnkat. Az adminisztráció kemény legényei – kiábrándulva Bush wilsoni idealizmusából – most abszolút hatalompolitikára törekednek, így akarják végs? soron elvezetni a kormányt ha nem is a gy?zelemig, de legalább a 2008-as választásokig. Utána már az új elnök ajtaja elé önthetik politikájuk romjait. Tehát még mindig hisznek a hatalomban, abban, hogy Amerika alakítja a realitásokat és a világ többi része megnézheti magát, hogyan tud vele boldogulni.

Kiderült, hogy a dolgok éppen ellenkez?leg alakulnak. Az USA nem kapja meg azt, amit akar – sem Irakban, sem Afganisztánban, sem Szomáliában. Mégis úgy beszél a kormányzat, mintha Iránnal is ki akarna kezdeni. Pedig a világ legnagyobb hatalma sem teheti azt, amit akar. Irak és Afganisztán példáján azonban látjuk, hogy a gyengeség hatalmasabb lehet az er?nél, ha elegend? ellenállást és „realitást” tud mobilizálni ahhoz, hogy Amerika hatalmi terveit keresztezze. Az USA szövetségesei már nem hajlandók „lépést tartani” annak elképzeléseivel. Úgy t?nik, hogy az antiterrorista háború „egynemzetes show”. És ezt az amerikai választók is kezdik megérteni.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány