Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Az igazság az, hogy Európa Amerika ölebe
The Truth Is That Europe Is America’s Poodle
By David Rennie
The Spectacor, 10 June 2006


Ha van valami, amiben Európa nem sz?kölködik, az Amerikától való irtózás. Ezt nem csak azok a hírek támasztják alá, hogy az Európai Unió, Washingtont megkerülve, újabb segélyeket kíván küldeni a Hamász vezette Palesztinának, vagy hogy az öreg kontinens atyái azon fáradoznak, hogy a NATO-val konkuráló védelmi kapacitásokat építsenek ki. Az Amerika-ellenesség velejéig áthatja az Európai Parlamentet is, mely testület sorra fogadja el a Guananamo-öbölbéli fogolytábor bezárását vagy a kiotói egyezmény amerikai aláírását sürget? dokumentumokat. Mikor épp nem lenne szükség a Bush-tángálókra, mindenütt felbukkannak. De amikor olyan kérdésekben kellene konfrontálódni Washingtonnal, melyek közvetlenül érintik az európai állampolgárok sorsát, akkor úgy t?nnek el ezek a hangok, mint szürke szamár a ködben.

Az elmúlt napok eseményei gyászos példát szolgáltatnak minderre. Az Európai Bíróság ítéletében arra kötelezte az uniót, hogy tárgyalja újra a 2004-ben az Egyesült Államokkal kötött szerz?dést, mely feljogosítja az amerikai hatóságokat az európai légitársaságok által az utasokról nyilvántartott adatbázishoz való hozzáférésre (Passenger Name Recond – PNR) a tengerentúli célállomásokra történ? indulás el?tt 15 perccel. A bíróság október 1-jét szabta meg határid?nek az új megállapodás tet? alá hozására. Ha nem sikerül id?ben megegyezésre jutni, minden európai államnak bilaterális alapon kell rendeznie a kérdést. Mindennek elmulasztása pedig azt jelentené, hogy az amerikai Vám és Határvédelmi Iroda nem férhet majd hozzá az utaslistákhoz kapcsolódó adatokhoz, így az Egyesült Államokba utazó külföldiekt?l megérkezésük alkalmával fogják ezen adatokat begy?jteni (ami akár fél órát is igénybe vehet utasonként, hiszen az adatkérés rengeteg információra kiterjed). A 2004-es szerz?dés értelmében minden adatnak az amerikai hatóságok kezében kell lennie felszállás után 15 perccel, melynek elmaradása esetén megvonhatják a gépt?l a landolás jogát, vagy utasonkénti több ezer fontos bírságot is kiszabhatnak. Az Egyesült Államok az utasoknak a légitársaságok gépein szerepl? összes adatához hozzáférhet, azonban köteles azokat el?re meghatározott szempontok szerint megsz?rni. Az így összegy?jtött információk három és fél évig állnak az ottani hatóságok rendelkezésére, akik megoszthatják azokat a titkosszolgálatokkal, vagy akár harmadik országgal is.

Amint a PNR-szerz?dés ismét az újságok címlapjaira került, az ügyeletes képvisel?k felálltak és az európai állampolgárok alapvet? jogainak megsértésével vádolták Amerikát. Mégis úgy t?nik, hogy az európai parlamenti képvisel?k többségét inkább a bizottsággal folytatott joghatósági huzavona izgatja jobban: ki jogosult a hasonló nemzetközi szerz?dések ügyében eljárni. Sokkal inkább a légitársaságok biztonsági szolgálatainak vezet?i szállnak szembe a túlzott amerikai igényekkel. „Nagyon nehéz az amerikaiakkal” – mondja egyik?jük, aki egyébként elkötelezett Amerika-pártinak tartja magát. Létezik egy egyeztetési eljárás, ami az amerikaiak esetében így néz ki: „tegyétek azt, amit mondunk”, vagy úgy csináljuk, ahogyan mondják, vagy sehogy. A légitársaságoknak sikerült a törzsutasokról kért információk – például hotelfoglalási vagy kártyahasználati adatok – kiszolgáltatásának visszautasítása. Legutóbb mégis csatát vesztettek az amerikai tartózkodási hely megadásának követelése terén. Mindezen információk azonban hasznavehetetlenek, ha a terroristák nem valós címet adnak meg.

A bírósági verdikt után Európa igazság- és belügyminiszterei a múlt héten Luxemburgban találkoztak el?ször, ahol egyik?jük sem mutatott hajlandóságot a PNR-szerz?dés újratárgyalására. A munkáspárti EP-képvisel?, Michael Cashmen (a polgári szabadságjogok szószólója) úgy véli, hogy nem minden kiszolgáltatott információ használható. Szerinte sokkal fontosabb, hogy megértsük, szeptember 11-e milyen mély nyomot hagyott az amerikai pszichében. „Ha az adatok szolgáltatásával hozzájárulunk ahhoz, hogy kulcsfontosságú szövetségesünk nagyobb biztonságban érezhesse magát, akkor meg kell tennünk. Els?sorban azt kell szem el?tt tartanunk, hogy növeljük a világ egyetlen szuperhatalmának bizalmát irányunkban, és ne késztessük hiperdefenzivitásba.” Cashmen szerint ezzel meg lehet nyerni az Egyesült Államok támogatását a palesztin kérdésben, mely konfliktus véleménye szerint a „terroristák els? számú rekrutációs bázisa”. Ezt az álláspontot a Downing Streeten is vallják, mondja. „Ezt tudja a miniszterelnök is. Ha egy futballmérk?zésen egy csapatban játszotok, persze hogy nem teszel keresztbe a csapattársadnak.”

Amerikában kétségtelenül keményebben játsszák a futballt, mint Európában. És Európa szerencsétlenségére, mikor alapvet? amerikai nemzeti érdekek forognak kockán, úgy t?nik, mindenképp gy?zelemre játszanak.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány