Utolsó hozzászólások


Dr. Sebestyén Sándor író és történész cikkei hihetetlen érdekesek, izgalmasak s talán ami a legfontosabb érthetőek az olvasó számá…






Publikálni szeretnék Önöknél. Hol találom a formátum-információt? Jánossy Dániel ÁSZ

Egy álom vége
The End of a Dream
By Geoffry Colvin
Fortune, June 26, 2006


Mostanra szinte mindenki számára világossá vált, hogy a régi típusú nyugdíjazási rendszer óriási terhekkel jár. Kétségbeesett vállalatok, mint a ULA, már fel is számolták ezen programjaikat, mások (Delphi, Delta) pedig ezt fontolgatják. De a legmeglep?bb és a jöv? nyugdíjasai számára a legtöbb rosszat sejtet? az IBM, egy egészséges vállalat vezetésében megszületett döntés: befagyasztották a régi nyugdíjakat. Bár nyugdíjprogramjuk mögé képesek megfelel? t?két helyezni, a vállalati döntés értelmében 2008. január 1-jét?l az alkalmazottak nyugdíjalapjait nem növelik tovább. Ez mérföldkövet jelent az alkalmazottaknak nyújtott kedvezmények birodalmában, évtizedekre meghatározva a sztenderdeket.

A mai világban miért van szükség ilyen nyugdíjprogramokra egyáltalán? Ha belegondolunk: az hosszú távú alacsony kamatlábak és a hat éve stagnáló részvénypiacok mellett a hagyományos, el?re tervezett nyugdíjprogramok óriási pénzügyi teherként nehezednek a legtöbb cég vállára, amit csak tetéz, hogy az egyre élesed? nemzetközi versenyben konkurencia nem rendelkezik ilyesmivel. Ráadásul a legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy a fiatal alkalmazottak körében a hagyományos nyugdíjprogram (mely egy élet munkája után hatalmas összegeket kínál a visszavonuló alkalmazottak számára) nem szerepel prioritásként. E programok megérettek a felülvizsgálatra, mondja a Watson Wyatt egyik tanácsadója, hiszen sok cégnél erre a második világháború óta nem került sor. A rendszer egy let?nt kor jegyeit hordozza magán, amikoris a fiatal munkavállalók – még a legfelkészültebbek is – olyan cégeket kerestek, melyek nyugdíjazásig tartó karriert kínálnak. Bevezetése egybeesett a baby boom, a nyugodt t?kepiacok (folyamatosan emelked? részvényárakkal, stabil kamatlábakkal párosuló) id?szakával, ahol a külföldi vállalatok versenye nem jelentett problémát. Így valaki minél tovább állt egy cégnél alkalmazásban, és minél magasabb volt a fizetése, annál magasabb nyugdíjra számíthatott visszavonulása után.

Mely tényez?k késztetik a cégeket a változtatásra? Els?sorban a verseny. Az IT szektorban például az IBM az egyetlen cég, mely tervezett nyugdíjprogramot kínál alkalmazottainak, míg a konkurenciánál ezt nem ismerik. De ha nem kellene számolni a verseny élez?désével, a gazdasági környezet megváltozása (az alacsony hosszú távú kamatlábak és a stagnáló részvénypiacok) egyébként is reformért kiáltana. El?ször is, az alacsony kamatlábak következtében a nyugdíjfizetési kötelezettség kétszer akkora terhet ró a vállalatokra. Ez a kötelezettség évekre, akár évtizedekre szól. A kés?bbi kifizetend? összegeknek egy el?re meghatározott (általában a hosszú távú vállalati kamatlábakon alapuló) kamatlábon számított diszkontált jelenértékét teszik félre. Tehát ha egy vállalat azzal számol, hogy harminc év múlva 400 millió dollárt kell kifizetnie nyugdíjakra, akkor a hat évvel ezel?tti kamatlábakat alapul véve most 42 millió dollárt kellene nyugdíjalapjába elhelyeznie. A mai alacsony kamatlábbal számolva viszont ez az összeg a kétszeresére n?tt. E hatalmas összegek elkülönítése rendkívül fájdalmas a cégek számára. A profitból elvonni körülményes, így a legjobb megoldás az, ha a nyugdíjalapok financiálisan függetlenedni tudnak a vállalatoktól. Viszont itt lép fel a másik, a stagnáló részvénypiacok problémája. Mivel a nyugdíjalapok 60–70 százalékát jegyzik a t?zsdén, az elmúlt hat évben nem örvendhettek jelent?s értéknövekedésnek – s?t, egyes vállalatok értéke csökkent is. Ráadásul az állam sem siet a vállalatok segítségére. A kongresszus a napokban jóváhagyhatja azt a javaslatot, mely tovább növeli a cégek Nyugdíjjárulék Biztosító Rt.-nek fizetend?, a tradicionális rendszer? nyugdíjprogramok után fizetend? biztosítási kötelezettségét.

A régi rendszernek egyetlen el?nye, hogy vonzóvá teheti a vállalatot az alkalmazottak, els?sorban a hasznos munkaer? számára. A munkavállalók azonban egyre kevésbé foglalkoznak azzal, mi várja majd ?ket nyugdíjas éveikben. A legfrissebb felmérések szerint a 18 és 38 éves koruk között az amerikaiak átlagosan 10 munkahelyen fordulnak meg. A fenti tényez?ket egymás mellé helyezve nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a tradicionális nyugdíjprogramok meghirdetése lassan kikopik az amerikai vállalatok üzletpolitikájából.





© 2005-2019, Polgári Szemle Alapítvány